A Fogadás

1.rész

"...cause I can’t keep wondering why
And no it's not a phase cause it happens all the time
Start over, check again, now tell me what you find"

Ki a faszom az ilyenkor ?!

Nagy nehezen kinyitottam szemeimet, majd felkaptam a telefont.

- Ki a..
- Jajj, Scottikaaaa, csak nem felébresztettelek ? Te szegény !- szólt bele gúnyos hangon Evan. Istenem, ez a gyerek...
- Mit akarsz ?- álltam fel az ágyról.
- Van egy ajánlatom.- áhh, szóval egy fogadás ?
- Mondjad !- szóltam bele újra.
- Van egy kislány. Tudoooood, az a Amy vagy ki a faszom ! Tehát, meg kell fektetned a csajt !- vázolta fel. Szóval megfektetni, hm ? Nem tudom...elvégre csak nem mondhatom azt neki, hogy nem fektetem meg, nem ?
- Ki az az Amy ?- tettem fel a számomra elég fontos kérdést. Hát, ha meg kell fektetnem valakit, akkor legalább azt tudjam, hogy ki az.
- Az öcsikéd legjobb barátnője. Tod, most lesz gimis.- szóval fektessek meg egy 14 éves csajt ? Ezt nem gondolja komolyan !
- Egy tizennégy éves csajt akarsz nekem adni ?- hülledeztem.
Hát ez a gyerek nem komplett.
- Csak nem beilyedtél ?!- nevetett gúnyosan.
- Mik a feltételek ?- adtam be a derekamat.
- Ez a beszéd ! Ha sikerül..hmm...hat hónap alatt megfektetned, leszállok az öccseidről és rólad. Ha nem, egy egész évig a csicskám leszel !- mondta magabiztosan a telefonba.
- Rendben, megegyeztünk !- tettem le a telefont.

Lehet, hogy hülyeség, de ha meghúzom a csajt, akkor békénhagyja Jorjékat. Jó, mondjuk Jorj tuti, hogy megharagszik rám, de majd megbékélnek. Egyébként ez az Amy nem hangzik valami ribancnak. Ha az lenne, akkor Evan biztos, hogy nem őt választotta volna. De a tökéletességemmel úgyis megnyerem szegény csajt. Meghúzom, aztán mehet a dolgára. Elvégre nem egy hülye romantikus filmben vagyunk, hogy majd beleszereteeeek, aztán majd boldogan élünk, meg blablabla...

Na, miután abbahagytam a gondolkodást (nem, nem fájt...) lesétáltam a konyhába.
Kit érdekel, hogy nincs rajtam felső ? Itthon vagyok.

Lent apa ült az egyik széken az asztalnál, és olvasott, míg anya a reggelinket készítette.

- Jó reggelt.- nyomtam puszit anya arcára, aki egy hálás mosolyt küldött felém. Fáradtnak látszott. Mostanában mindig az. Kezdem úgy érezni, hogy van valami probléma közte és apa közt. Kezdenek elhidegülni egymástól.

- Neked is, kincsem. Hogy aludtál ?- mosolygott kíváncsian.
- Inkább te, hogy aludtál ? Aludtál egyáltalán ? Minden rendben ?- kérdezgettem aggodalmasan.
- Köszönöm, hogy törődsz velem, Scott, de nincs miért aggódnod. Minden rendben van.- apám felállt, majd felsétált a lépcsőn, anya pedig lehajtotta a fejét. Magamhoz öleltem.

Utálom őt így látni....

- Semmi baj, anya. Minden rendben lesz.- nyugtattam, miközben a vállamon pihenő fejét simogattam.
- Szeretlek, Scott, ugye tudod ?- nézett rám hálásan, mire halványan elmosolyodtam.
- Én is szeretlek, anya.- nyomtam puszit a homlokára.

Az ikrek lesétáltak a lépcsőn, anya pedig visszafordult a tűzhely felé, majd három tányérra pakolt három- három nutellás palacsintát.

Mi azt gyorsan megettük.

A fogadás miatt úgy döntöttem, hogy ma Jackékkel megyek suliba, hogy feltérképezzem "Amyt". Még sosem találkoztam egyik lánnyal sem, csak a szüleiket, Kiarát és Markot ismerem. Csak annyit tudok, hogy Amy Jorj legjobb barátnője.

Jack furán nézett rám, mikor odaáltam melléjük, mert álltalában gördeszkával, egyedül megyek.
Jorj megrántotta a vállát, majd kinyitotta az ajtót.

- Te mit csinálsz itt ? És a deszka ?- kérdezgetett Jack.
- Szeretném megismerni a barátnőiteket.- vigyorogtam.
- Nem fogod lenyúlni egyiküket sem.- vágott közbe Jorj is.
- Majd meglátjuk. Hisz' nektek oly' mindegy. Nektek nem tetszenek ők, igaz, Jorj ?- néztem gúnyosan az említettre, aki csak zavartan lehajtotta a fejét.