ÁTÍRÁS ALATT!
Hosszadalmas évek után, tehetségedet kihasználva végre munkát kaptál Korea egyik kisebb
produkciós irodájában, a BigHit-nél, mint a BTS új menedzsere. A probléma már csak az, hogy a híres korean-pop sztárok és rajongók között nagyon ne...
A Nonis incidens óta a tánctanár szúrós tekintettel követte minden mozdulatomat, és a fiúkat is rendesen túldolgoztatta.
Számtalanszor hallottam edzések után, mikor már az edző is elment, hogy mennyire le vannak fáradva.
A második japán album.
Mennyi kicseszett időt belefektetnek ebbe.
Hány éjszakán át hanyagolták az alvást, hányszor lemondtak a pihenésről.
Ez a banda, ez a hét srác – a fenébe is, tinédzserek – soha, de soha nem fognak nekem csalódást okozni.
Tudom, mert megbízok bennük.
Megbízok bennük, mert tudom.
Tudom, hogy megéri mindezt, ez a kemény munka.
És látva azt, hogy ők mennyit dolgoznak, én...
...Én még annál is többet akarok segíteni.
***
A telefonom hangos csörrenéssel keltett fel. Kikászálódtam az ágyamból, majd monoton és fáradt hangon beleszóltam a telefonba, anélkül, hogy megnéztem volna, ki hívott.
– H-Halló?...
– (K/n)! Már azt hittük meghaltál! – hallottam Jin hangját a vonal másik végéről.
– Mr. Kim?... Miről beszél?...
– Jaj, hagyj már! Ne "Kimezz"! Neked csak Jin vagyok!
– I-Igaz is. Miért hívtál?...
– Már háromnegyed órája itt kellene lenned a fotózáson!
Abban a szent pillanatban felültem az ágyamban.
– A-a fotózás MA van?! – tettem fel a kérdést kétségbeesetten.
– Hát persze! Most szabadultam el a sminkesektől! – válaszába belevegyült Jungkook ismerős hangja, amint felteszi az egymillió won-os kérdést: "Hol a francba' van (B/n)?". Ezen a becézésen még mindig csak mosolyogni tudok
– Basszus!
– Nyelvezet, ifjú hölgy! – nevetett fel "eomma".
– Már készülök is! Húsz perc és ott vagyok!
– Legyen tíz! A direktor már tiszta ideg!
– Az istenit--!
– (B/n)!
– Sietek! – köptem ki gyors, majd letettem a telefont és rohantam is a fürdő felé.
***
Ha annyi ezresem lenne, mint ahányszor elkéstem, olyan gazdag lennék, hogy 24/7 Gucci ruhákat viselnék. Taehyung biztos támogatná ezt az ötletet.
Levegőért kapkodva kászálódtam ki az autómból, és egy parkolón keresztül átsétáltam a fotózás helyszínéhez – egy delikvensek által előszeretettel szétgraffitizett kilátótoronyhoz.
– (B/n)!~ – hallottam Hobi és Tae hangját a torony melletti sátrakból.
– Rohanok! – mondtam, majd odafutottam a sátorok egyikéhez. Ledobtam a táskáimat a padok egyikére, majd odaléptem a direktorhoz. Mélyen meghajoltam, és felnéztem a sörhasú férfi arcára. – B-Bocsánat, uram! Tegnap késő estig dolgoztam, és nem bírtam reggel felkelni...
– Ms. (V/n), egy menedzsernek lenni hatalmas felelősséget jelent. Nem csak magadért és munkádért vagy felelős, de a fiúk karrieréért is! Ha nem tudsz dolgozni, nem fogsz dolgozni! – emelte fel a hangját.
– É-értem. Elnézését kérem.
– Ne csak tőlem kérjen elnézést, hanem a fiúktól is! – mondta, majd felháborodottan hátat fordított nekem, és elment a fotográfusok felé.
Én pedig szintén hátat fordítva odasétáltam a sminksátorhoz, ahol a srácokat "csinosítgatták".
– F-fiúk...!
– (K/n) Noona! – villantotta rám játékos mosolyát Jungkook.
– Már vártunk Babe, hol voltál? – karolt belém Namjoon, piszok nagy mosollyal az arcán.
– B-Babe? – pirultam el.
– Csak szívat, nyugi – mondta Yoongi higgadt hangon. Biztos álmos még.
– Á-áh, értem – nyeltem egy nagyot. – A-amúgy meg elaludtam. Bocsi... A koncertes papírokat intéztem. Úgy néz ki, hogy Szöulban telt ház lesz. Inkiyago-t még most számolom.
– Király! – bokszolt a levegőbe Hoseok.
Az egyik fotográfus elordította magát.
– FIÚK! KAPJÁTOK FEL A SEGGETEKET! FÉNYKÉPEZÉS VAN!!!
Mind a heten fáradtan felnyögtek.
– Yoongi-Hyung, fáradt vagy még? – hajolt oda hozzá Jungkook.
– Jungkook-ah, egy hajszál választ el attól, hogy szétverjek a bandán, csak azért, mert felébresztettetek – vonta fel morcosan a szemöldökét a kis méregzsák, mire a maknae gyorsan elengedte a vállát.
A hét srác nyögve nyelősen felsétáltak a torony lépcsőin, és az egyik korlátnál felsorakoztak.
Lent, az egyik sátor elé kiülve, egy kávé társaságában figyeltem a történteket.
A srácok néha lekacsintgattak az én kis nézőteremre, néha egymásba karolva nevettek valamin.
Jó volt látni, hogy mennyire szórakoznak.
- Pár hét múlva -
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
