A farkas rabja [SZÜNETEL]

2. rész

Kon szavai hirtelen csak néma tátogássá váltak, az az aranyló szem teljesen elvarázsolta. Ő más mint a többi. Csak ez járt a fejében ahogy elmerült a játékosan csillogó írisz bámulásában. A férfi mosolya szélesbedik, arcát kezével fogva lassan simít végig nagyujja ujjbegyével az alatta elterülő ajkain. A vörös hajú érzi hogy szemfogai körül lüktetni kezd ínye, testét forróság kezdi elönteni. Kezét ajkai elé kapná, ellökné magától a másik kezét, de már késő, a teste magától cselekszik. Pillanatokkal később fogai már a kékes hajú csuklójába mélyednek s megérzi vére édeskés ízét. Elméje azonnal kitisztul s elereszti a fogai által fogva tartott csuklót, inkább lassan felül.
-Elnézést... -Baszki, nekem végem... kezét szája elé húzza hogy megnyúlt szemfogait takarja.
-Semmi baj. -szeme mintha felizzana, de ez biztosan csak a félsötét szoba fényeinek köszönhető, kezére vezeti kezét s elhúzza ajkai elől- Te sem vagy ember, természetes hogy szükséged van vérre. -tarkójára simítva húzza a nyakához a vöröske fejét- Igyál csak, utána majd szórakoztatsz.
A fiú nem ellenkezik, talán kissé meg is örült az ajánlat hallatán. Száját kitátja, szemfogain a nap utolsó fénysugarai megcsillannak majd a hamvasfehér bőrbe mélyednek. A férfi reagálásul egész halkan szisszen csak fel, majd egy hangja sincs míg a fiatalabb annak vérét veszi. Mikor Kon eltávolodik a megsebzett nyaktól egy apró vércsepp folyik le ajkai szélén egész az  álláig. Írisze most vér vörös, pupillái macskaszerűek. Szemmel látható ahogy szép lassan kékül s telik vissza minden szemében az eredetire. Ahogy a szemkötősre pillant látja, hogy annak fekete szembogara szintén összeszűkült. Szóval ezért mondta hogy én SEM vagyok ember. Mert ő sem az... Ekkor a férfi közelebb hajol hozzá s a lefolyt vért lenyalja bőréről, mikor pedig pirosas ajkaihoz ér csókot nyom azokra. Eközben mellkasára simítva ismét maga alá nyomja s másik kezével dereka alá simítva markol fenekére, ezzel egy apró nyögést kicsalva a kék szeműből.
Ekkor egy hosszas csókcsatába kezdenek s mire annak vége már levetkőztették egymást. A szemkötős két ujját a másik ajkai közé vezeti mire az engedelmesen kezdi el benedvesíteni. Mikor ezzel megvan elhúzza kezét s lábai közé helyezkedve illeszti bejáratához majd lassacskán belé is hatol. Ollózással indít már egyből, kissé türelmetlennek tűnik. A kézimunkát elszenvedő csak halkan nyögdös a lepedőt markolászva.
Egy idő után elég tágnak érzi s ujjait kihúzza belőle. Combjaira fogva tolja fel térdeit mellkasához melyet a vámpír teljes mértékben hagy neki. Ez után kissé felé dőlve nyomul belé tagjával melyre egy kéjesebb nyögés a reakció.
Kon lábaival inkább a kékes hajú derekát kulcsolja körbe míg a lepedőről ujjai a hátára vándorolnak.
Talán fél óráig tart az aktus, majd lihegve dőlnek ki a kényelmes fekhelyen. Mint arról így utólag értesíti Kont a férfi, akinek még mindig nem tudja a nevét, egész éjszakára bérbe vette a szolgáltatásait.
Még négy- öt menetet lenyomnak az éjszaka során majd mikor már kezd hajnalodni hulla fáradtan dől el a vörös hajú az ágyán, a kékes tincsekkel megáldott pedig állát öklére támasztva, könyökölve fekszik mellette az oldalán. Fáradtságnak egy cseppjét sem észlelni rajt.
-Nincs kedved elmenni innen? -Kont eléggé meglepi a kérdés melyre inkább kitérőbb választ ad.
-Honnan jött ez a hirtelen kérdés?
-Arra gondoltam, velem jöhetnél, a birtokomra. -lágyan cirógatja másik kezével annak alhasát- Megadhatom neked ezzel a szabadságot. -közelebb hajolva duruzsol mámorító hangon a fülébe- Tudom hogy erre vágysz. Na, mit szólsz?...

*********************************************

Nah, elhoztam a második részt is ^^ Remélem eddig elnyertem mindenki tetszését. Mit gondoltok eddig a két főhősről? Na és szerintetek Kon igent mond az ismeretlennek? Hamarosan hozom az új részt egy elég érdekes mellékszereplővel együtt, addig is sziasztok~