Lángok martalékává (Nalu) (Befejezett)

6.rész: Menekülés

Lucy gyorsan cselekedett. Látta,hogy barátnője mikor van holtponton,és akkor tört ki. Odarohant a kék hajú nő mellé,aki újra felpattant,és maga mögé volta.

-Lucy te kellesz nekik!!! Menj vissza!!!-kérlelte a szőke hercegnőt Juvia. Ám a következő pillanatban már csak egy lángoló öklöt látott elsuhanni az arca előtt. Natsu hátraugrott. Szeme kikerekedetr,arcára kiült a döbbenet és a felismerés. Szájából egy név csusszant ki.

-Lucy......-Natsu halkan suttogta ezt az egy szót. Elméjében egy pillanatra világosság gyúlt,majd felüvöltöt a fejébe hasító fájdalomtól. A földre esett,és hánykolódva próbálta enyhíteni a lüktető érzést. Juvia és Lucy csodálkozva figyelték a jelenetet. Gray odaugrott a bajtársához. Fejében megszólalt egy hang.

"Gyertek vissza azonnal!!!" Keyes,az egyik főparancsnok hangja volt. Láthatóan Natsu is hallotta,mert az ő tekintete is kezdett ködösödni. Gray még józannak érezte magát,de ereje elhagyta. Mindig ilyen colt,amikor valamelyik feljebbvaló parancsolt. Elhomályosult minden,és csak azt az egy dolgoz0t tudta követni. Natsu fájdalmai is elmúltak. Szárnyat bontott, felkapta Grayt,és elrugaszkodott. Erős csapásokkal elrepült,vissza a hang irányába. Lucy és Juvia elképedve nézték őket. Aztán hirtelen újra megelevenedtek. Rohannni mezdtek a barlang felé,agyukban egy mondat viszhangzott. "Menekülni kell!!" Gajeel ébren volt,és láthatólag mozgatható volt. Levy okos volt,megértette sietségüket,és rögtön pakolni kezdett. Juvia kirohant,füttyentett a lovaknak,mire azok készségesen odaügettek. Gajeel bem volt olyan állapotban,hogy gyalogolni tudjon,így őt felsegítették Snow nyergébe. Mindkét ló erős volt,így gond nélkül bírták a terheket. A készletül azért megfogyatkozott,és így könnyebbek lettek a csomagot. Starra felült Lucy és Levy,Juvia pedig beigrott a patakba,ami a közelben csörgedezett.

-Menjünk a víz irányába! Kövesséek Juviát! Találnunk kell egy menedéket!!-kiáltotta a vízmágus,majd eggyé válva a forrással,nelilódult. Lucy vágtába ugrasztotta a lovakat,és a kis csapat nekiindult./

-Itt tábort verhetünk...elég eldugott helyen van.-mondta Juvia mikor visszatért. Körbejárta a kiszemelt zugot. Minden ideális volt. A fák erősen takarták a helyet,mind felülrő,mind alulról. A közelben forrás csörgedezett. Gajeel láthatóan jobban volt. A sebei is gyógyultak,bár nem olyan gyorsan,mintha Wendy kezelte volna. Most már képes volt a gyaloglásra is,és segítkezni is tudott. Levy lesegítette Snow nyergéből,majd elkezdtek kipakolni. Nem akartak nagy tábort verni,mert azt nehezebb nyomtalanul eltüntetni. Lucy elgondolkozva pakolgatott. Ismét Natsuval álmodott. A fiú most mindig távol volt. A szőke hajú hiába futott,Natsu mindig egyre távolabb,és távolabb került tőle.

-Lu-chan!-Levy hangja szakította ki az elmélkedéséből. -Mi a baj?-barátnője aggódva nézett rá.í

-Oh,semmi!! Siessünk,még kell valamit szereznünk enni!-Lucy mosolyt villantott az alacsony nőre,majd megrázta a fejét,és bement az erdőbe. Körbenézett,majd elindult a forrás felé. Szerencsére a vízben halak fickándoztak. Lucy belemártotta a a vízbe az egyik aranykulcsát.

-Vízöntő kapuja megnyitálak! Aquarius!-kiáltotta,majd egy villanás,és egy sellő alakja bontakozott ki előtte.

-Cöh...-ez volt a csillagszellem első szava. Mint mindog. Majd készségesen elkezdte kiszedegetni a halakat a vízből. Lucy elmosolyodott. Aquariusnak nehéz természete volt. De hogyha baj volt,rögtön maga elé helyezte a hercegnő érdekeit.

-Köszönöm Aquarius!-mondta Lucy hálás mosollyal. A sellő szép szája is felfelé görbült.

-Lucy....Loki elmesélte a történteket...Layla......-Aquarius szemében őszinte fájdalom,és törődés csillogott. Lucy tekintete elhomályosult,arcát ismét elkezdték mosni a könnyek. A csillagszellem magához vonta gazdáját. A hercegnő keserves zokogásban tört ki,miközben Aquraius a haját simogatta. Ettől a sellőnek sok emlék jutott az eszébe.