A Wattpadon már nagyon, szinte túlságosan is elterjedt karakter most ráveszi olvasóit, hogy itt szenvedjenek ezzel a cucclival. Én meg vagyok oly hülye, hogy meg is csinálom... (Meg fogom bánni. Nagyon meg fogom bánni...) Na csapassuk.
Köszönöm mind...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Judas: Na, erre kíváncsi vagyok.
Oh God... Segítség...
A mai nap nem volt a legjobb... Eltörtem egy tányért, tönkrement a mosásban a kedvenc pólóm és a laptopom is feladta a szolgálatot. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, katasztrófa ez a nap.
Úgy voltam vele, rosszabb nem lehet, lemegyek sétálni. Mivel nagyjából 33 fok volt, egy rövidujjúban és farmerben indultam útnak. Viszont a legjobb az volt, hogy hiába volt beborulva, én nem vittem magammal esernyőt. És persze, csak hogy az időjárás is nekem tegyen keresztbe, elkezdett szakadni az eső is. Miért is ne?
Szerencsére pont egy olyan épület előtt voltam, aminek a főbejárata előtt van egy fedett rész. Már ácsorgott ott egy srác, de én nem törődve vele, szintén fedezékre leltem azelőtt az ajtó előtt. Végre valami jó is van ebben a napban!
Ahogy nem ért már az eső, kifújtam egy kicsit magam. Épp a hajamból facsartam ki a vizet, amikor az ismeretlen srác rámnézett. Ismerősnek tűnik...
- Valami gond van? - kérdeztem.
- Nem, semmi, csak... - kezdett neki. - Nem érdekes.
Utálom, ha valaki nem fejezi be a mondatát... Jobban szemügyre vettem a fiút, és akkor beugrott, hogy ki lehet ő. Az a haj, az a szem, tudtam, hogy ismerős, tudtam. Ránéztem a nyakára, és akkor már biztos voltam benne, hogy tudom ki ő. Hisz ott volt a 06-os szám.
- Judas? - kérdeztem félve.
- Ki kérdezi? - nézett rám gyanakvóan.
- Én csak... - hebegtem-habogtam, hisz nem minden nap találkozik az ember a kedvenc Wattpados karakterével. - Én csak olvastam TENSID történeteit és őszintén, te vagy a kedvenc karakterem. Vagy szereplőm. Vagy nem tudom hogy mondjam.
- Oh, egy rajongó - esett le neki, majd elmosolyodott. - Nos nagyon örülök...
- Andi - segítettem ki. - A nevem Andi.
- Értem. Andi, sajnálom, de most nincs nálam autogramkártya, de egy mosolyt tudok adni - mondta, majd rámmosolygott és még kacsintott is, amitől én ott helyben elolvadtam.
- N-n-ne-nem gáz - találtam meg a hangom. De csak nagyon nehezen.
- Hanem? Folyadék? - poénkodott, de őszintén? Ez gyengusz volt.
- Bocsi, de ez béna - nevettem el magam.
- De mégis nevetsz, szóval elértem a célom - kacsintott mégegyszer.
Miközben mi jól elbeszélgettünk, elállt az eső, és az ég is kitisztult.
- Na, Andi - kezdett bele Judas -, mi lenne, ha valahol máshol folytatnánk? - nézett rám kérdőn. - Mondjuk ha beülünk valahova egy kávéra? És közben még tudunk beszélgetni, jó fejnek tűnsz.
- Öhm... - pirultam el. - Igen, az... Az jó lenne.
Zavaromban szerintem még a nevemet sem tudtam volna kinyögni, de nem baj, ezt összehoztam valahogy.
Ezután még órákat beszélgettem a kávézóban a kedvenc karakteremmel. Mondanom se kell, arra a napra már nem katasztrófaként tekintek.
