A farkas rabja [SZÜNETEL]

6. rész

Kon végül inkább elsurran a két ezüst tekintetű közt, be az ajtón hogy a szobán belül legyen. Egész tágas helyiség, ahogy végigpillant rajt, olyan érzése támad mintha középen kettévágták volna. A jobb oldalon a fal teljesen fekete, míg a balon halvány zöldes. Az előbbi teljesen belakott, mindenfele szétszórva vannak benn újdonsült szobatársa holmijai, míg az utóbbi oldalon üresen állnak a szekrények. El sem lehet téveszteni, melyik is Caim oldala.
A vámpír a bal oldalon található, szépen bevetett ágyhoz araszol s hosszában elterül rajt egy párnát a fejére húzva, amolyan ,,itt sem vagyok" hatást keltve ezzel. Valójában viszont csak a hangoskodók hangját akarja kizárni s szundítani egyet, hisz hosszú is volt az út, fárasztó is no meg az éjszakai életmódhoz van szokva.
A vörös hajú már majdnem álomra is szenderül, mikor az ajtó nagy csapódással zárul be majd rugók ,,fájdalmas" nyikorgása jelzi, hogy a másik ágy gazdája ránehezedik.
-Alszol, kölyök? - hosszú némaság után kérdez rá.

-Igen... -motyorássza ki a párnája alól- És nem vagyok kölyök. Van nevem is.
-Tudok róla. -hallatszik a lágyabb, mégis alapból is veszélyesnek csengő hang, melytől a kék szeműt a hideg rázta kissé az elején, de már kezdi megszokni a csengését- Csak egy dolog. A cuccaimhoz NEM nyúlhatsz hozzá. Értve?
-Mert mi lesz? -lassacskán felül és felé fordulva pimaszabbul rávigyorog.
-Próbáld csak meg és megtudod. -egy túl nyugodt mosolyra húzza ajkait.
-Inkább kihagyom. -visszadől a párnájára- Nincs kedvem agyonveretni magam.
-Nem csak lusta, de a szája nagy, közben meg kis beszari nyuszi. Eszem megáll.
-Akármit mondok, neked sehogy se jó?! -kissé megemeli a hangját ahogy felmorran. Pillanatnyilag csak egy kis nyugtot akar. Úgy volt, szabad lehet erre egy ilyen ,,lebilincselő" szobatárssal lett megáldva- Csak el akartam tűnni abból a kócerájból ahol bármit tettem semmi se volt jó, erre magam mellé kapok egy ilyen angyalkát, aki folytatja azt a csesztetést ami ott abbamaradt az eljövetelemmel!... -ez már nagyon kikívánkozott belőle, azt a párnát inkább a fejére húzza mikor leesik neki kivel is kiabál.
Nagyot csapódó lépteket hall maga mögül, majd egy erős kéz ragadja meg a vállát. A vámpírban megáll az ütő, mikor a hátára rántva fordítja meg szobatársa. A párna lerepül a fejéről, be a szoba legtávolabbi sarkába s ott is csak azért áll meg, mivel a falnak csapódik. Egy villogó, ezüst szín szempárral akad össze tekintete, melynek tulajdonosa Caim. Kesztyűs kezével megragadja a vöröske mellkasánál a ruháját s akkorát ránt rajt hogy a vámpír háta elválik az ágy kényelmes matracától. 

**************************************
Nah, ez a rész is elkészült. Ki mit gondol, mi fog történni? Jó, az tény hogy a bukott angyalkánk nem a türelméről híres, de vajon kezet is emel a kis vámpírra? 

A kép a kastélyt ábrázolja, ahol a történések legtöbbje végbe fog menni. Bizalom gerjesztő, nemde? xD

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész, hamarosan ismét jelentkezem ^^