❤ Ebből Mi Lesz? ❤

_ _ _4.fejezet_ _ _

A délután nagy része beszélgetéssel telt. Miután a szüleim elmentek "könnyes" búcsút vettem tőlük és felmentem a szobámba. Bedugtam a fülhallgatómat és lefeküdtem az ágyra. Nem tudtam Adam mikor toppan be és egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy újra lássam. Amint elindult a -Lost on you-becsuktam a szemem és bealudtam. Hát ez van, állandóan bealszok. :)

Miután felkeltem lementem a konyhába és összedobtam egy gyors erdeigyümis turmixot, majd leültem a kanapéra olvasni.

-Adam itt járt, de azt mondta aludtál-mondta a nagymamám ezzel megszakítva az olvasásom.

-Felengedtétek a szobámba?-kérdeztem. Már magánéletem se lehet. Szuper. :/

-Hát gondoltam örülsz majd neki-mondta.

-Persze, csak jobb lett volna, ha kopog...-mondtam mert nem akartam megsérteni a nagyit, hiszen ő csak jót akart nekem.

-Rendben majd máskor szólok neki-mondta és kimet a kertbe a kannájával. Gondolom virágot locsolni.

Miután megittam a turmixomat, kimentem és leültem a ház előtti padra és folytattam az olvasást, de szinte alig tudtam koncentrálni a könyvemre olyan szép volt a naplemente. Csak ültem kezemben a könyvemmel és a naplementét bámultam, aztán egy ismeretlen bár ismerősen csengő hangot hallottam.

-Helló Csipkerózsika-mondta mosolyogva majd lehuppant mellém. Hirtelen azt sem tudtam mi történik. Egy barna jólfésült szinte már idegen tekintetű kék szemű fiút láttam magam előtt....hát hozzá kegyes volt a természet.

-Na jó...attól még mert betörtél a szobámba, és megtaláltál, amint éppen alszok, az nem jogosít arra, hogy Csipkerózsikának hívj-mondtam kicsit megjátszva magam.

-Héé...nem törtem be hozzád...-mondta, de én megszakítottam.

-Én nem így emlékszem..-mondtam, de most ő szakított meg.

-Nyitva volt az ajtó-közölte olyan egyszerűen, mintha a világ legegyértelműbb dolga lenne.

-Ohhh...-kezdtem-..de akkor is kukkoltál-mondtam.

-Te nem változtál semmit-mondta nevetve.

-Te meg túl sokat...-mondtam majd végigmértem ezzel célozva a kinézetére ami amúgy elég pöpec volt.

-Nagyon köszönöm...Csipkerózsika-mondta megjátszott hálával.

-Azt nem mondtam, hogy jó értelemben-vágtam hozzá.

-De arra gondoltál-mondta, még mindig vigyorogva.

-Te már csak tudod-röhögtem.

Ez után már csak csöndben ültünk egymás mellett körülbelül 10 percig. Mindkettőnk a néplémentét bámulta.

-Amúgy, hogy vagy?-kérdezte őszinte kíváncsisággal.

-Hát a szüleim ideraktak a nagyszüleimhez erre a nyárra, mert ők Los Angeles-be mentek valami üzleti útra, és a régi barátom nem keresett 8 év alatt egyszer sem, és most tök megváltozott és nem tudom, hogy ugyanaz a fiú maradt e akit én régen kedveltem...és nem tudom mit csináljak..-hadartam végig mire Adam lehajtotta a fejét, majd megszólalt és rám nézett.

-A férjed örök hűséget fogadott neked-mondta, majd felnevetett.

-Hülye-mondtam és megböktem az oldalát.

-És a szüleiddel mi van?-kérdezte komolyan.

-Hát anyával nagyon jó a kapcsolatom és, hát apám meg 9 évesen elhúzott egy másik nővel, és most Rayen a nevelőapám, de szinte apámként tekintek rá, sokkal jobban érzem magam vele és teljesen átértékelődik bennem a szüleim fontossága. Sőt ezt így kimondva már most hiányoznak-mondtam megállás nélkül.

-Ohh...hát sajnálom-mondta együttérzés.

-Én is-tettem hozzá-És te hogy vagy?-kérdeztem.

-Egész jól. Miután elvégeztem az általánost ide Stonetownba járok Gimnáziuumba. Nem nagy a suli de annál barátságosabb. A családom meg változatlanul éldegél tovább-mondta.

-Na az szuper-mondtam, és talán nem látszott, de örültem annak, hogy neki legalább jól mennek a dolgok-Viszont későre jár már és még ki kell pakolnom pár cuccot-mondtam, majd felkeltem a padról.

-Okés, persze menj csak-bólintott, majd elköszönt.

Miután bementem a házba, megindultam a fürdő felé és vettem egy kiadós zuhanyt. Azután felmentem az elkészített vacsorámmal a szobámba és megnéztem a laptopomon egy Vámpírnaplók részt.

Miután vége volt a résznek egyszerűen nem tudtam felkelni, lehet azért mert halálra zsibbadt a lábam vagy csak azért, mert annyira belemerültem a gondolkodásba. Hogy min gondolkoztam...?

Hát volt min...de legfőképp Adam-en. Olyan sok mindent elárult ez a rövid beszélgetésünk és az hogy ennyire megváltozott (külsőleg) az csak hozzátett egy lapáttal...úgy érzem még mindig ugyanaz akit én a legjobb barátomnak tekintettem, de félek hogy az-az érzés hazudik.

Folytatás következik...