Papírrepülő | TAEKOOK

Harmadik

A levegő megfagyott a szobában, amint Jungkook belépett. Becsukta maga után az ajtót, majd - az immáron szőke - barátját kezdte tanulmányozni. Öltözete egyszínű volt; fekete szakadt farmer és fekete póló. Csodálatosan festett, sőt annál is gyönyörűbben. Haja ugyan kivilágosodott, de ugyanúgy szemeibe lógott. Jungkook lélegzete elakadt, a szíve olyan tempóban vágtatott, hogy félő volt, szívrohamot kap.

- Szia TaeTae - szólalt meg halkan, nagyot nyelve. Kiszáradt. Nem tudta, mit mondjon, ami helyénvaló.

- Kookie - bólintott köszönésképpen az idősebb. Arcvonásait próbálta ridegnek, komornak megtartani, de tagadni sem tudta volna, mennyire ellágyult, amikor a másikra nézett.

Nem tudták, mit szabadna mondaniuk. Egyikük sem szólt semmit, pedig annyi mindent elmeséltek volna egymásnak.

A két fiú csak nézte a másik arcát egy ideig, majd Taehyung megmozdult. Határozott lépésekkel szelte át a szobát, eltüntetve a köztük lévő távolságot. Úgy gondolta, hogy most már igazán nem tudja kontrollálni magát. Szorosan a másikhoz simult, átkarolva a nyakát.

- Hiányoztál - suttogta a fiatalabb ajkaira, pillái alól rápillantva.

A sötét hajúnak ismét elakadt a lélegzete, úgy érezte, hogy fel fog gyulladni. Olyan szenvedély söpört végig a testén, amivel nem tudott mást csinálni, mint átadni szerelmének.

Megcsókolta.

Ajkaik először csak lassan becézgették egymást, utána pedig Jungkook végigvezette a nyelvét Tae alsó aján, ezzel egy időben derekára erősen rámarkolva húzta magához. Az idősebb felnyögött a hirtelen rátörő vágytól, s erőszakosan tolta neki társát az ajtónak, amin nemrég lépett be. Kezeit vállára simította, majd mellkasára, s végigvezette egészen a nadrágja széléig, ezzel kicsalva Jungkookból egy sóhajt. Elszakadtak egymástól, de még mindig érezték ajkaikon a másik forró leheletét.
Taehyung a sötét hajú vörös, duzzadt ajkait tanulmányozta, majd a szemeibe nézett. Kook tekintete őszinte szerelmet és szenvedélyt tükrözött, s lemerete volna fogadni, hogy a saját szemeiben is valami ilyesmit találna. Nem találta a saját gondolatait, teljesen ködös lett az elmélye.

Ismét némaság lett úrrá rajtuk, egyikük sem szerette volna elrontani a túlfűtött, romantikus pillanatot.
Heves légzésük lassan lecsillapodott, ezért az idősebb hátrébb lépett, s amaz kezét megfogva húzta magával őt is.

- Szeretnék adni valamit - harsogta lágyan, majd elővett egy borítékot, majd Jungkook kezébe nyomta.
Jeongguknak - állt a fehér felületen.

- Ebben leírtam minden érzésem, gondolatom, amiket szóban nehéz és hosszadalmas lenne elmondani. Azt szeretném, ha elolvasnád, természetesen csak akkor, hogy ha velem akarsz maradni a történtek után... - dülöngélt zavartan jobbra-balra. A magabiztos Taehyung átváltozott az aranyos, pirulós TaeTaevá, akit Kook annyira imád.

Imádja, mégsem akarja felnyitni a borítékot és elolvasni a fiú sorait.

- Nem - felelt egyszerűen, mire a másik elkerekedett szemmel nézett rá.

Akkor nem akar velem maradni? De nemrég még csókolt - kezdett el pánikolni Taehyung gondolatban, amit a fiatalabb észre is vett.

- Természetes, hogy veled fogok maradni, azt hiszem, ez nem kérdés. Viszont... nem szeretnék több levelet látni egész életem során, vagyis nem olyat, ami velünk kapcsolatos. Nincs szükségem arra, hogy egy papírlapon olvassam azt, amit majd a hosszú együtt töltött időnk alatt el tudsz majd mondani, és meg tudsz majd mutatni - magyarázta, majd mielőtt folytatta volna kuncogott egy sort párja értetlen pillantásán.