Mindig van kiút

Egy átlagos nap.

Reggel hat óra van, korábban keltem, hogy tudjak szerezni anyagot. Muszáj, máshogy nem élem túl a napot, ezzel az osztállyal. Rose azt írta sms-ben, hogy hét óra harmincra ideér a ház elé, úgyhogy el kell kezdenem készülődni. Már csak abban reménykedem, hogy a mamám alszik és nem fogad korán reggel azzal, hogy kiabál. Felkelek, odamegyek az ajtómhoz és csak hallgatózok, hogy vajon ébren van, vagy még alszik a megtestesült ördög. Nem hallok semmiféle zajt, kinyitom az ajtóm és indulok a fürdőszoba felé. Beérek a fürdőszobába és az alkoholtól bűzlő, mélyen alvó nagymamámat találom ott. "Ki gondolta volna"- mondtam magamban, és inkább a konyhában mostam meg az arcom. Fel kell még keltenem a húgomat, így nem hagyom itt. Ahogy lábujjhegyen osonok a húgom szobájához mocorgást hallok a fürdőből és inkább gyorsan befutok a szobába. Linda felébredt, viszont az első kérdésétől kicsit rosszul éreztem magam: "Mami már megint büdös és a földön fekszik?". Nem is tudtam, hogy hirtelen mit kellene mondanom, inkább csöndben maradtam és elkezdtünk mind a ketten öltözni. Hét óra húsz van, indulunk. Kilépek a szobából, egyenesen az ajtó felé veszem az irányt, belesek a fürdőbe és nyugodtan suttogom Lindának, "rendben mehetünk, még alszik". Nagyon halkan bezárom az ajtót és figyelmeztetem a húgom, hogy nagyon halkan menjen, hiszen bárki meghallhat és rögtön be leszünk köpve a sátánnak. Amint kiérünk a lépcsőházból, meglátom Rose-t, hogy ott ül az út széli padkán. "Sikerült megúsznotok a mai ordítás adagot?" -kérdezte, mi pedig bólogattunk. Lindát az utca végi iskolába kell vinnünk, hiszen ő nem láthatja, hogy mit csinálunk. Megindultunk, beadtuk az iskolába és ma is könyörögnöm kellett az osztályfőnöknek, hogy a húgom ehessen a menzán még, ha nincs is befizetve, mert otthon semmi kaját nem találtam, amit eltudott volna hozni magával. Az az átkozott, nem hogy ételt venne otthonra, hogy a kislány ehessen, nem ő alkoholra költi az összes pénzét. Végül sikerült rávennem a tanárnőt, hogy ehessen Linda, csak attól tartok, hogy ez lesz az utolsó, hogy megengedi. Munkát nem tudok vállalni, ilyen külsővel sehova sem vesznek fel és a jegyeimen sem ártana javítani. Lassacskán megyünk tovább, leülünk a megszokott eldugott helyre és neki látunk a "reggelinek". Pár perc alatt el is fogyott, várjuk, hogy meghozza a hatását és megyünk is tovább abba a szenny iskolába. Átléptünk a kapun, bár nem teljesen egyenesen, de sikerült, szaladunk is a terembe, mert majdnem késésben vagyunk. Belépünk az osztályterem ajtaján, mindenki szúró tekintettel figyel minket, látszik rajtuk az utálat. Leülünk a helyünkre, persze egymás mellé, kipakolunk és már csak várunk, hogy jöjjön a tanár. Időközben a fejünk találkozott pár papírgalacsinnal, "kérlek, ez már kétezer-tizenháromban lejárt" -mondtam, eléggé kába állapotban és előre fordultam. Az óra ugyan olyan unalmas, mint eddig és, mint az összes többi. Kicsengetnek, szaladok a mosdóba mert nagyon kiszáradtam a cucctól. Nyugodtan iszom a csapvizet, amikor hallom, hogy közeledik a három grácia. "Miért is ne hallgassam meg a beszélgetésüket?" -kérdeztem magamtól, majd befutottam egy wc fülkébe. Szokásosan Mary vezette a másik két birkát és azt hiszem nem vettek észre. "Annyira szánalmas, hogy ilyen emberekkel kell egy osztályba járnom, akik még öltözködni sem tudnak és nincs olyan menő telefonjuk, mint nekem" -mondta a királykisasszony vihogva, a többiek pedig mutatták az egyetértésüket. Még kirúzsozták magukat, meg a bánat tudja, hogy mit csináltak még, hogy minél jobban egy barbi babára hasonlítsanak. Ahogy elhagyták a mosdót, én is elindultam ki onnan. "Még négy óra ebben a börtönben az élő barbi babákkal" -mondtam szenvedve, majd visszamentem a terembe. Semmi érdekes nem történt a négy óra alatt, amit elmondhatnék. Ahogy kicsöngettek, futottam is a kapu fele, hogy semmi bajom ne essen. Elvileg hamarabb hazaérek, mint a húgom, úgyhogy sietek, hogy ne történjen otthon semmi kellemetlen. Belépek a lépcsőházba és hangos csapkodást hallok. Rögtön elindult a lábam felfele, mint a villám, hiszen, ha a húgom otthon van, ennek nem lesz jó vége. Az ajtót alig tudtam kinyitni, nagyon sok dolog elé volt dobálva, nem tudom mi történhetett. Mama a konyhában, extra ittas állapotban és még csak rá nézni sem akarok. Valamit nyögdécsel nekem, de nem figyelek, csak Lindát keresem. Szaladok a szobájához, ott fekszik a földön vérző fejjel, de még éber. Gyorsan leszorítottam a sebet felsegítettem és vittem is el innen, amilyen gyorsan csak lehet. Valamit még motyogott a vénasszony, de egyáltalán nem érdekelt, az utcán nem maradunk, hisz van nálam kulcs, de egy pár óráig biztos, hogy nem tolom oda vissza a képem. Sietve elmentünk az ügyeletre, ott ellátták a sebét és ott már el is tudta mondani, hogy nem csinált semmit, hazaért és az a boszorkány egyből megütötte. Nem értem, hogy a gyámügy ezzel miért nem foglalkozik, mindegy is. Pár órát még sétáltunk egy tóparton, utána ahogy a ház elé értünk, Én mentem fel először, hogy tudjam biztosra, hogy alszik. "Rendben, elaludt elég mélyen, jöhetsz" -suttogtam neki, majd felmentünk. Amint elaludt Linda, bementem a szobámba, becsuktam az ajtót, lefeküdtem és csak bámultam a plafont, mert tudtam, hogy a holnapi nap sem lesz jobb.