TOUCH [larry stylinson]

|Chapter 4|

Teljesen lefagyott, és a következő, amit láttam, hogy zavartan kisietett a teremből, ott hagyva mindenkit....és engem.

Én csak álltam ott ledermedve, mikor arra kaptam fel a fejem, hogy már mindenki elment, és egyedül ácsorgok a teremben. Észbe kaptam, felvettem a táskát a hátamra, és kisiettem a teremből. Anya mondta hogy hívjam fel ha végzek a suliban és haza visz. De szerintem most egy kiadós sétára van csak szükségem, hogy kicsit kiszellőzzön a fejem.
El is indultam azon az úton, amit ha minden igaz, helyesen jegyeztem meg. Az emberek őrült módjára siettek az utcán, de én csak ballagtam, és hagytam hogy a langyos szeptemberi szellő játszadozzon göndör fürtjeimmel.

Nem értem. Nem értem ezt a fiút.  Nagyon furcsa. Vajon én is furcsa vagyok számára? Talán zavarba jött és ezért futott el? Nem hinném. Biztos hogy tapadnak rá a lányok, szóval nem lehet kezdő ebben a témában. Nem, ez mind hülyeség, össze-vissza gondolkodok és nem tudok egy értelmes magyarázatot sem adni.
Egyszerűen el kéne engednem, a történteket...és Louist.
De ez valamiért nem bizonyul olyan könnyűnek. Egyszerűen azok az óceán kék szemek és azoknak gazdája, belefúrta magát az agyamba. Jézus Styles, mi van veled?

Mikor az utcánk sarkára érkeztem, a lábam átvette az uralmat felettem, és valami furcsa ötlet alapján megindult egy ismerős hely felé.
Csak szedtem a lábam, hogy minél hamarabb oda érjek, ugyanis az a hely megnyugtat. Hiába akarom tagadni, annak ellenére hogy megsebeztem magam, nagyon élveztem ott lenni. Mintha egy picit kiléptem volna az életből, és a saját magam nyugodt szigetén pihentem volna.
Megláttam az ismerős fákat, és apró mosoly húzódott a számra, egyre bentebb mentem, míg nem elértem a tisztás szélét.
Mikor megpillantottam a hintát, egy ismerős alakot véltem felfedezni.
Lábaival himbálózott a földön, ezzel egy picit megmozdítva a hintát. Hátulról láttam, de kócos barna haja, most is makulátlannak és puhának tűnt. -Szívesen belesimítanék egyszer-gondoltam, és ezzel együtt a saját hajamba is beletúrtam.
Az ég felé nézett, pont úgy, mint amikor legutoljára, és lényegében legelőszőr láttam itt. Csak kémlelte az eget, és aprókat himbálózott a hintával. Angyal. Igen, akár egy angyal.
Úgy látszik ő is szeret ide járni. Meg is értem, senki nem jár erre, de még is hangulatos hely.
Az apró angyal oldalra fordította a fejét, és ekkor megcsillámlott az arcán a bőr. Sír. Szeme alatt lelkesen folytak le a könnyek. Versenyt vívva egymással. Majd kicsi teste is megrezzent a zokogástól.
Egy hatalmas gombóc alakult a torkomban, és megsajdult a szívem a látványtól. Annyira, hogy el kellett fordítsam a tekintetem, mivel éreztem hogy az én zöldjeim is megteltek könnyekkel.
Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy oda menjek hozzá, de ezt hamar elvetettem, ugyanis én sem voltam olyan lelki állapotban hogy nézzem ahogy szenved.

Azt láttam legjobbnak, ha elmegyek onnan. Talán holnap beszélek vele... vagy nem.
Nem kéne.
Mi van velem? Most már tényleg ott tartok, hogy saját magamat sem értem.
Egy fiú után leselkedek, és folyamatosan rá gondolok, miközben semmi közöm hozzá.
Egyszerűen el kell felejtenem, ki kell vernem a fejemből, és megy tovább az életem.
Lehet fel kéne szedni valakit hogy kiverje a fejemből ezt a fiút. Az a baj hogy itt még lányokat se ismerek....bár ma eléggé bámultak az osztályteremben, és láttam hogy sutyorognak és mosolyognak.

Beléptem a házba és egyből felmentem a szobámba, úgy is egyedül vagyok itthon.
Továbbra is azon járt az agyam, hogy hogyan tudnám végleg elfelejteni. Talán el kéne menni inni. Igen, az alkohol elég jó ideiglenes helyzet javító.
—Vagy becsajozni...—gondolkodtam még mindig ezen, miközben kipakoltam a táskám.

Kezem közé keveredtek a lapok, ami tele volt írva az ő kézírásával. Csak tartottam a kezemben és bámultam. Nem olvastam, hanem néztem hogy hogyan formálja a betűket. Az összes rossz gondolat kiment a fejemből. Csak arra tudtam gondolni, hogy mikor ezeket írta, vajon kidugta e a nyelvét írás közben, úgy koncentrálva, mint a mai órán.
Ugyan...

Mit álltatom magam azzal hogy el akarom feledni?

Már akkor tudtam hogy gondoskodni szeretnék róla, és mosolyt csalni az arcára, mikor megláttam hogy a könnycseppek legördülnek gyönyörű arcán.

hey!
Köszönöm hogy elolvastátok!
Remélem tetszik!
És egyébként hihetetlen a támogatásotok,
És ezt nem tudom elégszer megköszönni nektek, de ezúton is Köszönöm! love you all❣️

diti x