Summertime Sadness

Vigyázz, mert megtudja!

2nd of June (Friday)

12:25
A teremben vagyunk a fél osztállyal. Mercédesz (az iketrestvérem) a padomon ül és messengerezik. Én a padomban ülök, és a fülemben Bring Me The Horizon szól. 5 perc és kezdődik a pünkösdi istentisztelet. Át kéne menni, de semmi kedvem. Mercédesz megbökdösi a vállam.
-Menjünk. Koni ideges lesz, ha nem vagyunk ott időben.
-Jólvan- elteszem a fülest, a telómat a fekete nadrágom farzsebébe teszem. Mivel félig kilóg, ráhúzom a fekete pólóm.
Kilépünk az ajtón, és a templom kapuja felé sodródunk az árral. Megpillantom őt. A padon ül Bálinttal. Mellettem Mercédesz egyszer csak megszólal.
-Zoé! Ott a szerelmed!
-Tudom, látom. De ne üvölts. Még meghallják.
De már késő. Dorci meghallotta. Dorci kap az ilyenekre. Addig küzd és kapar a másik után, míg meg nem tudja ki a kiszemelt. Jobbnak látom, ha most elárulom, mielőtt rámszáll.
-Szerelmed??? Zoé mesélj csak ki a szerelmed!-na már kezdi is...
-Ott van. Ott ül a padon.
-Melyik?
-A szőke.
-ŐAZ???-üvölti minimum 90 decibellel.
"Ohh my fckn' God.....Go to hell for haven's sake..."-gondolom magamban.
-Igen. De ne mutogass, és halkulj el. Nem szeretném hogy megtudja.
-Jajj nyugi már zenét hallgat. Nem hallotta.
-Ajánlom is. Ha mégis, én esküszöm, hogy kiszaggatom a hajad!

12:40
Már 10 perce tart az istentisztelet. Ezután mehetünk haza. Egyébként nem tudom mire jó ez. Kiáll oda az iskolalelkész, mond egy történetet, és felolvas egy "igét" a Bibliából bízva abban, hogy majd ettől átgondoljuk az életünk, és jobb emberek leszünk. Miért jó ez? Úgysem foglalkozik vele senki. Ahogy az élettel sem, míg halál közeli állapotba nem kerülünk. "The death. Every people afraid of death." Na én nem. Majd jön, amikor jön. Amikor úgy gondolja, itt az ideje távozni. Mindegy. Mindjárt vége. Már csak a szokásos beszámoló van Istenről és Jézusról, ami minden évben szóról szóra ugyanúgy elhangzik. Már csak 20 perc és vége. 1-kor lehet hazamenni. 13:20-kor indul a buszom a Búza térről. Remélem elérem. Mercédesz még marad benn Karolinával és Csengével. Későb jön haza.

13:05
Vége. Kifelé megyünk a templomból. Előttem megy ő. Sz.Róbert. A 'szerelmem'. Mellette a bal oldalán Bálint, a jobbon Attila. A két legjobb barátja. Bálint valamit a fülébe súg, majd meglöki.
-Hallod Mercédesz. Ha az a nyomorék mégegyszer meglöki, felnégyelem.
-Nyugi, csak hülyülnek.
-I don't care. Ne lökdösse.
Kiértünk a templomból. Lefelé nézek. Arra kapom fel a fejem, hogy valami beleakad a hajamba, és megránt.
-Shit!-üvöltök fel, és idegesen nézek magam elé. Robi áll előttem, és a hajamból kirángatott kezét a szája elé kapja.
-Úristen ne haragudj! Nem direkt volt!
OH. MY. GOD. ROBI HOZZÁM SZÓLT! Csak nézek magam elé lesokkolódva. A tesóm aprót lök a vállamon, kizökkentve a gondolataimból. Baszki. Válaszolni kéne. Azt hiszi haragszom.
-Öm...semmi baj. Nem haragszom.
-Fájt?
-Nem. Egyáltalán nem.
-Nem úgy tűnt-mosoly szökik az arcára.
-Pedig nem fájt. Csak megijedtem, hogy ki az isten tépett meg-elmosolyodom én is.
-Ja akkor jó. - visszafordul.
"Hát...örülök, hogy megbeszéltük"- gondolom magamban.

13:10
A buszállomáson állok. "Autóbusz járat indul Bükkaranyos irányába 10 perc múlva a 8-as állomásról"- momdja a hangosbemondó, de a busz még sehol. Át akarok kapcsolni másik zenére, de megpillantom Robit, ahogy Bálinttal sétál a forgatagban. Ők is észrevesznek. Bálint nem igazán törődik a jelenlétemmel, Robi viszont néz. Én is őt. Lassan elhaladnak előttem. Végig tartjuk a szemkontaktust, majd mikor már mögöttük vagyok, ez megszakad. Szuggerálom, hogy forduljon vissza. Nem fog. Már eltűnt a tömegben. Tömeg. Blah. Gyülölöm a tömeget. Sok az ismeretlen. Kevés a hely. Nagy a hangzavar.
A gondolataimból a busz csikorgó féke zakkant ki. Felszállok. "Már csak 40 perc, és otthon vagyok."-gondolom magamban. Leülök, és bedugom a fülest. Zenét hallgatok. Melanie Martinez, Tag you're it. "I'll cut you up and make you dinner." Kissé pszichopata, de szeretem. Beállítom folyamatos lejátszásra. Egész úton ezt fogom hallgatni.

14:10
Haza értem. Senki más nincs itthon. Apa dolgozik. Valószínűleg a barátnője is még a szalonban van. Mondta, hogy ma sok vendége lesz. Szerintem eszek valamit, és alszom egyet. Mit egyek? Sima szendvics, vagy melegszendvics? Amíg nekem ez a legnagyobb gondom, addig a tesóm, Mercédesz a barátnőivel plázázgat, és kitárgyalják Merci tegnapi szakítását Botival. Véleményem szerint egyáltalán nem illettek össze. Merci cserfes, sokat beszél, és mindig vidám (How can she do this?....), Boti meg visszahúzódó. Boti olyan mint én. Majdhogynem antiszociális. Mindegy. A melegszendvics mellett döntök.

14:18
Megsült a szendvics. Felülök egy bárszékre a pulthoz, és evés közben görgetem a Facebookot. "Message!"  Hallatja a telefonom, majd beugrik Merci chatfeje.
Merci üzenete: Szia Zoé! Szólj már légyszi apának, hogy Karolnál alszom! Holnap a 12:10-es busszal megyek haza!
Zoé üzenete: Okok.
Merci üzenete: Legjobb ikertesó vagy!😘
Zárnám le a telefonom, de rezegve beugrik mégegy chatfej. A legjobb barátnőmé, Lottié.
Lotti üzenete: Hello beauty. Otthon vagy?
Zoé üzenete: Jap. Miért?
Lotti üzenete: Átugrom. Sztorim van. Óriási.
Zoé üzenete: Jó de egyedül vagyok.
Lotti üzenete: Jólvan. Na 5 perc és ott vagyok.

14: 30
Csengetnek. Lemászom az emeletről. Kinyitom az ajtót. Lotti áll előttem maga 172 centijével. Átnéz felettem, pont a hűtőre. Félrelök, majd otthon érezve magát, kinyitjaa hűtőajtót.
-Zoé hol a nutella?
-A tej mögött. A fiók át van rendezve. A kanál a bal oldaliban van. Mi a sztori?
-Ja igen. Kapaszkodj! Tudod van Peti.
-Igen. Mi van vele? Írt facen.
-És? Mit?
-Mégis engem szeret. Szerintem kibékülök vele.
-Lotti biztos? Már nem először csapott be. Ez volt a 4.
-Jajj Zoé. Lényegtelen. Az a lényeg, hogy szeret. Engem. És nem azt a Petrát.
-Lotti orosz rulettet játszol teli töltényes fegyverrel. Szerintem nem kéne. Hagyd. Lesz nála jobb is.
-Nyugi már. Tudom mit csinálok.😉
-Hát te tudod. Én megmondtam.
Csukódik a bejárati ajtó.
-Megjöttem! Valaki van itthon? -hallatszik Kinga hangja. (Kinga apa barátnője)
-Én! Meg itt van Lotti! -üvöltök vissza.
Bejön az ebédlőbe. És puszit ad.
-Szia bogaram. Apád még dolgozik?
-Igen. Majd 6-kor jön. Ja meg Merci nem alszik itthon.
-Hát hol?
-Karolnál.
-Apád tudja?
-Megkért, hogy majd szóljak neki.
-Jólvan. Kaja van?
-Van még túróstészta. Meg tudsz csinálni bármit. Vacsorára csinálsz nekem tejbegrízt?
-Majd csinálok, de most megyek alszom. Baromi sokan voltak ma, és felidegesített egy nő.
-Mivel?
-Majd mondom, de most hagylak titeket. Beszélgessetek. Meg én is fáradt vagyok.
-Jólvan. Szép álmokat.
Kinga bemegy a szobájába, Lottival beszélgetünk tovább.
-Hol tartottunk?
-Ott, hogy baromira nem jó ötlet újra járnod vele. Nem akarom hogy megint sírj miatta.
-Nem fogok nyugi már.
-Hát jó. Te tudod.

22:42
Lotti most ment haza. Még beszélgettünk, medencéztünk, meg megnéztünk egy filmet.  A szobatársat. Szerintem jó volt. Lotti ezután félni fog a koliban. Aludnom kéne. Holnap korán kell kelnem. Megígértem apának és Kingának, hogy elkísérem őket bevásárolni. Meg vasárnap van a szülinapunk Mercivel. Venni kéne neki valami ajándékot. Láttunk múltkor egy telefontokot a Media Marktban, ami tetszett neki. Majd megkapja tőlem, meg veszek mellé még valamit, és persze csokit. A csoki az élete. Én nem szeretem. Túl édes. Mindegy.
Ha még most elalszom, akkor tudok 10 órát, és 18 percet aludni. De nem jön álom a szememre. Zenét hallgatok. Hátha arra elalszom.

(Itt még sejtelmem sem volt mi vár rám másnap. De ha előre tudom, inkább fel sem kelek...)