Pretty Little Wizards

No one keeps a secret...

Érdekes dolog a hazugság. Olyan, mint a drog... Elkezded, de abbahagyni nem tudod. Függővé tesz, a rabjává. Azt hiszed, a ködből ez az egyetlen tiszta és átlátható út, és így könnyebben kikerülsz az útvesszőből, amibe jutottál. De tévedsz. Egy hamis szóval vagy mondattal nagyobb akadályt állítasz magad elé, mint eddig. Na onnan kerülj ki, ha tudsz. Ha helyesen döntesz, mindent bevallasz, hogy legalább egy leheletnyit megkönnyítsd a saját dolgod. Azonban, ha ezt nem teszed meg, újra és újra felépíted a magad falát, míg be nem keríted magad, és bele nem esel a saját csapdádba.

Kár, hogy az alábbi történet szereplőit erről senki sem világosította fel...

ELSŐ FEJEZET

A Roxfort öreg és misztikus falai temérdek titkot őriznek. Vannak köztük aprócskák, semmitmondók, mint például az, hogy Colin Creevey sötétedés után rendszeresen cseni ki társai zsebéből a cukorkát, vagy hogy Parvati Patil azért alszik el majdnem minden órán, mert a Weasley ikrek állandóan rajta tesztelik az új találmányukat. Természetesen a lány tudta nélkül, de mit is számít az ilyesmi?

Azonban nem csak ilyen kis csínyekkel találkozhatunk. Vannak dolgok, amik megmagyarázhatatlanok, ezeket csak akkor tudhatnánk, ha az épület beszélni tudna. Így azonban marad a találgatás és a pletyka, de mint tudjuk, ezek közül egyik sem épp a legmegbízhatóbb forrás.

Akad négy lány azonban, akikben igencsak nehéz kivetnivalót találni. A barátságuk őszintének és erősnek tűnik. Olyannak, amilyet csak a mesékben olvasni. Ez a négy lány nevezetesen Hermione Granger, Ginny Weasley, Luna Lovegood és Pansy Parkinson. Ők megtalálták egymásban, amit másokban nem. Támogatást, megértést, szeretetet, szórakozást... Mindent, ami csak egy barátság nyújthat igazán. Hermione köztudottan a társai agyára ment azzal, hogy mindig jobban tudott mindent, ezzel a lehetőséget is elvéve azoktól, akik bizonyítani akartak. Luna az a lány volt, akit senki nem fogadott el, vagy értett meg. Egy teljesen más világot lát a hatalmas álmodozó szemeivel, mások elképzelni se tudnának ilyesmit, a korlátaik nem engedik meg. Pansy a Mardekár ház tagjaként sokáig népszerű volt, míg azokat a kapcsolatokat el nem vágta azzal a rengeteg áskálódással és hazugsággal. Hiába változott meg, többé már nem fogadták vissza őt. Talán Ginny az, aki a legmesszebb áll a kitaszított kategóriától. Közkedvelt a maga módján, még akkor is, ha nem épp a legmódosabb család sarja. Azonban neki is nyújt valamit ez a baráti kötelék, amit más nem. Itt minden elvárás és bizonyítási vágy nélkül önmaga lehet.

Most, hogy a tanév véget ért, a négy lány a mosdóban futott össze korán reggel, hogy összeszedjék magukat a vonat indulásáig. Sok dolgot vettek át egymástól, ez elkerülhetetlen. Talán ez is egyfajta követelménye a barátságnak. Hermione egészen laza lány lett a maga módján, még ha a többiek szintjét nem is éri el ezen a téren. Mégis most a tükör előtt áll, és az ajkára keni fel a diszkrét színű világos szájfényt, amire még Pansy beszélte rá. A muglik iránti előítélet szikrája sem található meg immár a lányban.

- Milyen jó is lesz végre hazamenni - áradozik Pansy, miközben Hermione mellett áll, és a haját igazítja. Ezen a napon már legalább huszadik alkalommal. Mostanában rendkívül furcsa viselkedést tanúsít. Minden apróságra összerezzen, és sokszor már nincs kedve kilógni a kastélyból sötétedés után (Hermione legnagyobb örömére). Olyan, mintha félne valamitől.

- Jó lesz annak, akin már nincs nyomjel, valóban - grimaszol Ginny a háttérben. Nehéz éven van túl, most fejezte be az ötödiket, Lunával együtt. Nem egyszer piszkálta Pansy azzal, hogy nem kell aggódni, Kicsilány, mert majd ő jót szórakozik helyette az immár szabad varázserejével. Erre persze mindig dobálózás és nem túl szalonképes szavak kiabálása volt a válasz, amit Luna mosolyogva figyelt, Hermione pedig igyekezett a lehető leggyorsabban megállítani. Most azonban úgy tűnik, Pansynek nincs kedve a poénkodáshoz.