I want to be suicide

5

 - .....Ettől lesz teljes ez az egész.... - fejezte be Folt a „Szent beszédet" és anyáékra nézett. Én folyamatosan az arcukat vizslattam. Láttam rajtuk ijedtség, meglepettséget, bizalmatlanságot, és félelmet.
- Anyu? Apu? - kérdeztem félve. Aztán hirtelen Kitti lépett be a konyhába.
- Anyu, átmegyek Zitáék hoz majd.... Itt meg mi a fészkes fene folyik? - nézett körbe ijedten, ahogy belépett a konyhába.
- Kitti, semmi baj. Menj csak át Zitához. -mondta anya, és kitessékelte őt a helyiségből. Apa még mindig értetlenül állt szemben velünk. Láttam rajta,hogy megdöbbent.
- Szívem, de mégis ez, hogy jött? Csak úgy légből kapva? Anya srác lehet még az életedben, Boldizsár neked meg, annyi lány.... Nem is értem,hogy miért akarjátok.
- Nem vagyok szimpatikus? - nyögte ki nehezen a kérdést Folt, mire benn ragadt a levegőm.
Apa fejcsóválva ölelte át a vissza érkező anyámat.
- Fiam, nem arról van szó, hogy nem vagy szimpatikus, hanem, hogy fiatalok vagytok még. Ennek jó vége nem lehet. - mondta egyre indulatosabban.
- Laci... ezt beszéljük meg. Higgadj le, kérlek. - könyörgött anya. Nem reagált semmit, csak elhúzott jó messzire. Gondolom. Anya pedig sírva rohant utána. A lábaim már alig tartottak, így az asztalhoz mentem, és leültem az egyik székre. A fejemben annyi minden kavargott. Az, hogy láttam, miként reagált apa arra, hogy 17, 5 évesen férjhez akarok menni, apa akivel sokkal szorosabb volt a viszonyom mint anyával, aki, mindig segített nekem, aki miatt lettem erős.... összetört. Ekkor tört el, nálam az a bizonyos mécses. A felgyülemlett érzelmek, annyira erősen törtek rám, hogy csak bőgni tudtam.
- Tudtam, hogy nem jó ötlet ezt felhozni. - fakadtam ki. - De tudom, hogy az én hibám is. Folt még véletlenül se marcangold magad miatta. Majd megnyugszik. - eközben folyamatosan bőgtem. A fátyolos látásommal is, tökéletesen láttam, hogy ő is sír.Ennél nehezebb nem is lehetett volna. Ha az ember belegondol, egy valamit kért a nagymamája, és azt sem tudja megtenni, egy külső akadály miatt, hihetetlen fájdalom lehet. Felálltam, oda csoszogtam hozzá, és átöleltem. Olyan erősen szorítottam, hogy talán még a szuszt is kinyomtam belőle, de éreztem, hogy viszonozza az ölelésem. Sokáig állhattunk úgy, mert hallottam, hogy nyílik az ajtó, de én akkor sem engedtem el a barátomat.
- Khm - hallottam meg apa hangját. Nagy nehezen elhúzódtam Folttól, de a keze a derekamon maradt és úgy álltunk szembe a szüleimmel.  Úgy érzem, hogy ez a mai ilyen sírós nap, mert az ő szemük is könnyben úszott.
- Szóval, arra jutottunk, hogy nem hülyeség amit kitaláltatok - mondta apa mire anya felnevetett.
- Látszik, hogy közel álltok egymáshoz, és ez nem csak egy kósza-bugyuta-kis ötlet. Szívem én már csak ha rátok nézek, egy őszinte, mély kapcsolatot látok. Áldásunk rátok. Tiszta szívvel, őszintén. Üdvözlünk a családban Boldizsár. - mondta, sírva anya. Ekkor már én is sírtam.
- Ha lehet - szipogott- szólítsanak Foltnak. És köszönöm. - mondta Folt.
Hirtelen nem is tudtam,mit érzek. Boldog voltam, mert anyáék tök jól kezelték a végén, de volt bennem, valami frusztráció.  17 évesen nem hittem volna, hogy férjhez megyek, de amúgy sincs átlagos életem, akkor meg nem tudom miért vagyok meglepődve. Csak azt nem tudom, hogy Kittinek mi lesz a reakciója.  De igazából még nem kell hozzá mennem, mert hacsak eljegyez már az is valami.
Aztán eszembe jutott. A nagymamája miatt akar most össze házasodni.