2. fejezet

76 5 2
                                    

- Odanézz ki lett még dögösebb a nyáron.... Fogadok, hogy az egész szünetben sportolt...vagy szexelt... - mondta egy platinaszőke hajú csaj, aki most lépett be az egyetem ajtaján. Látom nemcsak én vetettem szemet Harry-re... 

- Én a másodikra tippelek...-a szőke hajú csaj lenézően nézett a barátnőjére.- Ugyan már Allison, amilyen dögös bárkit megkaphat...- felelte egy lány. 

- Ugyan már Meddy. Mindenki tudja, hogy Harry-nek csak én kellek. Felejthetetlen dolgokat műveltünk mi együtt...  - ebben a pillanatban Harry felénk fordult. Esküszöm olyan volt, mintha engem nézne. -Óh, nézd csak most is éppen erre néz...- mondta, majd hátradobta a vállán platinaszőke haját és elindult Harry felé. Maddy pedig, mint egy pincsi kutya követte...Esküszöm, filmbe illő jelenet volt...

Ebben a pillanatban Harry is elindult. Csak néztem a jelenetet és gondolatban mindenféle ostoba kislánynak elmondtam magam. Miért is nézett volna engem, pont engem egy olyan dögös pasi, mint Harry? Miért is érdekelném én, pont én, ha megkaphat egy olyan lányt is, mint Allison. Miért is lépkedne felém, ha szebbnél szebb lányt is célba vehet? Miért is akarna az én társaságomban lenni, ha olyan emberek társaságát is élvezheti, mint Allison és Meddy?? Ugyan már...Még álomnak is túl szép lenne...

Már éppen indulni akartam, amikor megláttam, hogy Harry figyelmen kívül hagyja Allisont és Meddyt és egyenesen felém tart. Legalábbis azt hiszem, hogy felém tart... Gyorsan körbenéztem magam körül, hátha találok valakit, akit talán ismerhet Harry, mert azt nem hiszem, hogy hozzám jönne... Meglepődtem, mikor észrevettem, hogy nincs senki sem körülöttem. Legalábbis a közvetlen közelemben...Tehát tényleg felém tart. Tényleg engem vett célba. Na nem mintha bántam volna... 

Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, mit tegyek. Mosolyogjak vagy inkább maradjak komoly? Köszönjek, vagy várjam meg, amíg ő köszön? Vajon miről akar velem beszélni? Miért rázta le Allisont és a barátnőjét, csak azért hogy velem beszélgessen? És valóban velem akar beszélni? Talán összekever valakivel? 

A gondolkodásomat egy rekedtes hang szakította félbe...

- Helló, Vöröske. Látom nem akartál bohóc lenni az első egyetemista napodon. Jól döntöttél- villantott rám egy akkora mosolyt, hogy még a gödröcskéi is látszódtak. Imádom azokat a gödröcskéket.

De vajon miért hív még mindig Vöröskének? Utálom mikor így hív. Legszívesebben behúznék neki egyet. Vagy kettőt. 

-Ne nevezz Vöröskének! Van nevem, mint minden embernek, ha nem esett volna le- mondtam.

- Tudom Okoska, de nem tudom a neved.... még.

-Most már nem Vöröske vagyok, hanem Okoska? Éljen...

-Hogy hívnak?

- Loren Tate-nek. Gondolom meglepődtél, hogy nem Vöröske vagy Okoska a nevem. - mondtam mosolyogva. és ő visszamosolygott rám. 

- Harry vagyok, ha még nem tudnád. Egy igazi rosszfiú... Amúgy hogy sikerült leszedned a ragasztós trutyit az arcodról? 

- Hidd el, nagyon nehezen. 

- Bírom az öcsédet, Scott-ot és a haverját is. Tök jó fejek.

-Ja azok... ha nem velem basznak ki, akkor tök aranyosak tudnak lenni.

-Csináltak már ilyet korábban is? 

-Hát volt pár hülye húzásuk, de mindet túléltem...

- Még szerencse- mondta mosolyogva.

-Hé, haver! Mit csináltál egész nyáron? - kérdezte egy szőke hajú srác. Harry odafordult és lepacsizott vele. Gondolom haverok lehettek. 

-Hali Niall! Mizu?- kérdezte Harry 

- Khöm. Azt hiszem én megyek. Sziasztok. -mondtam zavartan és elindultam a folyosón.

- Majd még beszélünk, Vöröske- kiabálta utánam és amint meghallottam a "nevem" rögtön megpördültem a tengelyem körül.

- Mondtam, hogy ne hívj így!

-Miért ne? Most is vörös vagy. Szerintem illik rád ez a név... Vagy jobban tetszik ha Okoskának hívlak?

-Jobban tetszene, ha a saját nevemen hívnál. Már elmondtam, hogy hogyan hívnak, de ha még mindig nem jutott el az agyadig akkor elmondom még egyszer. A nevem Loren és nem Okoska!

- Jól van, Vöröske. Majd megpróbálom észben tartani- mutatott a halántékára. 

-Kapd be, seggfej- mondtam, majd elindultam a terem felé, ahol az első órám lesz. 

Csodás. A srác, aki tetszik egy bunkó seggfej. És nem tehetek róla, még az is tetszik benne, hogy bunkózik velem. Tetszik, hogy annyira lazán tud viselkedni. Tetszik, hogy magabiztos. Tetszik, hogy egy társasági lény. Tetszik, ahogy rám mosolyog. Tetszenek, a gödröcskék a szeme alatt, mikor mosolyog....

Észre sem vettem, hogy mosolygok. Ám ez a jókedv nem tartott sokáig... Amint beléptem a terembe egy platinaszőke csaj elállta az utam....

-------------------------------------

Sziasztook:) 

Itt van a kövi rész :) 

Ha tetszett, akkor dobj egy vote-ot :) 

Ha nem, akkor kommentbe írd le, hogy min változtassak:) 


A szomszéd srác [H.S. fanfiction]Where stories live. Discover now