HIBÁZTAM

".1."

Megcsörrent a telefon a földszinten. Hatalmas lépésekkel szaladtam a telefonig, amit a reggeli után hagytam az asztalon. Csoda hogy meghallottam a csengőhangot, mert Mr.Peterson unokája most nyaral a papánál így kihasználva a csendet és nyugalmat, amikor lehet bömböltetni a zenét. Nem lenne rossz arc ez az Alfons, ha nem pont akkor kezdené el bömböltetni a Heavy Metalt amikor telefonálni szeretnék.
-Alfons!!! Kérlek, kapcsold ki!-bömböltem a fiú ajtaja előtt állva. A srác betekintést nyújtott a szobájába ahonnan még hangosabban hallatszódott ki a zene. Szemtelen arccal csak annyit mondott:

-Tudod, nem szoktam félbeszakítani a zenéket. Ennek a mixnek még van 41 perc híja.
Dühösen tekintettem a fiúra, majd aggódóan a még mindig csörgő telefonomra.
-Alfons most azonnal kapcsold ki ezt a szenny zenét! Senki nem kíváncsi rá!-ordítottam. Alfons meglepetten nézett rám, majd a végig a kezében lógó távírányítón megnyomta a 'Pause' gombot és csend lett. Bólintottam egyet és tovaszökkentem. A fiú ajtaja hatalmasat ütközött a félfával.
Felkapta, a telefont, amiből a barátnőm vidám hangja szólította meg.
-Astrid! El sem hiszed mi történt!-és ekkor a beszédéről híres Caitlyn elkezdte regélni, hogy hogyan vette át Dianatól a Jonas Baker koncertjegyeket.
-Várj Cait! JegyeKET? Több jegy van?-szólaltam fel hirtelen.
-Pontosabban kettő, bogaram és nem találod ki kit viszek magammal!-mondta rejtélyes hangon Caitlyn. Az izgatottságom a vonal végén is érezhető volt. - Lorint!
-Annyira köszö... tessék?-kérdeztem vissza óvatosan.-Lorint?
-Felajánlotta, hogy bevesz a jófejekhez, ha elviszem őt Jonas koncertjére.-felelt izgatottan Caitlyn.- Érted ezt Astrid? Lorin Sweps csapatában leszek!!

-Na és mi lesz a mi csapatunkkal? Mi lesz velem és Will-lel nélküled?

-Jaj, Astrid ne legyél ilyen! Willnek nem vagyok fontos. Ahogy ti sem vagytok nekem, soha nem voltatok. -. Kinyomtam a telefont. Még egy ideig a telefonomat néztem, majd a közeli kanapéra dobtam és felrohantam a szobámba. Később a telefonom ismét csengett, de ezért már nem rohantam le, nem érdekelt ki keres. De mire leértem a lépcsőről Alfons flegma arca fogadott, és átnyújtotta nekem a csörgő telefont. Bólintott és átvettem a telefont. William volt az. Neki nagyobb kedvvel vettem fel a telefont. Még bele sem szólt amikor Will már hatalmas kedéllyel kezdett mondani valamit, aminek a felét sem értettem. Mire kihámoztam, hogy miről van szó addigra a fiú pirosló arca nézett be a nappali ablakán.

-Astrid érted? Mit képzel?-közölte az egész lényegét Will a lánynak.

-Bocsi, én akartam elmondani. Ez van.-mondtam közömbösen.-Itt hagyja a WACak csapatot Lorin Sweps-ért. Érthető. A WACak csapat a gyerekkorukban kitalált egyezmény volt, hogy sosem hagyják el egymást másért. A WACak csapat mostmár tényleg vacak volt. Már nem hat meg annyira, mint pár órával, ezelőtt amikor tudatta velem, Caitlyn.

-Itt maradnék ma.-szólt tapintatosan Will.-Anyuék Leslie-t viszik át Kanadába. Beleegyezően bólintottam. Ekkor Gwen viharzott le az emeletről. Gyorsan közölte, hogy ma Jonas Baker koncertre megy, mert ott lesz Hugh, aki tetszik neki. És már el is tűnt.

-Látod, még a nővérem sem akar elvinni!-nevettem Willre.

A délután folyamán Willnek sikerült összebarátkozni Alfonssal, aki még mindig haragudott rám, amiért reggel leszidtam. Csak ültem és néztem, ahogy William és Alfons X-boxozik, és Mr. Peterson korán aludni tér. Akarva akaratlanul a híváslistámat néztem, és visszagondoltam a beszélgetésre, amelyikben Caitlynnel beszéltem. Felálltam az asztaltól, egy ideig még az ajtó felé néztem, mert valami oknál fogva arra számítottam, hogy onnan belép Caitlyn. Majd csalódottan felszaladtam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopot és folytattam a Soha többé! című sorozatomat. Míg én beleéltem magam Suzy, a főszereplő személyébe, addig a fiúk is megunták lent a játékot és a szobájukba indultak. Még hallottam Will lépéseit megtorpanni az ajtóm előtt, a fiú még megérintette a kilincsemet, de nem jöttbe a szobába, hanem tovább haladt és bement a vendégszobába.

A vendégszoba története visszanyúlik pár évet. Még akkor épült át szobává raktárból, amikor Ebenezer Peterson otthon keresett magának és két unokájának, akiknek elváltak a szüleik. A házat mielőtt mi beköltöztünk volna is két család lakta, így magától értetődő volt, hogy a rokonszenves kedves öreget és két kicsi fiút engedjük beköltözni a lakásba. Ideiglenes szobának lett tervezve, de miután a lépcső mellett nyíló helyiséget Alfons végleges szobájának berendeztük, így az vendégszoba maradt. Időközben viszont a fiúk szülei újabb párt kerestek maguknak és össze is házasodtak velük. Így Alfons az apjához költözött, az öccse Aaron pedig az anyjához. Alfons nyaranta visszajár a nagyapjához. A vendégszoba közvetlenül Gwen szobája mellett van, amit a nővérem már nem preferál annyira, mert legtöbbet ott Hilda néni száll meg, anya barátnője, aki nő létére is furcsa hangokat hallat alvás közben. Mivel a falak nem a berlini falnak készültek, így Gwen is hallja, hogy Hilda néni mikor szundít el.

Én is majdnem elszundítottam a fejhallgatóval a fejemen, de még lelkifurdalásom volt azért amit Alfons-nak mondtam reggel. Így kihalásztam egy dobozt az ágyam alól és lesétáltam a szobájához. Kívülről koponyákkal díszített ajtó fogadott, de bent még sosem voltam. Halkan bekopogtam, azt hittem többet kell állnom az ajtó előtt, de pillanatok alatt kinyitotta az ajtót.

-Beszélhetünk Alfons?-néztem álmos szemekkel a fiúra. Ő ránézett az órára és megkérdezte:

-Este 11-kor lenne esedékes?

-Ha nem gond..-feleltem. Erre Alfons jobban kinyitotta az ajtót és beléptem. Szétnéztem és egy tipikus fiúszoba tárult elém.

-15 éve itt lakom, de még itt nem jártam.-kuncogtam. Alfons belehuppant a babzsák fotelébe, és felemelt egy másikat amit letett az övé mellé, majd óvatos ütögetéssel jelezte, hogy én is üljek le.

-Mesélj nekem.-nézett rám kíváncsi szemekkel a fiú. Nagyot sóhajtottam.

-Hoztam neked valamit.-a dobozra néztem, ait utána átadtam neki.-Remélem a te méreted.

-Ezt meg miért kapom?-kíváncsian kérdezett közben kibontotta és kivette a pólót.

-Ne haragudj, amiért olyan hárpia voltam reggel. Ezt a pólót megőriztem a fekete korszakomból.-mondtam halkan.-Nagyon sajnálom! Alfons szétbontotta az összehajtogatott pólót, és megfordította. A hátán volt a szöveg: „Amíg a Föld kerek mindig lesznek rockerek, de mivel a Föld ovális, jó nekem a metál is. HEAVY METAL FOREVER"

-Köszönöm Astrid! Azt hittem utálsz.-mondta Alfons aggódóan, majd megölelt.

-Nem utállak!! Csak feldühített, hogy nem tudtam felvenni a telefont. Bár így visszagondolva, bár ne vettem volna fel.-szóltam szomorúan.

-Bánt, hogy Caitlyn elhagyta a WACak csapatot?-először meglepetten néztem rá, de tudtam, hogy biztosan Williamtől tud róla.

-Nem. Az bánt, hogy Lorinért. Sosem bírta Lorint.-ekkor viszont egy hatalmas ajtócsapódás szakított félbe. A bejárati ajtó volt az....

Szóval Sziasztok! 😉
Szeretettel fogadom a kommenteket, és ha tetszett csillagozz meg😊
Sietek a következő résszel☺