Hol volt,hol nem volt.
Élt valahol a világban egy fiú és egy leány.
Az égiek véletlennek tűnő akaratából,
Talán egymásra találtak egy varázslatos éjszakán.
S mivel a mondás pedig úgytartja véletlenek márpedig nincsenek.
Ezért e mesebeli történetről úgyhírlik, előre megírták az istenek.
Ennek így kellett történnie.
Csak egy csillag, megy az égen,
Csak is őt keresi, őt szereti az éj,
Csak is hozzá, visz a szívem,
Vele álmodom édes álmaimat én.
Nincs baj a világgal ez egy vidám dal,
Becsengetek kezemben virággal,
Akár egy látomás állsz a küszöbön,
Nem jön a szó a betűkkel küszködöm,
Most csak az kérem tőled hogy hallgass meg,
Hogy van egy lány akit ábrándok őriznek,
Mint a mesékben angyalok szárnyán száll,
Mindig rá vártam ő meg csak rám vár.
Álmaimban látom s ő már a holdfényénél vár, a mesebeli lány.
Csak egy csillag, megy az égen,
Csak is őt keresi, őt szereti az éj,
Csak is hozzá, visz a szívem,
Vele álmodom édes álmaimat én.
Aki reggel is szép és mindene illatos,
Mint egy költemény ötösnek csillagos,
Vele úgy érzem nem leszek átlagos,
És egy pillanat is varázslatos,
Nekem csak ő kell ez a puszta tény,
Remélem nem marad vak remény,
Ahogy én is majd ő is úgy szeret belém,
Jövőnk egy szerelmes szép regény.
Álmaimban látom s ő már a holdfényénél vár, a mesebeli lány.
Csak egy csillag, megy az égen
Csak is őt keresi, őt szereti az éj
Csak is hozzá, visz a szívem
Vele álmodom édes álmaimat én.
Bármikor hív csak szólj és ott leszek,
Repülök hozzád a bajból kimentelek,
Jöhetnek utamba hegyek és tengerek
Hogy boldog legyél én bármit megteszek,
Előttem nincsen akadály.
Csak egy csillag, megy az égen,
Csak is őt keresi, őt szereti az éj,
Csak is hozzá, visz a szívem,
Vele álmodom édes álmaimat én.
Véletlenek nem léteznek.
Csodák pedig vannak.
Boldogan élnek,amíg meg nem halnak.
