✝Boy Meets Evil✝ Yoonseok ✝

Boy Meets Evil

Min Yoongi~

Az emberek undorítóak. Átgázolnak egymáson, hogy saját önös érdekeiknek eleget tegyenek. Gusztustalan, ahogy az évek során egyre rothadnak míg csak a szenny marad a földön. Addig kínozzák egymást, amíg már csak az utolsó löket kell nekik a halálhoz...

Én pedig ezt nézem nap mint nap. Szerencsére már nem veszek részt ebben a pusztításban. Nincs szükségem levegőre, nincs szükségem élelemre és nincs szükségem érzelemre.

Meghaltam.

Utolsó rossz döntésemet a halálom előtt hoztam meg. Feláldoztam a büszkeségem és a jóságom egyetlen emberért.
Milyen ostoba voltam...

Ez a történet már több mint ötven éves. Azóta külsőm mit sem változott. Ugyanúgy húsz évesnek nézek ki, mint a halálom napján.

Az emberek találgatnak, hogy vajon mi lesz velük, miután eltávoznak az élők sorából. Pontosan én sem tudom. Egyesek szellemek lesznek, mások angyalok, akik szeretteikre vigyáznak, de sok más lény létezik. Az leszel, amit a sors a halálod pillanatában eldönt.

Ennek később jelentése lesz.

Én a pokol rabszolgája vagyok. Egy sötét angyal. Csak nézem az embereket és mosolyogva kellene figyelnem miként pusztulnak, miközben saját énem feledésbe merül.

Nem tudom, hogy a létezésemnek mi oka, de remélem hamar megértem mit is szántak nekem az égiek.

A halállistások feladata az emberek felügyelete. Több szabályt is be kell tartaniuk. Amikből csak pár fontos dolog van.

Kapsz egy nevet és egy dátumot, ami az illető halálának időpontját írja le.

1#: Te döntöd el, hogy miután megkapod a nevet egyből megölöd-e az adott személyt.

2#: Ha úgy döntesz tovább hagyod életben, meg kell mentened a halál elől.

3#:Ha nem engeded meghalni, akkor egy hónapon belül végezned kell vele, saját kezűleg.
Szóval az illető úgy is a földdel lesz egyenlő...
Ha nem teszel eleget a parancsoknak szörnyű kínok között büntetnek meg. Nem éri meg áthágni a szabályokat.

Egy lélek semmiség. Egy emberi élet csupán egy porszem.

***

A késő délutáni utcák megteltek emberekkel. Én pedig a tömeget fürkésztem egyetlen személyt keresve. Ugyanis rámsózták ezt a szar melót.
Mindenki átnéz rajtam, senki sem lát, senki sem hall, és senki sem érez.
Ez így nekem pont megfelel.

Az eddig csak lágyan cirógató szellő nagy hévvel csapott szürke tincseim közé.
A léptek zaja megsokszorozódott, én pedig akaratlanul is baljós vigyorra húztam vékony ajkaimat.

Jung Hoseok...Megvagy.

Három srác szaladt rajtam keresztül, illetve suhant el mellettem.

Mivel eszem ágában sincs futni - és a szerződésem sem kötelez rá - így inkább békésen felfedezem a város többi részét. Még van másfél óra a 'balesetig', szóval bőven ráérek.

***

Számításaim ellenére... egy órámba és öt percembe telt, mire sikerült megtalálnom azt az idiótát.

Még engem is kirázott a hideg attól a sötét és koszos sikátortól, ahova ő vezetett.
Lihegve, felhúzott térdekkel ült a macskakővel kirakott, sötét zsákutcában.

Kimért lépteim visszaverődtek a mocskos falakról. Példáját követve én is mellé telepedtem, majd sötét íriszeit kezdtem tanulmányozni. Sok mindent ki lehetett olvasni azokból a szép szempárokból, de az öröm nem volt közöttük.

-Na most mit csináljak veled? - szóltam - hagyjalak meghalni? Az lenne a legjobb mindkettőnknek, nem igaz? Szar az élet, de ki vagyok én, hogy megszabjam meddig élhetsz?

Halkan megkuncogtam saját kijelentésem, majd újra keskeny vonásait kezdtem bámulni.
Csillogó szemei a sötét égboltot páztázták, majd tekintete a hatalmas holdon állapodott meg.
Olyan csodálattal figyelte a számomra semmit mondó eget, mintha attól várná a megváltást, ami talán sosem jön el.

Hiába követtem furcsa cselekedetét...én nem láttam azt a - mindenbizonnyal -káprázatos dolgot, amit neki sikerült.

Sokkal jobban felhívta a figyelmen immáron könnyáztatta arca.

Rengeteg buta kérdés felmerült bennem, amire csakis ő adhatna választ...
Olyan rég nem éreztem szomorúságot, hogy már azt sem tudom mennyire fájó, vagy égető érzés.
Ahogy száraz szemeim sem tudják hány éve ontottak magukból utoljára keserű könnyeket.

Hoseok kezei ökölbe szorultak, majd hátra vetve fejét szorította össze sűrű pilláit, melyek alól előbukkantak bánatának újabb cseppjei.

Közel hajoltam melegséget árasztó arcához, hogy letöröljem a hibátlan arcáról végigfutó nedvességet, de ujjaim nem érthettek fájdalmasan forró bőréhez.

Nem tehetem, hiába érzek kínzó késztetést.

Hirtelen ötlettől vezérelve a sötét hajú felpattant mellőlem, majd a különböző fényekben úszó utca felé kezdett sietni.

Kellett egy kis idő, mire rájöttem távozásának okára.

A baleset bekövetkeztének ideje: 20:12. Tíz másodperc.

Vissza kellene mennem oda, ahonnan jöttem. Elvégezni ezt a munkát, azután vissza menni a többiekhez és közölni velük, hogy nem vagyok hajlandó többet erre a mocskos földre ereszkedni.

De hajt a kíváncsiság és valami más is...Amit még nem tudok megmagyarázni, de remélem idővel rájövök az érzések nyitjára. Arra, amire még akkor sem tudtam választ adni, amíg éltem.

Lábaim fájdalmasan ütköztek a hideg aszfaltnak, miközben szívem hevesen kalapált az újabb adrenalinlökettől.

Rendben van Jung Hoseok...mutasd meg nekem, hogy az emberek nem olyan mocskosak, mint én. Adj a fényedből mielőtt az teljesen kialszik.
Cserébe még nem hagyom, hogy meghalj.

***

Sziasztok^^ Egyenlőre csak egy résszel tudok előállni, de sietek😅❤