A szomszéd srác [H.S. fanfiction]

3. fejetet

"Nem hiszem el... Már megint ezek a lányok? De vajon mit akarhatnak tőlem?" kérdeztem meg gondolatban magamtól. Mondjuk abban biztos vagyok,hogy nem arra akarnak kérni, hogy legyek a barátnőjük... Na nem mintha annyira akarnék velük lógni.... Igaz még nem ismerem őket, de mindenki életében vannak olyan emberek, akikre ránéznek és felfordul az ember gyomra...Rosszabbik esetben még a hányinger is kerülgeti... Engem speciel a hányinger kerülgetett, mikor megláttam őket a terem bejáratánál, és legszívesebben lehánytam volna Allison-t, mikor nem engedett el. 

-Bocsi, elengednétek?- kérdeztem, mikor már elegem lett abból, hogy nem tudok bejutni abba a rohadt terembe...

-Majd elengedünk ha leszállsz Harryről, aki mellesleg a pasim és jobban tennéd, ha nem látnálak meg még egyszer a közelébe! Világos!?- förmedt rám a szőke hajú csaj, azaz Allison. 

- Érdekes... Ha TE vagy Harry barátnője, akkor miért nézett rajtatok keresztül és jött oda hozzám? Miért kezdett el velem beszélgetni, ha a "barátnője" éppen közeledett felé? - kérdeztem úgy, hogy a barátnője szónál idézőjeleket mutattam az ujjammal. 

- Csak azért, hogy bemutatkozzon egy olyan kis senkinek mint te... Nem nagy dolog... Harry ilyen... Mindenkinek bemutatkozik, hogy az olyan kis hiszékeny kiscsajok, mint te közelebbről lássák, hogy elérhetetlen a számotokra, mert én megadom neki azt, amit te nem tudnál... 

- Oké... Végighallgattam a hülyeségeidet és remélem, hogy már befejezted és elengedsz végre...

- Mégis mit képzelsz kivel beszélsz te?! Azt hiszed, hogy váltottál két szót Harry-vel és máris te vagy a menő csj vagy mi?- kérdezte felháborodottan.

-Mi vaan? Hagyjál már ezzel a hülyeséggel. Én csak be akarok menni a terembe és keresni akarok egy helyet magamnak, de te feltartasz a kicsinyes hülyeségeiddel...

-Mi az, hogy a hülyeségeimmel?! Mégis kinek gondolod te magad?

-Annak, aki TE sohasem leszel... Mostmár bemehetek abba a rohadt terembe???- üvöltöttem rá idegesen. 

Valószínűleg megint olyan vörös volt a fejem, mint reggel, de már nem érdekelt, hogy ki lát ilyennek. Az sem, hogy ki mit gondol rólam. Nagyívbe tettem rá. Csak arra koncentráltam, hogy fel ne pofozzam az előttem álló szőke libát... Nagy erőfeszítésembe került, de sikerült megállnom. 

Valószínűleg meglepte a kiakadásom, mert a szája O alakot formált és félreállt az utamból. Na,végre... Ám a nagy veszekedésben nem vettem észre, hogy már becsöngettek és azt sem, hogy kisebb tábor gyűlt körénk... Beleértve a professzort is, aki egy szó nélkül nézte az eseményeket... Szép... Már az első napon ilyen balhékba keveredek... Áttolakodtam a tömegen, majd leültem egy hátsó sorban lévő székre. Próbáltam olyat választani, ami nemcsak a professzortól van jó távol, de mindenki mástól is. 

-Gyerekek, foglaljanak helyet. Gyerünk, gyerünk.- kerdett bele a mondandójába a professzor, amikor már mindannyian helyet foglaltunk.- A nevem Mr. Wilson. Én fogom tanítani önöknek a jog és állambölcselet órát. Nincsenek nagy elvárásaim önökkel szemben, hiszen én is voltam fiatal és mikor annyi idős voltam, mint most önök, nekem sem a tanulás járt az eszemben.-mondta, mire az egész csoport elnevette magát. -Komolyra fordítva a szót,  egy fontos dolog, mondhatni szabályt kell betartaniuk: a zéháiknak el kell érniük legalább a közepes szintet. Előre szólok, hogy aki nem teljesíti a közepes szintet, azt megbuktatom. Érthető voltam? 

-Igen- mondta együtt az egész csoport. 

Azt hiszem, elég jól ki fogunk jönni Mr. Wilson-nal. A professzor az ötvenes évei közepén járhatott. Egy kék kockás inget, nyakkendőt viselt, és a vállára terített egy zöld pulcsit. Fogalmam sincs, hogy miért volt nála pulcsi kb 30 fokban... Lehet, hogy ez egy kiegészítő. Ki tudja? Mindenesetre nagyon jópofa professzort kaptunk. 

- Rendben van. Akkor kezdjük is el. Ki tudja, hogy mit is foglal magába a jog?- kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán.- Valaki? Senki nem tudja erre az egyszerű kérdésre a választ? Akkor megkérdezem még egyszer. Mit foglal magába a jog? 

- Olyan magatartási szabályok összessége, amelyek keletkezése állami szervekhez kötődik, ennél fogva az adott társadalomban általánosan kötelezőek és érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel biztosítják.- mondta valaki az első sorból. 

-Nagyszerű. Hogy hívják?

-Jackson... Jackson  Knight- mondta egy srác. A professzor bólintott egy aprót, ezzel jelezte, hogy értette és tudomásul vette Jackson nevét.

Mielőtt még folytathattuk volna az órát, valaki kopogott az ajtón. Mindenki egy emberként nézett az ajtóra. Egy padlót néző, fehér pólós, göndör hajú, iszonyú szexi srác lépett be a terembe. 

Ó hogy az a... Csak én lehetek ekkora szerencsétlen és egyben szerencsés is? A termbe ugyanis ki más léphetett volna be, ha nem Harry? Azt hittem, hogy nem is látom majd egész nap. Úgy terveztem, hogy elkerülöm... kb úgy mindig. Hát ez nem hiszem, hogy menni fog, ha egy csoportba fogunk járni.... 

Amint felemelte a fejét körbenézett a teremben. Mintha keresne valamit. Vagyis inkább valakit. De kit? Amint feltettem magamnak a kérdést rögtön jött is rá a választ. Allisont és Meddyt. Biztosra vettem, hogy őket keresi. Csak azt nem tudtam, hogy hogy nem szúrt ki egy lányt, akinek platinaszőke haja van és az első sorban ül? 

Ebben a pillanatban megakadt a szeme rajtam... és elindult...egyenesen felém. A szívem a torkomban dobogott és alig kaptam levegőt. Egyszerre alig vártam, hogy odaérjen hozzám és kívántam, hogy forduljon meg és menyjen vissza Allison-hoz. Ám Harry egyre csak közeledett felém és én egyre csak nem akartam hinni a szememnek....

----------------------------------------------

Sziasztok :)

Itt az új rész... remélem tetszik:)