Kisétáltam a színpad közepére. Éreztem a vérszomjat ami a vámpirokból áradt, szinte éreztem ahogy megfagy a vér az ereimben.
-Tessék csak urak és hölgyek! Ez a gyönyörű kisasszony most az önöké lehet! Egy harapásnyom sincs rajta és még szűz! És igazán szófogadó! - kicsi kellett h ne röhögjem el magam. Méghogy én szófogadó? Ez egy remek vicc - kezdjük a licitet mondjuk 500 fontról. Ki adja meg? - Az első sorból egy vén faszi mutatta a tábláját.- remek ki ad többet? - a vámpírok sorra licitáltak. Tisztára úgy éreztem magam mint egy régiség.
Már 5000 fontnál jártunk mikor a hátsó sorból egy csuklyás férfi beűvőlti hogy - Adok érte 10000-et! - majdnem hátra estem. 10000?? Értem???
-10000 először, 10000 másodszor ééés eladva a csukjás úrnak!! Gratulálok ! - meg akartam nézni h mégis milyen férfinak adtak el, de a csuklyája alól csak egy vérfagyasztó mosolyt láttam... Ekkor azt gondoltam "nem élem meg a holnapot" - Alexandra menj vissza a helyedre - súgta oda a hájpacni, mivel teljesen lefagyva álltam ott egyhelyben.
Mikor észbe kaptam azonnal lerohantam a színpadról vissza a többiekhez. Még szerencse hogy az átvétel csak később lesz, így talán még megtudok szokni, de ezt a tervet hamar dobhattam is a kukába, mivel minden kijáratot legalább két ember őrzött. Jippii. Nincs mit tenni mint csendben várni az új "gazdámra" és majd tőle szökök meg.
Nem kellett sokat várnom. Néhány perc múlva végeztek is. A hájpacni kezében volt már a pénz és csendben kísérte hozzám a vevőmet.
-íme a hölgye, vigyázzon rá kérem. Sokat jelent a számomra, igazán jó lány - aha, legszivesebben halottan látnál, ha nem kapnál annyi pénzt értem.
-Ne aggódjon jó helyen lesz - szólalt meg a férfi igazán mély és tisztelet parancsoló hangon. Még mindig nem láttam az arcát és ez idegesít.
-Legyen jó velem, gazdám - nagynehezen kimondtam ezt az undorító mondatot sőt még egy mosolyt is sikerült kierőszakolnom magamból.
-Akkor induljunk - hirtelen felkapott a vállára. Szó szerint köpni nyelni nem tudtam annyira meglepődtem. Akartam tiltakozni de úgy éreztem magam mint aki megfagyott. Te jó ég! Ez megdermesztett!
Beültetett egy fekete autóba. Igazán kényelmes bőrülése volt. Beszállt a vezetőülésbe és elindultunk. Sok ideje mentünk már, és még egy szót se szólt hozzám. Már épp meg akartam szólalni mikor hirtelen megállt a kocsi.
-Szállj ki - kiszállt majd én is. Egy régi, gótikus stílusú ház előtt álltunk. - mától ez az otthonod - mikor ezt kimondta az ajtó magától kinyilt és bementünk rajta.
Alaposan megvizsgáltam a házat elég sok az ablak bár le vannak sötétitve. A ház elég rozoga, könnyen át lehetne törni az ajtót vagy akár a falat is.
-Ne próbálj szökni! Sokat fizettem érted szóval nem hagylak csak úgy elmenni - ekkor levette a csukjáját és végre láttam az arcát. Nagyon jóképű volt. A haja hó fehér volt a szeme meg olyan kék mint az ég. Éreztem hogy elpirulok ahogy nézem őt. Ezt ő is észre vette, majd magához húzott és megcsókolt.
Szerzői bigyusz No. 2
De gonosz vagyok h itt hagyom abba, de nem baj. Köszönöm h el olvastátok és remélem tetszett. Hamarosan elkezdem a következő részt szóval ne izguljatok. 😘😊
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Vámpírok kora
Про вампиров1 éve hogy az életem megváltozott és nem a jó irányba. Csoda hogy egyáltalán még életben vagyok. Jelenleg csak abban reménykedem hogy nem egy vámpír harapásába fogok belehalni, de nem én írom a sorsom...hanem a gazdám.
