A legfényesebb csillag

5.rész

Késő délután ébredek fel rövidke álmomból.
Gyorsan tovaszált mint valami lepke,de kellemes volt legalább...
Valamilyen érdekes módon nem zaklatott álmomban a mocskos férfi..
Talán túl kimerült volt az elmém még tudat alatt is ilyeneken gondolkozni...
Lassan tápászkodom fel a kényelmet nyújtó ágyból,és a nappali felé igyekszem,bár a fájdalom jelen van,de ez szinte már mindennapos,szóval megtanultam élni vele mégha egyre nehezebb is...
Ahogy leérek a nappaliba,leülök a kanapéra az éppen tv-t néző szüleim mellé..
Álltalában nem keresem a társaságukat de most...most mégis..szükségem van erre...
Egyszerűen csak...
Szükségem van arra hogy legalább egy kicsit ne érezzem magam magányosan a világban,mégha az érzésnek igazat is kell adnom..
-Szia kicsim,miujság?..
-Semmi érdekes anya...csak a szokásos...kifáradtam az iskolában és szundikáltam kicsit..
-Néha kell is a délutáni szundi..meg tudom érteni

Kuncog anyám bájos hangján..
Tovább bambulunk a tv-re,bár én inkább a semmire...
Viszont ahogy apám felmorranását hallom,a képernyőre kapom a tekintetemet....
Kezdődik...
A hiradóban éppen a meleg felvonulásról tudosítanak...
-Chh...nem értem meg!..Egy felvonulás beteg defektes embereknek...ez fogyatékosság!..Az ilyet szégyelni kéne....nem értem miért nem ugrik le az összes ilyen elfajzott valami hídról..

Nyílványítja ki véleményét apám,dühös hangon...Az alkalmon természetesen édesanyám is kapva kap...
-Ne aggódj Bill...Minden bizonnyal az összes ilyen,a pokolban fogja megkapni jogos bűntetését...Hiszen az Isten ilyet úgy sem hagyná ám szónélkül...Nagy bűn ez az úr szemében a bibliában is írva van..Rossz az ilyen ember...Gyermekeket rontanak meg,erkölcstelen nézeteikkel fertőzik az ifjú tudatlan elméket,a bűn útját hirdetik...

-Igazad van Elizabeth...Szörnyű hova halad az emberiség..

Keserű szájízzel állok fel a kanapéról,és bevonulok vissza szobám rejtekébe,és a sarokban lévő babzsák fotelbe kuporogva,a plafont nézve hagyja el számat egy gondterhelt sóhaj és szemeim a könnyektől csilloghatnak..
Talán én is ilyen elfajzott korcs vagyok?...A szüleimnek igaza lenne?..Vagy...nincsen?...
Minden bizonnyal mégis igazuk lehet...az a férfi bűnös és engem is azzá tett..
Érzem a mocskot a bőröm alatt,az elkövetett bűn keserű ízét...
De hogy lehet ez ilyen rossz mikor én nem...nem is akartam?..
Nekem már mindegy..
Megfertőzött ez az ember...ezzel az Istentelen kórral...
És többet soha sem lehetek tiszta..
Be lettem zárva a saját lelkem börtönébe,legszívesebben lekaparnám a bőrömet,melyet érintve elkapott ez a fenevad..
Lehet igaza van apámnak,önként kéne folyóba ugranom,és nem élni ezzel a szégyennel..
De valamiért...a lelkem mélyén...
Egy icike picike fura hang...
Azt súgja..
Minden mocsok és szégyen ellenére...
Nekem még élnem kell...