Enyém leszel!

~Új otthon~

Az oltár előtt állok Victorral kézen fogva.Mélyen a szemembe néz és elmosolyodik.

'Szeretlek'-tátogom el neki miközben a pap prédikál.

'Én is téged'-olvasom le szájáról.

Ez életem legtökéletesebb napja.Semmi sem ronthatja el.

Az eskütétel után vidáman megyünk ki a templomból kéz a kézben.Megállunk a lépcsőn és megcsókoljuk egymást.Magamhoz szorítom Victor meleg testét.Mikor levegő hiányában elválnak ajkaink fülébe suttogom mézédes hangon,hogy szeretem.Elmosolyodik majd ismét megcsókol.

Könny áztatta arccal nyitom ki szemeimet.Victor.Oh én Victorom mi lehet most veled?

Körbenézek a helyiségben ahol vagyok.Már nem a raktárban vagyok.Egy tágas és világos szobában találom magam.Az egyik falon egy hatalmas ablak díszeleg amin beárad a nap meleg fénye.Fehér selyem függöny borítja azt.A szoba egyik felében egy hatalmas fehér bőrkanapé van.Hatalmas fekete szekrények.

A szobában a fekete és fehér szinek uralkodnak.Szép és otthonos hely,de nem az én otthonom.Nem vitt haza a férfi.Ezek szerint nála lehetek.

Lassan lenyomódik a kilincs és belép rajta elrablóm.Tegnap nem láttam jól arcát a sötétség miatt,most viszont tisztán látom.Elég jól néz ki,nem lehet több mint 23 éves.Szemei ugyanúgy ragyognak mint tegnap.Fekete dús haja megigazítva diszeleg fején.Nem olyan rossz pasi.De akkor is elrabolt.

-Jó reggelt.-szól hozzám kedvesen.

-Neked is.-felelem halkan.Nem akarok bajt magamnak,nem szállhatok vele szembe.Majd ha egyszer alkalmam adódik rá elszökök tőle.

-Hogy vagy?-kérdezi lassan nyugtató hangon.

-Mégis hogy lennék?-emelem fel szemöldököm gúnyosan.-Elraboltál.-vetem oda gyűlölettel ezt az egyszerű szót.

-Egyszer még meg fogod köszönni.-mondta perverz vigyorral.Undorító.Hogy képes azt mondani,hogy meg fogom köszönni?Inkább nem válaszoltam semmit,minthogy szidni kezdjem aztén még megöl,akkor meg lőttek a szökési tervemnek is.

-Hoztam neked reggelit.-mondta kedvesen majd egy megpakolt tálcával lépdelt felém.Leült az ágy szélére majd letette a tálcát ölébe még felemelkedtem.

-Köszönöm.-mondtam neki mire átnyújtotta nekem a tálcát.Nagyon éhes voltam már.Nem érdekelt,hogy el vagyok rabolva.Mikor megláttam a sok finomságot a tálcát hasam nagyot kordult.Gyorsan neki láttam és tömtem magamba mindent.A férfi csak nevetett gyerekességemen.

Mikor végeztem az evéssel megtöröltem számat majd átnyújtottam a férfinak az üres tálcát.

-Megtudhatnám a neved?-néztem szemébe.Reméltem,hogy legalább annyit elárul,hogy mi a neve ha már elrabolt.Annyi nekem is kijár,hogy ha akarok valamit meg tudjam szólítani.

-Nicholas.-mondta mosolyogva.Szép neve van.Mindig is tetszett ez a név.Victorral azt beszéltük meg,hogy ha fiunk születik majd Nicholas lesz a neve.De ez már nem fog megtörténni,mivel elragadtak Victor mellől.Talán soha nem fogom látni.De ezt nem tudhatom.Fejemet az ablak fele fordítottam.Hullámok susogását lehetett hallani.És az illat is arra engedett következtetni,hogy egy tenger közelében lehetek.Mikor tudatosult bennem,hogy tengerpart közelében vagyok,agyam szinte parancsolta számnak,hogy kiejtse a kérdésemet ami azóta foglalkoztat,hogy reggel kinyitottam a szemem.

-És azt,hogy hol vagyok?-Féltem,hogy erre már nem kapok választ.Tudni akartam,hogy hol vagyok,és milyen messze otthonomtól és családomtól.Na meg a vőlegényemtől aki hiába várt a templomban.