A Wattpadon már nagyon, szinte túlságosan is elterjedt karakter most ráveszi olvasóit, hogy itt szenvedjenek ezzel a cucclival. Én meg vagyok oly hülye, hogy meg is csinálom... (Meg fogom bánni. Nagyon meg fogom bánni...) Na csapassuk.
Köszönöm mind...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Oké, jelen pillanatban 21:24 van, de nembaj, ordibálni úgyse fogok, szóval felcsapatom a fejhallgatóm, és tombolok. XD
***
Író: *Fáradtan az ágyra rogyik.* Fuh... *Kifújja a levegőt.* Ez... Nagy volt. *Elröhögi magát.*
Judas: *Vigyorog.* Ja, elég nevetségesen néztél ki. *Ő is röhög.*
Író: Úgy is éreztem magam. Egy ismeretlen számra, a szobámban tök egyedül össze-vissza ugráltam. Ráadásul fejhallgatóval a fejemen, szóval ha valaki bejött volna, totál idiótának néz, de nem baj, megérte.
Judas: Megérte, meeert...?
Író: Mert manapság nem is "szórakozok". Figyelek másokra, de magamat leszarom. Ezzel legalább kieresztettem a gőzt.
Judas: Ja, és legalább újra elkezdtél velem is foglalkozni. Tudod, már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettél... *Keresztbe font karokkal, sértődötten elfordul az írótól.*
Író: *Sóhajt.* Judas! *Az említett kicsit visszafordul.* Nyugalom, nem felejtettelek el. Mindössze... *Elhallgat.*
Judas: Mindössze? *Felvonja a szemöldökét.*
Író: *Csendben marad, és letörli azt a könnycseppet, ami hirtelen kibuggyant a szeméből.*
Judas: *Meghallja, hogy szipog az író, így felé fordul.* Na, mi a baj? *Kedvesen érdeklődik.*
Író: Mindössze nem akartam, hogy vége legyen. *A földet bámulja.*
Judas: *Nem tudja mit mondjon, szóval esetlenül átkarolja az írót.*
