Pretty Little Wizards

Taking this one to the grave...

 Sosem egyszerű és zökkenőmentes, ha négy lány egy fedél alá kerül. Mindig nagy rá az esély, hogy valami repül, törik, szakad vagy épp reped. Azonban ez az éjszaka teljesen más. Talán, ha ezt mind előre tudják, nem futnak össze, vagy épp messzire elkerülik egymást. Mondjuk, négy különbözőirányba.

 Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok uralják a fiatal Ginny Weasley elméjét, miközben az rohamvágtában rohan felfelé a Parkinson-kúria lépcsőjén. Az hirtelen sokkal hosszabb útnak tűnik. Nem tudja, hogy a pánikhangulata, vagy a levegő hiánya okozza ezt. Fülét megcsapja a bejárati ajtócsapódása, és az irányt jól ismerő lábak heves dobogása. Kettesével szedi a fokokat, de Pansy már így is kis híján beéri. Talán egy másodpercen múlik minden, de Ginnynek sikerül berontania a fürdőszobába, és Pansy orra előtt becsapnia az ajtót. 

- Weasley! Azonnal engedj be! - Pansy hangja kétségbeesésről árulkodik, amire csak rádob egy lapáttal hangereje tompítása. Alig bírja elfojtani sírását. 

- Miért? Kétlem, hogy ennyire kellene pisilned... - szorítja ki magából a kis vörös, miközben nekitámaszkodik az ajtónak, el se mozdulva. Egy csepp humor se cseng a mondatban. A lány egész testében remeg. Végignézett egy gyilkosságot. Látta, hogy a barátnője kiontotta valaki életét. Ismeretlenül is sajnálja annak halálát, most pedig egyenesen retteg, mi vár rá. Hiszen ő egy szemtanú... Azok pedig sose járnak jól a könyvekben.

- Ginny... Ez most rohadtul rossz időzítés... Van fogalmad, mi történt...

- Igen van! Megöltél egy embert! Brutálisan meggyilkoltál valakit, ez talán normális? Hogy voltál rá képes egyáltalán?! Ez már több volt, mint önvédelem... Egyszer elég lett volna beleszúrni azt a szart,és most nem lenne probléma. De igazad van, ez sokkal felnőttesebb megoldás volt! Van fogalmad,mibe kevertél engem? A szüleidet? A többieket? Én ennél többet néztem ki belőled... Sokkal többet.

 Pár percig teljes néma csend uralkodik, amit csak Pansy zokogása tör meg. Ő ezt nem akarta, teljesen megrázta az eset, ráadásul a barátnője is teljesen ellene fordult. Lehetne ennél rosszabb? Heves levegővételek sorozata vetekszik egymással az ajtó két oldalán. 

- Kérlek, Gin... Ígérd meg, hogy nem beszélsz erről senkinek... Senki se... Tudhatja.Gondolataiban lejátszódik a gondolat, ahogy két nagydarab auror közrefogja, és nyilvánosan viszik Őt az Azkabanba... A fényképezőgépek kattognak, és a pennák firkantanak. Milyen jó kis szalagcím lesz a Reggeli Prófétába. Gyilkolt a roxforti diáklány... 

Ginny nyel egyet, és szinte már suttog, ahogy kimondja. 

- Megígérem. 

 ********

 A reggeli a szokásosnál is sokkal feszültebb. Most nem csak a nyűgös hisztik zajlanak a reggeli kávé mellett, hanem szinte vibrál a feszültség Ginny és Pansy között. Luna egy szál hálóingben ül a saját készítésű csészéjével, amit természetesen magával hozott. Úgy kémleli a két lányt, mintha beleszeretne látni a fejükbe. Érzékeli a furcsa, negatív rezgéseket. Fogalma sincs róla azonban, Pansy mit idéz vissza csinos kis fejecskéjében.

 Az egész fél éve történt. Nem nagy dolog, de erősen kétségbe vonja Ginny megbízhatóságát.

- Ginny... Nem hallottál mostanában McLaggen felől? 

Ginny úgy kapja fel a fejét, mintha az áram rázta volna meg. Vészjósló a tekintete, szinte már vadállatias.

- Azt hittem, már túl vagyunk a témán. Hol a francba érdekel engem Cormac McLaggen? 

- Úgy emlékszem fél éve még nagyon is érdekelt. Tudod, aznap, mikor Harry kidobott, mert kifecsegted neki minden egyes apró titkát.

- Ó, hogy az a... - fojtja el a káromkodást, még Hermione is felpillant a könyvéből egy másodpercerejéig.