INFINITY

08

Éjjel erős hányingerre keltem, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam az ágyból és a legközelebbi fürdőbe siettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne keltsem fel Louis-t, de ahogy öklendezni kezdtem, szerintem az egész hajó felriadt.

- Minden rendben D? - jött Harry álmos hangja mögülem.

- Persze, csak szerintem a tengeribetegség előjött. - húztam le a WC-t, miután megtöröltem a számat, majd fáradtan elterültem a padlón.

- Szólok Louis-nak. - jelentette ki, és amikor tiltakozni kezdtem volna, eltűnt, majd pár perccel később barátommal tért vissza, aki addig amíg meg nem pillantott, világát nem tudta, olyan kómás volt.

- Hé baba, minden rendben? - sietett mellém, és a hasamat kezdte el óvatosan dörzsölni.

- Persze, tényleg csak tengeribeteg vagyok. - bólintottam mosolyogva - Régen is volt már ilyen, amikor hajóztunk anyával. - vontam vállat.

- Akkor gyere, pihenj vissza. - simított végig a karomon, majd megfogta a kezemet és segített feltápászkodni. Még gyorsan kiöblítettem a számat, fogatmostam és megköszönve Harry-nek, hogy segített, visszasiettem a szobánkba.

- Fáradt vagyok. - bújtam szorosan közel hozzá, mire ő ismét hasam simogatásába kezdett.

- Pihenj, még csak 4 óra van. - suttogta, és egy lágy csók után, mindketten visszaaludtunk.

♡♡♡

- Jó reggelt! - mosolygott le rám Louis egy csésze teával a kezében.

- Neked is. - viszonoztam mosolyát, majd csücsörítve vártam a reggeli puszimat, amit azonnal meg is kaptam. - Mennyi az idő? - kérdeztem, miközben elvettem tőle a teát és egy nagyot kortyoltam. Már sokkal jobban voltam mint hajnalban.

- Negyed tízenegy, úgyhogy itt az idő reggelizni és még fürödni, mert nemsokára indulunk vissza a partra. - csapkodta meg óvatosan a combomat, mire én csak összeszorítottam őket, mert eléggé fent volt a keze. - Na mi az babám? - vigyorgott, mire én csak megforgattam a szemem.

- Nem szeretnék még órákat idebent lenni.. kiakarom élvezni a vizet.. - raktam le immáron az üres csészét az éjjeliszekrényre. Louis lerántotta rólam a takarót, majd a lábamat szétfeszítve közé mászott.

- Élvezhetsz te mást is, ami nem tart olyan sokáig. - cirógatta meg derekamat, majd egy mozdulattal lekapta a bugyim.

♡♡♡

Az Ibizai hét, csodálatos volt. Sokkal jobban összeismerkedtem a többiekkel, és úgy érzem, hogy nagyon jó barátok lettünk. Noha a tengeribetegség többször előjött, Louis mindig ott volt és segített nekem, amiben csak tudott. Egyszerűen megemészt a tudat, hogy mennyit fog miattam szenvedni, ha én innen elmegyek. Próbál minden percet velem tölteni, és vigyázni rám. Anya imádja őt, mikor megtudta, hogy együtt vagyunk, majdnem elsírta magát. Nagyon jól esik, hogy a két legfontosabb személy az életemben ennyire jól kijön egymással.

Lassan eltelt két hét is Ibiza óta, a napok pedig ugyan úgy zajlottak. Felkeltem Louis értem jött, elmentünk apukájához, majd vagy haza hozzám, vagy hozzá, és együtt voltunk. Néha, amikor dokihoz kellett mennem, akkor anya elvitt, neki viszont nem engedtem, hogy velünk jöjjön. Nem szeretném, hogy ennyi emléke legyen majd rólam a kórházban, ezért nehezen, de beletörődött.