Már vagy két hete...két hete hogy Bankotsuék elraboltak. Már vagy két hete...hogy nem láthatom Inuyasháékat. Még mindig nem jött el értem. Talán csak így elfelejtettek volna, vagy bajuk adódott, vagy éppen meghaltak! Ebbe belegondolva csak mégjobban össze szorul a szívem. De nem szabad feladnom. Tudatában kell lennem azzal hogy majd értem jön. Egy napon értem jön...
-Hé te! Dobd ide a ruháim!-szólt rám a még mindig fürdő Bankotsu avval a komor hangjával.
Most pedig itt állok egy fa mögött. Rákényszerülve arra hogy megvárjám míg Bankotsu megfürdik. Csak azért hogy vigyázzák a ruháira nehogy ellopják...
-Itt van!-dobtam neki idegesen.
-Ch..ilyen szerencsétlen nőt mint te! Nem vagy jó semmire!-emelte rám hangját. Gondolom nem pont a kezébe érkezettek a ruhák...
-Ha tényleg nem vagyok jó semmire akkor mi a fenének raboltatok el?!-förmedtem rá, akaratlanul is hozzá forditva fejem, minek eredménye az lett hogy megpillanthattam a félmeztelen izmos és nedves felsőtestét ahogy öltözködött.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Emiatt elpirulva rögtön vissza is fordultam. Hogy lehetek ilyen hülye!? Most ki tudja mit gondolhat magában?
-Szóval mersz még velem így beszélni!?-szólalt meg az az ismerős hang.
Ebben a pillanatban hallhattam meg ahogy Bakostu kiszáll a vízből és gyors tempóban közeledni kezd hozzám. Hirtelen egy-egy kéz markolta meg két csuklómat, így oda szorítva az egyik fához. A szapora események hevében reagálni sem tudtam. Ilyedtemben lehunyva szemem reménykedtem abban hogy nem lesz semmi bajom. Óvatosan kinyitva Bankotsu mosolygó arcát láthattam meg. Vízesés hajából csillogó vízcseppek hullottak lefelé. Férfias kezei erősen szóritották a karomat. Csupasz felsőteste pedig csak közeledett hozzám.
-Mi..mit csinálsz?!-kérdeztem meghökkenve s elpirulva tőle.
-Te csak egy csali vagy! Ezért kellesz nekünk. Hogy ide vonzzuk a kis korcsot. Viszont úgy néz ki csak nem jön el. Talán fülét farkát behúzva megfutotamodott. De ne aggódj! Addig is talán kezdhetek veled valamit.- súgta fülembe majd arcát felemelve ajkait az enyémre tapasztotta. Elképedve bámultam Bankotsu csukott szemeit, miközben próbáltam szabadulni szoritásából. Annyira felhúz amit csinál. Az első igazi csókom nem pont így képzeltem el! Meg nem pont vele. Mégis a csókja...Ez olyan fucsa. Még sosem éreztem ilyet.
Bankotsu
Ficánkolva próbált megszabadulni tőlem de egyszercsak abba hagyta. Már nyugodtabban türte erőszakos tetteim. Viszont akkor lepődtem meg igazán, amikor viszonozta cselekedetemet. Nem gondoltam hogy vissza csókol...Én evvel csak tudatni akartam hogy ki a főnök. De mégsem sikerült félelmet kelteni benne. Talán túlságosan alá becsültem volna?
Ebbe bele gondolva rögtön elváltam tőle. -Mit csinálsz?-kérdeztem eléggé kiakadva. -Te mit csinálsz?!-mordult rám hangosan. Ez annyira még nem is zavart, csakhogy szemében lévő könnyek valamiért jobban felidegesítettek. Mostmár tényleg nem értem. Vissza csókol de mégis elsirja magát. Már vagy két hete hogy itt van velünk. Lehetséges hogy...?
-Nekem annyira...hiányzik.-suttogota fejét lehajta. Csak nem arra a kutyára gondol? Én meg itt idegeskedek a hülye hisztije miatt. Miket képzeltem én az előbb? De mégis...hogy tudtam felhúzni magam ennyiért. És az a vicces ebben hogy még mindig nyugtalan vagyok. Ez a lány...
Kagome
Sirva figyeltem tovább Bankostu gondolkodó arcát. Most mi járhat a fejében? Ezek után vajon mit fog tenni velem? Hiszen csak úgy elsirtam magam előtte. Azonban én már tényleg nem birtam ki. Inuyasha és a többiek hiánya tovább emészt. Viszont az idegesített legjobban hogy a Bankotsu és köztem lévő csók örökké valóságát kívántam. Hogy képzelhettem ezt? És még vissza is csókoltam!
-Te egy nagyon furcsa lány vagy ugye tudod?-hajtotta le fejét, miközben szemét végig rajtam tartotta.
Ezekután egy puszit nyomott számra, majd elkapva a kezemet irányitott vissza a házba, miközben hozzám fordulva így szólt. -Lehet hogy tényleg mégsem vagy olyan haszontalan.
