❤ Ebből Mi Lesz? ❤

_ _ _3.fejezet_ _ _

Reggel felkeltem és bementem a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe és egy fültisztító segítségével megpróbáltam eltávolítani a maradék szempillaspirált a szemem alól. Igen, ez az egyik rossz szokásom, ugyanis lusta vagyok este lemosni a sminkem ezért reggelente kell vacakolnom vele. :(

Miután sikerült összekapnom magam lementem a konyhába, ahol anya éppen a reggelit készítette.

-Nutellás szendvicset?-kérdezte egy huncut mosollyal.

-Hát hogyne-mondtam.

-Olyan furcsa vagy ma reggel. Mi a baj?-kérdezte aggódó szülő hangon.

-Anya...elárulok egy titkot...-suttogtam a fülébe, mire anya közelebb jött. -Nincs rajtam smink-mondtam, mire anya közölte velem, hogy lökött vagyok és, hogy már érti, miért ilyen fura a fejem.

-Igen anya, de tudod, hogy tőled örököltem a természetes szépségemet-mondtam vigyorogva a kezem az állam alá tartva.

-Ne szemtelenkedj velem-mondta a kezében tartott fakanállal fenyegetve, majd elröhögte magát.

-Okés-mondtam és odamentem nyomni egy puszit az arcára, majd felfutottam a lépcsőn.

Anyával mindig is nagyon jó volt a kapcsolatom és csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányozni fog a nyár folyamán... :,(

Miután sikeresen került smink az arcom kritikusabb területeire felöltöztem (rövidnadrág, lenge alul rojtos fehér póló, tornacipő) és egy utolsó pillantást vetettem a szobámra, majd lementem a lépcsőn. Rayen és anya már lent vártak a kocsinál. Rayen épp a csomagjaimat rakta be a csomagtartóba, anya pedig egy furcsa sütis-dobozt tartott a kezébe.

-Minek a sütis-doboz?-kérdeztem értetlenül meredve a sütis-dobozra.

-A nagyiéknak lesz-mondta.

-Óóó...értem..mikor sütötted mert nem láttalak mostanában sütni?-kérdeztem gyanakvóan.

-Hát az úgy volt hogy.....-kezdte.

-Anyaa!!!-kiáltottam követelve az igazságot.

-Ma reggel vettem a sarki boltban-suttogta a fülembe mire én felnevettem.

-Ezen miért nem lepődök meg??-kérdeztem szarkasztikusan. Anyáról tudni kell, hogyha sütni vagy főzni kell akkor az halott ügy. Régebben az osztályfőnöknek a szülinapját ünnepeltük és anya elment a boltba és a legcsúnyább muffin-t hozta haza, hogy elhiggyék, hogy ő sütötte.

-Beraknád hátulra-kérdezte és belenyomta a virágmintás fém sütis-dobozt a kezembe.

Miután a süti a helyére került ideje volt indulni és elbúcsúzni a háztól. Rayen beindította a kocsit, anya beszállt mellé, én hátulra mentem az ablakhoz, hogy nézelődhessek, majd bedugtam a fülhallgatómat és hirtelen bealudtam. Na ilyen az én formám..ha meg akartam volna szökni legalább az útvonalat tudnom kellett volna, de asszem ez a terv is megy a levesbe, na mindegy.

Mikor odaértünk bementünk a házba, hogy köszöntsük a nagyszüleimet. Anya átadta a sütit, majd mindenki puszilkodott egy sort.

A nagyszüleim a korukhoz képest nagyon jól tartják magukat és a mamám meglehetősen jól főz (anya ezt sajnos nem örökölte), vagyis éhen nem halok.

A házuk nagyon szép, a kert tele van virágokkal, a bejáratnál pedig van egy lépcső, és amint belepünk egy kis teraszon találjuk magunkat, utána pedig a bejárati ajtóval vagyunk szembe. A házban egy amerikai konyha van ami elképesztően szép. A földszinten van egy szoba ami a nagyiék hálója. Az emeleten két szoba van. Az egyik egy vendégszoba a másik pedig az enyém. A nagyiék rendszeresen takarítják a házat és a szobámat is átpakolták amikor megtudták, hogy érkezem. A szobám nagyon szép volt, egy tipikus tiniszobának mondhatnám. Középen egy francia ágy, felette egy fehéren világító égősor, ami megadta a szoba hangulatát. Az ágyam mellett egy kis éjjeliszekrény a másik oldalon egy magas éjjeli lámpa volt, majd a szoba jobb falán középen egy ajtó, ami az erkélyre vezetett. Az ajtó mindkét oldalán egy kis ablak volt, amin besütött a nap. A bal oldali falon egy világosbarna komód és egy hozzá passzoló szekrény, mellette egy könyvespolc. A padló parketta volt és egy fehér puha szőnyeg fedte. Az ággyal szembe levő falnál volt egy babzsákfotel és egy íróasztal, felette pedig képek voltak fellógatva. A képek nagy része a családunkról volt.

Amint beléptem el is felejtettem, hogy milyen érzés itt lenni és ,hogy a rózsaszín gyermekszobából egy csodálatos szoba lett.

Rayen segített felvinni a cuccaimat a szobába én pedig szorgosan kipakoltam a ruháimat és egyéb dolgaimat a bőröndből.

Miután végeztem lementem a szobámból és leültem a nappaliban lévő kanapéra.

-Tetszik a szoba?-kérdezte a mamám, miközben egy csésze kávét kortyolgatott.

-Igen, nagyon szép lett-mondtam őszintén.

-Akkor Adam és én jó munkát végeztünk-szólt közbe a nagypapám.

-Adam?-kérdeztem meglepődve.

-Igen, nélküle semmire se mentünk volna-mondták szinte kórusba a nagyszüleim.

-Sőt ma benéz majd-mondta vidáman a nagymamám.

-Hogy mi??-kérdeztem higgadtan.

Adam-mal nagyon jóba voltunk és nem tudom mi történt vele azalatt a 8 év alatt, egyszerre félek attól, hogy elveszítettem az egyik legjobb barátomat és kíváncsi is vagyok arra, hogy mire képes az idő vas foga.

Folytatás...