I want to be suicide

3.

Kedves Naplóm!... -  kezdtem el írni a füzetbe amit a szüleimtől kaptam.
A mai napom nem is lehet eddig pocsékabb. Kezdjük ott, hogy Kitti lustasága miatt Alex hozott be az iskolába. Még örültem is volna, ha nem úgy keltem volna fel, hogy kiesek az ágyamból. Akkor beértünk ugye az iskolába, be mentem Eta nénihez. Rájöttem, hogy nincs nálam a beszédem. Plusz egy pont a szar hangulatomnak. Akkor bejöttem az osztályba. Békésen hallgatom a zenét, egyszer csak valaki befogja a szemem. Fülhallgató ki a fülből, elkezdtem visítani mint a kismalac. Fél perc után elengedte a szemem, az a valaki, és átfutottam a terem másik végébe. Egy kicsit homályosan láttam, de miután kitisztult a látásom Foltot pillantottam meg. Leordítottam majdnem a fejét, aztán vissza ültem a padomhoz, és elkezdtem írni. És ahogy hallom szól a csengő szóval megnyitották a tanévet. Remek.
Elraktam a Naplót a táskámba. A mellettem lévő helyre pillantottam, ahol még mindig Folt ült.
- Hajlandó lennél esetleg elülni innen? - kérdeztem. Kicsit már nagyon feszült voltam
- Ha ül valaki melletted akkor igen. Ha egyedül ülsz itt maradok. - mondta teljes nyugodtsággal. Néztem rá hülyén, aztán inkább nem válaszoltam. Mivel tudtam, hogy úgysem fog senki ideülni, az aki meg bepróbálkozik azt meg elküldöm melegebb égtájakra. A lányok nem szeretnek mert én vagyok az akiért "mindenpasibomlik" és akinek mindig keresik a kegyeit, ezért nincs olyan lány akivel annyira "besztfrendek" lennénk. Alízzal szoktam néha beszélgetni amúgy meg semmi.  Én nem tudom, hogy miért van ez. Szóval ebből látszik, hogy a legtöbb srác a külsőségekre megy. Mert, hogy én egy marha szar személyiségű lány vagyok az hétszentség. Mert mondjuk ott van pl. a Nóri és a Vivi. Hozzám hasonló alakjuk van, csak nekik barna hajuk van, nekem meg szőke. És nekik sokkal jobb a személyiségük. Meg még van egy csomó lány, akiért odalehetnének a srácok. Sőt azt sem értem, hogy Folt.
- Ide ül valaki vagy maradhatok? Bella? - kezével integetett a szemem előtt.
- Mi van? Nem ül mellém senki ha arra gondolsz. -  fújtattam egyet és visszatettem a fülembe a fülhallgatót, és   IHM paródiákat hallgattam és néztem. Nem tudom valamiért lenyugtatnak. Csak halkan hallottam, hogy csengetnek órára, de nem igazán foglalkoztatott. Székcsikorgásokat hallottam félfüllel, de az sem hatott meg. Aztán hirtelen két kéz megragadt és álló helyzetbe emelt, és kivette a fülemből a fülest. Hirtelen körbenéztem. Mindenki engem bámult,  Robi bácsit és a mellette álló srácot is beleértve. Baszki, hogy is hívják? Pedig Alex mondta is... 
- Boldizsár kérlek mutatkozz be az osztálynak. - kérte Robi bácsi a srácot.
Boldizsár... Tényleg basszus.
-  A nevem Katona Boldizsár, de nyugodtan becézzetek Boldinak. Van aki majd hívhat máshogy is. - kacsintott felém. Olyan düh roham suhant át az egész testemen.  Újra az artériámnál kezdett viszketni a bőröm. Aztán azt éreztem, hogy Folt keze ott fogja a karomat ahol elkezdtem kaparni.
- Kedves  Boldi! Semmi szükség, hogy kacsingass a barátnőmre - és magához húzott, a csuklómat még mindig nem engedte el.
- Na mi van? A mi kis Jégkirálynőnk felolvadt? -  kérdezte Dani nevetve miközben a barátnőjét Larát, hasonlóan ölelte mint engem Folt.
- Gyerekek a szerelmi életeteket ne itt beszéljétek meg. Boldizsár, kérlek ülj oda Léda mellé.  - mutatott a középső sor második padjára. Léda, (aki amúgy Adél), azért választotta ezt a becenevet mert imádja Ady Endre költészetét, és ugye az ő egyik múzsája Diósyné Brüll Adély akit Ady álnevén Lédának hívott. Mikre nem jó az irodalomóra?
Boldizsár elfoglalta a helyét és kezdődhetett a diktálás.
- Gyerekek idén úgy gondoltam, hogy  nem diktálok, így inkább kinyomtattam a tudni valókat. Léda kedves, megkérnélek, hogy oszd ki ezeket. - Robi bácsi letette a tanári asztala szélére a nagy köteg papírt. - És ki legyen az aki segít neked? Boldizsár! Segíts neki legyél kedves. - kérte meg a tanár úr, az új osztálytársunkat.
Robi bácsiról tudni kell, hogy egy 50 - es éveiben járó idős bácsi. kicsit olyan mint a mikulás. Harmadik éve az osztályfőnökünk, és szinte mindenki nagyon szereti. Próbál fiatalos maradni, ami nem mindig sikerül, de úgy beolt néha embereket, hogy az durva.
- Tessék - hallottam Boldizsár hangját. Lerakott elém két A/4 telenyomtatott papírt.
- Kösz - feleltem vissza flegmán. Nincs kedvem jó pofizni. Minek?
- Van egy új beceneved Szöszi. - már ennél majdnem elpattant az a bizonyos húr. - Miss Flegma. - és ott volt az a pont, hogy neki ugrottam. Nyakánál fogva földhöz vágtam és két kézzel elkezdtem szorítani a torkát. Folt azonnal ugrott és leszedett róla. Léda és a többi lány oda futott hozzá és "újra élesztést" hajtottak végre rajta. Amikor nem is volt eszméletlen, és rendesen lélegzett.
- Bella ugye tudod, hogy... - kezdte Robi bá, de közbe szóltam.
- Minek ad, hülye beceneveket. Maga meg tud a  problémámról nem? Senki nem tájékoztatta? - még mindig Folt kezéből képzett "ketrecébe " voltam bezárva.
- Tanár úr, jobb lenne ha Bellát elvinném most valahova, hogy lenyugodjon.
- Rendben Folt. Menjetek. - a tanár úr, megadta az "áment", és Folt felvette a táskáinkat a vállára és a kezemet megfogva húzott az ajtó irányába, de megállt Boldizsár mellett akit a lányok "élesztgettek".
- Boldizsár már van egy az osztályba Mr. Beszólogatós. Üdv Boldizsárok klubjában f*szfej. - a mondani valója után már tényleg elhagytuk az osztálytermet. Elindultunk egy hosszú folyosón, kanyarogtunk egy párat, majd megálltunk az igazgatói iroda előtt álltunk meg.
- Bemegyek te pedig itt maradsz világos voltam?
- Mint a nap! - vágtam magam haptákba, majd elröhögtem magam.
- 2 perc. - aztán kopogott az ajtón. Bebocsájtást nyert, én pedig a telefonomon elindítottam az időzítőt. Két perc múlva megszólalt UNFIELD - Pörög a show  című dala és pont akkor lépett ki Folt is az ajtón kezében egy kulccsal. Egy nagyon ismerős kulccsal. Aztán eszembe jutott, hogy az Erika néni szobájának a kulcsa. Elkerekedett szemmel néztem a vigyorgó Foltra.
- Hogy kaptad meg a kulcsot? - kérdeztem mikor elindultunk az említett szoba felé.
- Mondjuk úgy, hogy van egyfajta érvelő képességem. - mosolyog a semmibe cinkosan.
- Veszem észre. - Mikor kimondtam már ott álltunk a terem előtt. Folt kétszer elfordította a zárban a kulcsot és kinyitotta előttem az ajtót.
- Csak utánad. - mondta én pedig beléptem az ismerős szobába.  Egy nagyon hangulatos kis szoba volt. Volt egy jó hosszú kanapé amire lelehetett feküdni és úgy kibeszélni a bánatomat. És ez így sokkal jobb volt mint az első próbálkozás. Ugyanis akkor én ültem az íróasztal egyik végén Erika néni pedig a másikon. De ez így jobb és kész.
- Bella feküdj le oda úgy ahogy Erika nénivel szoktátok csinálni.  - elővettem a párnámat a párna tartó szekrényből, letettem a kanapé karfájához, ledobáltam a cipőmet és lefeküdtem.
Folt bekapcsolt valami nyugtató hatású zenét. Nem tudtam megállni, hogy ne aludjak el így inkább szóltam Foltnak.
- Kapcsold ki mert bealszok - mondtam ásítva.
- Akkor mit hallgassunk?
- Say it  - vágtam rá gondolkodás nélkül. Folt megkereste azt a számot Youtube-on, és elindította.
- Figyelj meg kéne beszélni ezt a barátnős dolgot amit az órán mondtál. Mert nem kellett volna ezt csinálnod. Megoldottam volna a problémát. - mondtam összezavarodva.
- Hogy oldottad volna meg? Letéped a fejét mint ahogy az előbb is majd nem? Az megoldás lett volna? Inkább örülnöd kellett volna.
- Persze nem lett volna jobb, de akkor is! Folt két év múlva már nem leszel, hogy megold a problémáimat! Elballagunk elfelejtjük egymást! Erre nem gondoltál? - kérdeztem idegesen.  Megvan a második áldozatod is Bella, had gratuláljak!!
- És mi van akkor ha ne, felejtjük el egymást 2 év múlva Bella? - nézett rám kérdőn.
- Kapcsolj be valami altató zenét légyszi. - kerestem valami takaró féleséget, vissza feküdtem az ágyba és bealudtam.