Közös barátunk -Szalai Ádám fanfiction- |Befejezett|

10. Rész

*Németh Krisztián*

Percekig bámultam az oldal közepén elterülő képet, de egyszerűen nem bírtam felfogni. Mi a szar? Szalai hogy lehetett ennyire felelőtlen? Ha egyszer rájönnek, hogy ki is ez a lány vele a képen, akkor levágom mind a három lábát. Ekkora barmot... De Anna is mit képzelt? Én próbálom megóvni az újságíróktól, erre természetesen kivívja magára a figyelmet.

És most mit csináljak? A cikket eltűntetni már nem tudom, mindenki látni fogja Ádám ,,barátnőjét". Anna ezt nem láthatja! Ha megtudja, jelenetet rendez, és lebuktatja saját magát. Lehet, hogy mániákusan meg akarom védeni mindentől és mindenkitől, és az se érdekel, ha eszelős vagyok, de ha kell ások egy pincét és bezárom oda!

Nem érdekel, hogy mennyi az idő, beszélnem kell a húgommal. Visszamegyek az emeletre, és lassan benyitok a szobájába. Ég a villany, és az ablaka sarkig nyitva van. Így aludt volna?

Közelebb megyek az ajtóval szemben lévő franciaágyhoz, és lassan szívrohamot kapok. Anna nincs az ágyában. Hova tűnt?

Körbe rohangálom a házat, az összes titkos rejtekhelyét megnéztem, azokat is, amikről azt hitte, hogy nem is tudok, a lakás minden kis zeg-zugát felkutattam, de sehol sem volt. Se a kertben, se a fürdőszobában, de még a szekrényekben sem. Hirtelen olyan pánik tört rám, hogy azt hittem el is ájulok. Mit csináljak? Próbáljam megkeresni, vagy rohanjak egyből a rendőrségre?

Az ablak... Hát persze. Ott mászott ki. De miért? És hova mehetett?

Folyamatosan csörgettem a telefonját, de nem veszi fel. Vagy szarik rám, vagy el sem vitte.

-Zoli! Segítened kell!- hívom fel az egyik legjobb haveromat, Gera Zolit.

-Haver, hajnali fél 6 van. Nem várhat?- nyöszörgi álmos hangon.

-Anna elszökött!

-Azonnal ott vagyok, várj meg!- mondja, és a zajokból ítélve már fel is kelt- Hívtad a rendőrséget?

-Nem, de nem is fogom! Nincs arra időm, hogy jellemezzem, százhúsz fotót mutassak róla, csak azért, hogy kitegyenek egy eltűnt személy plakátot! Inkább megkeresem egyedül, bármi áron- hadarom el gyorsan.

-Nem egyedül, velem! 5 perc és ottvagyok- teszi le a telefont.

5 perc múlva valóban ott állt a ház előtt az autóval, és intett, hogy száljak be.

-Hol keressük?- teszi fel az egymilliós kérdést.

-Fogalmam sincs, ez a baj! Mi van, ha elrabolták?- pánikolok.

-Nem raboltak el, tökös csaj, tud magára vigyázni, ne aggódj!- mondja, és beindítja a kocsit, majd elhajtunk.

Minden egyes sikátornál megállítom, mert tudnom kell, nincs-e ott. Egyikben se találom! Részben megnyutat, viszont még jobban el kezdek pánikolni, mikor átkutattuk fél Pestet, és még mindig nincs sehol.

-Menjünk haza- sóhajtom 8 óra körül- felhívom a rendőrséget- mondom a sírás határán állva.

Zoli kidob a ház előtt, és biztosít róla, hogy ha kell a segítsége, készenlétben fog állni.

Berohanok a házba, azon belül is a konyhába. Innom kell egy kis vizet, vagy hányni fogok a stressztől, ami a gyomromra is kihatással van.

Viszont a konyhaasztalnál egy kellemes, egyben egy nagyon kellemetlen meglepetés ért.

-Te hogy kerültél vissza? És hogy képzeled, hogy elszöksz, órákig keresünk, és ki tudja, hogy hol voltál, és kivel? Bármi történhetett volna veled! Szörnyen aggódtam!- lépek közel az ott trónoló Annához.

-Sajnálom- mondja, majd mikor felém fordul látom, hogy könnyes a szeme.

-Mi történt?- kérdezem aggódva. Ugye nem esett baja? Ugye nem?

Válaszul csak feltartja a kezében tartott újságot, azt is egy bizonyos cikknél.

-Basszus- suttogom- azt nem...

-Semmi gond, nem ez a baj, azt gondolnak amit akarnak- mondja szipogva.

-Akkor mi a baj?- hajolok le hozzá, és letörlök az arcáról egy könnycseppet.

-Én... Én lefeküdtem... Ádámmal- mondja, és zokogva a karomba borul.

Sziasztok! 😊

Van egy jó hírem: hamarosan egy új sztorival érkezem! Évi drága megígértette velem, hogy a 10. Rész után posztolom az újabb fanfictionomat, én meg hazudni nem szoktam, úgyhogy a hét folyamán már valószínűleg olvashatjátok az új történetemet, ezúttal Balogh Norbiról 😊😊😍😍

Hamarosan jelentkezem a részletekkel 💕

Erről a részről meg várom a véleményeteket kommentben! ❤❤

xoxo Dóri       2017.08.17.