Hola! Ez most nem tudom mi és miért rakom ki, de tessék. Csak egy hülye gondolat egy hülye momentről, de azért jó szórakozást hozzá! Tudom hogy nagyon rövid lett, lehet majd lesz egy hosszabb folytatása, ki tudja? Még tervezek egy Namjint is amivel egész jól állok de még bőven nincs kész
Jungkook szemszöge
A fényképezőgépek vakuja már bántotta a szemem. A fanok sikítozása sértette a fülem. De nem volt ez ellen mit tenni. Hisz ilyen egy fan meeting.
Nemrég debütáltam a Bangtan Boys nevű bandával, és azóta egy perc szabadidőm sincs. Mindig menni kell ide-oda, fotózásra, fan meetingre. Az utóbbit tartottuk ma. Alig kezdtük el már elegem van belőle. Ez kinek jó?
Persze kedvesnek kell lenni, és ezzel teljesen egyetértek, de én is ember vagyok, és el tudok fáradni. És ami mégjobban idegesített az Taehyung volt. Nem is ő, csak amiket csinált. Végig ölelgetett, és közben mosolygott a kamerának. Én is megpróbáltam, de egyszerűen nem ment olyan őszintén, mint Taehyungnak. Mert neki nem is kell tettetni semmit. Ő csak szimplán boldog, és elvan azzal, aki éppen mellette ül, és gyártja vele a fan servicet. Mert az ügynökség erre kérte. De én nem egy fan service akarok neki lenni. Én a pasija szeretnék lenni. Próbálok ezeknek az érzéseknek ellenállni, de amikor ezredszerre súgja a fülembe, hogy mennyire szép vagyok, meg hogy milyen dögös, szívem rögtön elkezd hevesen kalapálni, és ez ellen nem tudok mit tenni. Lehetséges könnyítenék a lelkemen azzal hogy elmondom neki, de nem értené meg. És ha már elmondtam neki, azt nem lehet visszafordítani. Akkor már a barátságunknak is annyi lenne. Èn azt nem akarom. Így hát inkább elutasítom, hátha egyszer abba hagyja a kínzásomat. Mert ezzel engem kínoz. Nem is kicsit. Reménykedem abban, hogy ha nem ölelem vissza, esetleg még el is tolom magamtól azzal magamon is segítek. Mert szeretnék belőle kiszeretni. Az lenne az egyetlen megoldás.
