Nem tudom ti, hogy vagytok vele de én ha kint sétálok néha elkondolkodom, hogy a velem szemben elhaladó embereknek milyen múltja van. Mi tette őket azzá akik most? Milyen problémáik, örömeik vannak?
Néha az utcán ha rám tör a pánikroham akkor az ugyan egy olyan 10 másodpercig tart és közben rossz, nem is kicsit de aztán elmúlik és akkor már jobb, olyan felszabadult érzésem van utánna.
Azt hiszem nem is látszik rajtam ha rosszul vagyok mert úgy teszek mintha semmi bajom nem lenne. És azt hiszem ez alapján gondolkodok el mindig a fent leírtakon. Ha én tettetem magam és eljátszom mindenki előtt, hogy semmi baj, holott az a 10 másodperc valami iszonyat akkor mi lehet másokkal?
Nekik mi lehet az amit nem akarnak, hogy más lássa?
YOU ARE READING
Untitled Story
Non-FictionEz az én igaz történetem amit azért írok, hogy segítsek azoknak akik szintén pánikbetegek. Várom más hasonló problémákkal küszködő emberek történeteit,hogy érezhessük, nem vagyunk egyedül.
