Életképek (Befejezett)

A nagy találkozás 11. rész

Futottam pár kört bemelegitésként, aztán erősítettem. És végül aerobikoztam. Nagyon elfáradtam, és ráadásul a nap is nagyon sütött.
Meddigre visszaértem már mindenki felébredt. (Szóval jó, hogy írtam levelet 😀) Megreggeliztem és lezuhanyoztam. Pontban fél 10-kor hívott Evi:
-Sziasztok! Mizu? (Evi)
-Szia! (Mindenki)
-Mi a meglepi? (én)
-Várjál... Ne siess (Evi)
Ekkor csöngettek. El se tudtuk képzelni, hogy ki lehet az. Bia felugrott:
-Megyek!
Mikor kiért az ajtóhoz, tátva maradt a szája....

-Evi te vagy az! Szia! (Bia)
A látogató nem szólt semmit.
-Gyere beljebb! 💖😊 (Bia)
-Köszi
Azt hittem, hogy Bia viccel. De nem. Tényleg Evi volt.
-Itt a meglepetés! 💖💖 -nevetett Evi
-Hát ez tényleg meglepetés! -mondta Émi és ő is nevetett.
Leültünk immár 5-en egymás mellé. Megtudtuk, hogy került ide Evi. Megismerkedett személyesen Biával és Klárikával. 1 óráig megállás nélkül beszéltünk és videokat néztünk💖 1-kor is azért fejeztük be, mert megéheztünk. Később délután 4-ig sétáltunk. A sétába annyira elfáradtunk, hogy megegyeztünk, visszamegyünk a hotelbe és mindenki halkan csinál amit akar. Én előszőr facebookoztam, majd rajzoltam.