TOUCH [larry stylinson]

|Chapter 2|

A nap vakító fényére keltem, mivel kis híján kiégette a retinám.
A farzsebemhez nyúltam, hogy felkutassam a telefonom, mivel tegnap ahhoz se volt erőm hogy levegyem a ruháimat.
Felvillant a telefonom kijelzője. 7:34.
Hogy mi? Hát persze, elfelejtettem ébresztőt állítani. Hogy mekkora barom vagy Styles....
Szinte sprinteltem anya ágyáig, aki úgy szint húzta még a lóbőrt. Ilyen ez a Styles vér...
—Anya, basszus kelj már! El fogunk késni a suliból, igazán jó lesz így indítani az évet.—kiabáltam, és közben ráztam a vállát.
—Harry, ugye tudod hogy itt 9-kor kezdődik a tanítás?—Hogy mi? Ja persze, hisz otthon...vagyis, a volt otthonomban teljesen más volt az élet, ezek szerint a tanítás is.
Mormoltam valamit, majd ott hagytam.

Nem baj, legalább lesz időm elkészülni. Nem mintha reggelente órákig állnék a tükör előtt.
De nem ártana a tegnap szennyeit lemosni magamról, úgyhogy egy frissítő zuhany mellett döntöttem. Az öklömön még mindig tanúskodtak a tegnap eseményei, de nem törődve vele, egy kis vízzel leöblítettem. Majd meggyógyul.
Az egyik doboz fele sétáltam, amiben a ruháim tétlenkedtek.
Kikaptam belőle, egy fekete nadrágot, és egy Rolling Stones-os pólót, és magamra is vettem.
Mivel még temérdek időm volt, úgy döntöttem hogy kipakolok, legalább egy teherrel kevesebb.

Mire végeztem, már indulhattam is. Egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, és megborzoltam göndör hajamat. Sosem foglalkoztam igazán a megjelenésemmel, a hajam is a saját maga ura volt.

Anya már a kocsiban várt. Lehet kínos hogy ő visz suliba, de mivel fogalmam sem volt hogy hol vagyok, azt meg végképp nem hogy hol az iskola, nem igazán törődtem az előítéletekkel.
Ahogy haladtunk a suli felé, én úgy próbáltam memorizálni az utat. Ami nem okozott nagy nehézségeket, ugyanis 5 perc autóútra volt a célpontunk. Amint meg láttam az apró épületet, melegség töltötte el a szívem. Nem igazán tudom eldönteni mi miatt. Talán az emlékek miatt, hogy mennyire szerettem a régi iskolám, vagy azért mert kellemes csalódás ért, hiszen nem ilyenre számítottam.
Kiszálltam az autóból, és az iskola előtt megtorpanva egy mély levegőt vettem, majd beléptem a nagy ajtókon. Meglepően kevesen voltak, legalább családias a légkör.
Egy apró, világos aulában álltam, és...fogalmam sem volt hogy merre menjek.
Egy szőke srác álldogált nem messze tőlem a telefonját nyomkodva.
—Szia, bocsi a zavarásért, de meg tudod mondani hogy hol a 11/C osztály mert rohadtul eltévedtem—nevettem fel kínosan.
—Csáó új osztálytárs. Niall vagyok a 11/C-ből—nagyon erős ír akcentusa bohókássá tette Niallt amin nevetnem kellett.
—Örülök Niall, Harry vagyok.—Nyújtottam a kezem, de ő megrántotta és a vállára rántott, megütögetve a hátamat. Mit ne mondjak, örülök a közvetlenségének.
—Harry készülj, a csajok már nagyon be vannak zsongva, hogy új osztálytárs érkezik—Nevetett fel. Esküszöm a nevetése viccesebb, mint bármi amit mondd.

Elindultunk egy terem felé, amibe alig volt pár diák. Mindenki közvetlen volt velem, és úgy kezeltek mintha már találkoztunk volna ezelőtt.
Láttam hogy a padok elől le vannak foglalva, ezért hátrébb mentem.

A leghátsó padban megláttam egy ismerős alakot. Amint épp lefelé nézett és sietősen írt valamit. Nem biztos hogy ő az... nem tudtam eldönteni mert nem láttam az arcát
—Szia—köszöntem, mire felkapta tekintetét. Ő az. A vonásai közelebbről még tökéletesebbek. Tisztán kirajzolódik tökéletes arccsontja és rikító kék szemei.
—Öhm..én Harry Styles vagyok—nyújtottam a kezem bemutatkozásként. De ő nem tett semmit, csak bámulta a kezem. Kezdett kínossá válni, de én még mindig nyújtottam a kezem.
—Louis Tomlinson— Vékony száján, selymesen jöttek ki a hangok. Szemeimbe nézett, de kezeit, továbbra is ölében tartotta. Nem esik jól ez a gesztus, elég illetlen.
—Szép öklök.—Jelenti ki komolyan.Mindketten sebes öklömre tekintettünk. Igen, biztosan ő az. Tegnap végig nézte, ahogy szétütöm magam.
Láttam hogy a mellette lévő hely üres, de nem mertem megkockáztatni azt hogy mellé üljek, hiszen külseje alapján hiába érdekes és figyelemfelkeltő, a modora ideáig nem taglózott le. Ezért mellette lévő padban ültem le.

Csengetés előtt, a többi gyerek is besereglett. Hát persze, minek jöjjenek be hamarabb. Elég a kötelező időmennyiséget letölteni a "börtönben"

A tanár is bejött, és szerencsére nem erőltetett arra hogy bemutatkozzak az egész osztály előtt, hiszen azok a bemutatkozó szövegek általában mindig kínosak.

—Remélem mindenki elhozta a tavalyi jegyzetét, mivel most azt fogjuk áttekinteni.– jelentette ki Mr.Smith. Szerintem teljesen elfelejtette hogy itt vagyok, ugyanis, nem adott semmiféle anyagot nekem, de a többiekkel már elkezdett beszélni a témáról.
Kétségbeesetten néztem körbe.
A mellettem lévő apró alakra szegeződött figyelmem aki figyelt engem. Majd meglóbálta a füzetét.

—Ülj ide, segítek— mondta halkan, és a maga mellett lévő székre mutatott. S kék szeme félénken de mégis vidáman pompázott.

***
Köszönöm hogy elolvastad!
Remélem tetszik!❤
diti x