Enyém leszel!

~Prológus~

Istenem már olyan rég várom ezt a napot.Az eljegyzés óta csak arra törekedtem,hogy minden tökéletes legyen.Remélem minden jól fog menni.Hiszen csak egyszer megy férjhez valaki.(Kivéve ha elválik,aztán még párszor férjhez megy).

Utolsó simitásokat végeztem magamon.A szobámban díszelgő hatalmas tükör előtt álltam és néztem magam benne.Minden tökéletes.Még utoljára végig simítottam ruhámon majd magabíztosan elindultam az ajtó fele.Biztos tetszeni fogok jövendőbeli férjemnek.Elmosolyodtam a gondolatra.Eszembe jutott mikor azt mondta,hogy neki mindenhogy tetszek.Főleg reggel kócosan,smink nélkül.Annyira aranyos egy pasi.És ma az enyém lesz.Csak az enyém.

A limuzin már a kapuban várt rám.Boldogan lépdeltem a jármű felé.Kinyitottam a hátsó ajtót majd óvatosan leültem,nehogy ruhámat összegyűrjem.Sóhajtottam egyet majd vártam,hogy elinduljon a limuzin.

Izgultam.Nem akartam,hogy valami rosszul süljön el.Minden tökéletes kellett legyen.Rettegtem attól,hogy el fogok késni a saját esküvőmről.Idegesen dobolni kezdtem ujjammal a jármű ajtaján mire végre elindult.Kissé megnyugodtam mikor már úton voltunk.A kezemen levő órára néztem és lassan kiengedtem az eddig bent tartott levegőt.Nem fogok elkésni.Nem kell várjon rám Victor.Hátradőltem az ülésen majd gondolatban lejátszodtam a szertartást.A legjobban az eskü tétel utáni csók lesz a legjobb.Este már Victor boldog feleségeként fogok lefeküdni.Hát nem szép dolog a szerelem?Főleg ha mindkét személy érzi.

Kinéztem a jármű ablakán.Izgultam,mivel már egy ideje mentünk,de még nem érkeztünk meg.Pont akkor haladtunk el a templom előtt ahova el kell jussak mikor kinéztem.Ez vak vagy mi van?Most ment el a templom előtt.Megköszörültem torkomat és megszólaltam.

-Elnézést,itt kellett volna megállni.-mondtam idegesen kifele mutatva az ablakon a templom fele.

-Csak nem ma.-mondta a sofőr.Hangja mély volt.Szinte megijedtem tőle.Hogy érti azt,hogy nem ma?

-Kérem,a vőlegényem vár rám.Ne most szórakozzon.-mondtam remegő hangon kikerekedett szemekkel.

-Van aki jobban vár kislány.-mondta nevetve a pasi.Mi a fasz?Ez beteg.Azt akarom,hogy azonnal kitegyen a templomnál,hogy férjhez mehessek a fiúhoz akit szeretek.

-Most azonnal vigyél a templomhoz.-mondtam parancsolóan.Nem teheti tönkre a boldogságom.Vagy csak Victor kérhette meg,hogy megtréfáljon?Nagyon remélem,hogy csak erről van szó.

-Nem tehetem.-mondta majd fentebb húzta a zenét.Valószínű azért,hogy ne hallja amiket mondok.De még nem ismer.Makacs vagyok.Ha kell háromszor hangosabban fogok ordibálni,mint ahogy a zene megy,csak elérjem célomat.S az most az lenne,hogy elérkezzek a templomba.

-Mi az hogy nem teheted?-üvöltöttem túl a zenét.És kezdtem el kalimpálni.A rohadt életbe vigyél már vissza a templomhoz te faszfej vagy meg foglak ölni.A pasi megállt egy földes útnál majd hátra fordult.Megpróbáltam kinyitni az ajtót,kihasználva azt,hogy megállt,de be volt zárva.Hiába ráztam nem nyílt ki.A rohadék.Mit akarhat tőlem?Nem ronthatja el életem legszebb napját.

Egy rongyot nyomott orrom elé.Szemem előtt minden homályosodni kezdett.A pasi beszélt hozzám,de már csak halk mormogásokat hallottam.Victor csalódott arca jelent meg szemeim előtt.Ez volt az utolsó dolog amire emlékszek.Elragadott a sötétség.

...

Lassan nyitottam ki elnehezedett szempilláimat.Még homályosan láttam.Mikor végre kezdett tisztulni látásom körbenéztem.Egy raktárszerűségben voltam.Megpróbáltam felállni a székről amin ültem,de nem ment.Kezeim le voltak kötve és lábaim is.Mi a fasz folyik itt?Reméltem az eddigi csak álom volt.De sajnos nem.Tényleg elrabolt valaki.De kicsoda és miért?

Hol lehetek? Semmit sem értek.Kinek lehetett oka rá,hogy elraboljon és tönkretegye az esküvőmet?Ezt nem hiszem el.Victor most csalódottam iszogathat a lakásához közel levő kocsmában.Annyira sajnálom.Nem akartam neki rosszat...Sőt.A felesége akartam lenni,hogy boldogítsam.Errefel meg elrabolnak az esküvő napján és ő valószínű azt hiszi,hogy nem akartam hozzá menni.

Zakatolást hallottam a terem egyik sarkából.Biztos valaki az ajtónál van és be akar jutni.Nemsokára már nyílt is egy hatalmas vas ajtó és belépett rajta egy talpig feketébe öltözött pasi.Na szuper végre megtudom ki is az elrablóm.És talán választ is kapok kérdéseimre amik egyfolytában ostromolnak mióta elraboltak.

A pasi lassan közelített felém.Mikor már előttem volt megvilágította egy halovány fény és látni lehetett arca vonásait és szinte világító kék szemét.Ki lehet ő?

-Felébredtél szépségem?-kérdezte kedvesen.Férfias hangja kellemesen csiklandozta fülemet.Ha nem rabolt volna el szivesen beszélgettem volna vele akármiről,csak halljam dallamos hangját.De ez a féreg aki előttem állt elrabolt.Nem fog megtéveszteni édes hangjával és csillogó kék szemeivel.

-Ki a franc vagy?-vetettem oda kicsit sem kedvesen kérdésem.

-Rosszat álmodhattál,ha ilyen mogorva vagy.-vigyorgott rám.Úgy tesz mintha nem lenne okom arra,hogy mogorva legyek.Mintha nem lennék épp egy székhez kötözve,miközben esküvőmről is lemaradtam.Forrott bennem a düh.

-Dögölj meg!-ordítottam idegesen miközben egy könnycsepp gördült le arcomon.A férfi lassan odalépett elém és letörölte egy ujjával kicsordult könnyemet.Próbáltam elmozdítani fejemet,hogy ne érhessen többet hozzám,de megakadályozta kezével.Bőre selymes volt és finoman ért arcomhoz.El sem hiszem,hogy fogva tart.Ha más körülmények között találkoztam volna vele,ha mondta is volna valaki,hogy képes embereket rabolni, szembe röhögtem volna.Gondolataimból mostmár szigorú hangja zökkentett ki.

-Ha nem akarsz magadnak problémát,sürgősen barátkozz meg a helyzettel,hogy te már hozzám tartozol!-szinte köpte a szavakat amik mélyen bevésődtek agyamba.''TE MÁR HOZZÁM TARTOZOL''.Megijesztett amiket mondott és ahogyan mondta.Hogy válthatott ilyen hamar kedvesről fenyegetővé?Egyre jobban kezd hatalmába keríteni a félelem.

Hiszen nem is ismerem,már hogy tartoznék hozzá?Még a nevét sem tudom.Ez nevetséges.Már rég az esküvőmön kéne legyek,nem ebben a koszos raktárban egy székhez kötözve.Visszafolytottam könnyeimet.Nem akartam,hogy még egyszer hozzám nyúljon.

-Kérlek engedj el.-mondtam szinte hangtalanul a kitörni készülő siró rohamom miatt.

-Na ne nevettess.Nem azért hozattalak ide,hogy aztán majd elengedjelek,hogy feleségül menj máshoz.-nevetett fel.Megrémisztett ez a nevetés.Mintha maga a sátán állna előttem vasvillájával és azon nevetne,hogy magával vihet a pokol legmélyebb bugyraiba.

-Kérlek...-kezdtem sírni.Nem bírtam tovább visszatartani könnyeimet.Utat engedtem nekik.Arcom hamar elázott szaporán folyó könnyeim miatt.

-Már nem sok időt kell a raktárban tölts.Este haza viszlek.Addig bírd ki.-mondta majd sarkon fordult és kiment a nagy vas ajtón ami hangosan csapódott be háta mögött.

Nem is tudom,hogy örültem vagy megijedtem,mikor egyedül maradtam.Sosem szerettem egyedül sötétben ülni.És ez most sincs máshogy.De valahogy nyugtalanít a férfi közelsége is.És azt hogy érthette,hogy este haza visz?

Tényleg haza fog vinni este?Vagy azt,hogy ''haza viszlek'' úgy értette,hogy hozzá haza?Nem értek már semmit.Még csak ismerni sem ismer és azt mondja hozzá tartozok?Ennél nevetségesebb dolgot nem hallottam még.

Eszembe jutott Victor.Biztos csalódott lehet,hogy hiába várt rám az oltár előtt.Csak bocsásson meg ha egyszer kiszabadulok innen.Mindent jóvá fogok majd tenni.Hozzá fogok menni feleségül és akkor már senki sem fogja megakadályozni.

Erőtlen voltam mivel aznap semmit sem ettem és a sírás is sok energiámat emésztette fel.Szemeim elnehezedtek.Majd egészen lecsukódtak.