Inuyasha Shippek

Bankotsu × Jakostu

EgyFujoshiLany kérésére itt van egy kis Bankotsu x Jakostu!😉😁😍
A történet még akkor játszodik amikor éltek!

Bankotsu

Hűvös téli nap volt az, mikoris rájöttem hogy az én bajtársam nem csak egy barát... Azon a napon mindenhol hó fedte a tájat. Az égből hópelyhek formájában hullott a csapadék, mi leérve a földre, csatlakozott a többivel. Így nyugtalanul, fel-alá mászkálgatva, ezáltal belesülyesztve lábam a hótakaróba hangoztatott egy kis ropogást. Egy nagy csata után megkiséreltünk pihenni a megszokott házunkban. Szétválva próbáltuk sarokba szorítani áldozatunkat, viszont Jakostu akaratlanul is magára hagytuk. Megbeszéltük, ha végzünk rögtön találkozunk a megbeszélt helyünkön, de ő csak nem jött el ez pedig az őrületbe kergetett.
Lehet elveszet valahol az erdőben? Netalántán baja esett? Vagy a legrosszabb...meghalt?!
Egy csomó kérdés keringett a fejem körül aggodalmamban. Féltem..hogy talán már nem láthatom őt viszont.

-Ba..Bankotsu..-halatszott a távolban  Jakostu megcsuklott hangja, ahogy a kapunál összerogyva, szorítgatta sebbekel teli karját miből vér ömledezett. Meghökkenve figyeltem felszólítására, majd megfigyelve szörnyű állapotát futottam hozzá gyors sebességel.

-Mi..mi történt Jakostu?!-kérdezősködtem tőle hangosan de nem akart válaszolna. Csak hozzám bújva pihentette magát. Azonban mikor megláttam hogy csukná lefelé szemét már nagyon felment a pumpa.

-Jakostu meg ne halj nekem!! Ne merészelj csak így itthagyni minket!!-förmedtem rá kissé megrázva.

-Túl..túl sokan voltak. Azt monták...nem érdeklem őket. Ők..csak téged akartak megölni. De..de ezt nem hagyhattam..tudtam hogy cselekednem kell...ezért nekik rontottam..-suttogta kissé elmosolyogva magát.

Az a hülye miattam kockáztatta az életét. Pedig tisztában kellett volna lennie azzal hogy én vezetőként, hamar a túlvilágra küldtem volna őket. Viszont ő..

-Te idióta! Mit képzeltél?! Hogy egymagad legyőzől annyi embert?! Miért nem szaladtál vissza hozzánk?! Tudhatnád hogy én elég..-de mire befejeztem volna, a szavamba vágta azt a mondatott, mi eléggé a szívembe hasadt:
-Én..féltem.

-Fél..tél?-képedtem el szavain mit mihint meghalva, öntudatlanul is jobban megszórítottam válát.

-Tényleg...nagyon sokan voltak. Még..mérget is használtak...Szerencsére nem sok gőzt szívtam be...de de ha nem változtattok taktikát...már nem hiszem hogy ide értem volna...Emiatt is, belegondolva abba hogy talán áldozatul esel ennek...én...

-Ezért inkább a saját életedet merted kockáztatni?!-ordibaltam rá, de mire még több szidást kapot volna csak azt vettem észre hogy ájudozni kezd.

-Hé!! Jakotsu!! Mit csinálsz?! Ébredj már!!!-örjöngtem miközben a sírás is hatalmába kerített. Hirtelen már mindenre gondoltam. Minden féle érzelem átfutott rajtam. És akkor... abban pillanatban jutott eszembe hogy Mukotsu még a harc előtt készített méreg elleni keveréket amit nekem adott. Gondolkodás nélkül kivettem a zsebemből majd a számba öntve a keserű italt, Jakotsu ajkaira tapasztva az enyéimet ittatam meg vele a még mindig félholt harcost.

-Jajj Jakotsu...csak élj már nekem. -öleltem át ahogy elválva tőle mellkasára temetve fejem bizakodtam abban hogy a szer segíthett neki. Hiszen... ha úgy nézzük ez mind az én hibám. Ha vele mentem volna most biztos nem a karjaim közt
feküdne a halál szélén. -Annyira sajnálom...Jakotsu..

-Hogy te milyen aranyos vagy Bankotsu.-hallatszott egy nevető hang,  kinek tulajdonosa szerencsére Jakostu volt.

-Jakotsu hát te élsz?-csillant fel a szemem.

-Igen... Hála az égnek. Bocsáss Bankotsu. Többször nem hagyom hogy csalódj bennem. Többet fogok fejlődni. És akkor minden ilyen beképzelt katonát egyenkét fogok felvagdosni. -görbült fel a szája a mosolytól. De akkor nekem a sirhatnéktól akadt bazsalygásra az arcom.

-Te idióta!-vihorásztam miközben a könnyek sem hagyták el szemem.

-Mi a baj?-pislákolt nagyokat Jakotsu.

-Oh..semmi.-öleltem át a még mindig meglepődött fiút.

-Gyere! Menjünk vissza a többiekhez. -fontam körbe kezét válamnál. Majd elindultunk a többi harcoshoz.

Azon a napon. Majdnem elveszítettem egy jelentős személyt az életemben. Vagyis..ha jobban akarnék fogalmazni, inkább úgy mondanám hogy akkor jöttem rá hogy milyen fontos számomra. Hiszen először vele keztem meg utam. Csak egy bajtárs volt, úgy mint a többi. Mára már az az emberré vált akiben sosem tudnék csalódni. Az én szeretett Jakotsu cimborám.