Veszélyes érzelmek:Elveszve

A szembesítés/2

-Szia kicsim!-szólt bele a telefonba,nekem meg hirtelen elakadt a szavam.Szörnyen éreztem magam,de nem tágítottam.
-Szia Tom...nézd,ne haragudj,hogy munka közben zavarlak...de munka után sürgősen kellene találkozzunk,el kell mondanom valamit.-mondtam a számat rágva.
-Miről van szó?Amúgy én is el kell mondjak majd valamit. -vágta rá.
-Majd meglátod.-mondtam idegesen.
-Rendben,akkor munka után,szeretlek !
-Szeretlek!-mondtam és kinyomtam a hívást.Iszonyatosan bűntudatom volt,és azt remélem Tom majd megért,biztos voltam benne...még sok időm volt addig,ezért neki álltam házakat nézegetni.
Eközben:
Trev:Sikerült már meggyőznöd a fiad,hogy csatlakozzon hozzánk?
Dave:Nem,Tom azt mondta hogy sohasem tartozna a Gold Lion-hoz,különben is a lányod azt mondta,hogy soha nem járna egy Gold Lion taggal.-mondta nevetve.
John:Főnök,most hívtak,hogy a szállítmány elakadt Denver-ben...
Trev:Rajta vagyok.
Nos igen,a Gold Lion és a székhelye az Inigma.Az apám egy nagy szervezet feje volt ...soha sem értettem hogy valóban mi volt,nem nevezném gengszternek de volt pár ködös ügye.Annyi legyen elég,hogy nagy befolyással rendelkezett,és emberei voltak a világ minden táján.Soha nem értettem ennek a szervezetnek az összetételét,és nem is akartam.Apám mindig azt hajtogatta,hogy a világ tele van veszélyekkel az ilyen kislányok számára,mint én,nagyon szigorúan voltam nevelve,apám mindig mindentől óvni próbált.Mindig veszekedtünk.A legbizalmasabb embere Dave volt,Tom apja,és John.A testvérem Bryan is tagja volt a szervezetnek.8 éves koromban már tudtam fegyverrel lőni és önvédelmet tanultam 5 évig,most is járok minden héten egyszer lőni,a szervezet nem érdekelt soha de ezt belém nevelték.
~●~
5 óra 20kor már ott voltam a munkahelye előtt,türelmesen vártam...
-Szia édes!-nyomott egy puszit a számra amikor megérkezett.
-Szia!-öleltem meg.
-Hová menjünk?-kérdezte.
-Nekem mindegy...ahová szeretnél.-vágtam rá lelombozva.
-Minden rendben Ivy?-nézett rám szomorúan.
-Persze!-mosolyodtam el.
-Menjünk valahová egyet kajálni,éhen halok!-döntötte el,és beültünk az autójába.Útközben végig a napjáról mesélt...de nem tudtam odafigyelni...néha bólogattam jelezvén,hogy figyelek...de csak a lehulló esőcseppeket figyeltem a kocsi ablakán...és a gondolataim messze jártak...pontosan Szicíliában.
-Ivy...-hallottam meg hirtelen Tom hangját.
-Ö,igen?-ráztam meg a fejem.
-Megérkeztünk...-mondta zavartan majd kiszálltunk az autóból,bementünk és helyet foglaltunk,a kajára várva általános dolgokról beszéltünk,minthogy milyen új projekten dolgoznak vagy hogy mennyire irritáló a virágok szaga az étteremben.Majd kihozták a kaját...csendben enni kezdtünk.Egyikünk sem mondott semmit,tudtam hogy meg kell ragadnom az alkalmat,így hát gyomorideggel letettem a villámat és szólni akartam,észrevette.
-Előbb én akarom elmondani amit szerettem volna.
-Rendben.-mosolyodtam el szomorúan.Tudtam hogy percekre vagyok az összeomlástól.
-Ivy...tudod már 4 éve boldogítod az életem,jóban,rosszban...sülve-főve együtt voltunk,és minden egyes akadályt ami a kapcsolatunk elé került lebírtunk győzni a szerelem erejével.Napról napra egyre jobban szerettelek,és mára már azt sem tudom elképzelni,hogy levegőt vegyek nélküled...ha van valami...amibem biztos vagyok az életben,az a kapcsolatunk szerelmem!-mondta Tom csillogó szemekkel,és akkor elővett egy gyűrűt,én meg szó szerint félre nyeltem...Szörnyen éreztem magam,meg sem tudtam szólalni a meglepettségtől és a bűntudattól.
-Yvette Fawn...hozzám jössz feleségül?-kérdezte fél térdre ereszkedve,őszintén mosolyogva..biztos volt a válaszban,de nem mondhattam így igent.Cselekednem kellett.Mindenki minket bámult aki ott volt.
-Tom...én,én ....12 hónapra Olaszországban fogok élni.-mondtam erre Tom kiejtette a gyűrüt a kezéből.
-Hogy mi?-kerekedett el a szeme.
-Tudod...a jelentkezésem...elfogadták.-mondtak levegőért kapkodva.
-Azt hittem az nem volt ennyire komoly...te most viccelsz ugy-e?-förmedt rám.
-Nem Tom..nézd...nekem ez az álmom,mindig is erre vágytam és most úgy néz ki kaptam egy esélyt.
-És velünk mi lesz?!A kurva életbe Yvette,most kértem meg a kezed!-fakadt ki.
-Én nem akarlak elveszíteni...
-Én sem,úgy hogy az lesz a legjobb ha abbahagyod ezt a hülyeséget.-jelentette ki.
-Hogy mi?Én halál komolyan beszélek...jövőhéten ilyenkor Szicíliában leszek.
-Nem mehetsz!Eldobod a kapcsolatunkat?Mindent amiért küzdöttünk?Gyerekeink lehetnének ...együtt öregednénk meg,már nem akarod?-meredt rám.
-De,nagyon is akarom,de értsd meg,hogy el fogok menni,és ha szeretsz megvársz...-mondtam zokogva,mert már nem bírtam.
-Nem mész sehová Ivy!-emelte fel a hangját.
-Ki vagy te hogy megmondd,hogy mit tehetek és mit nem?Jövőhéten Szicíliába utazok,és kész.Légy jó, Tom!-mondtam kikelve a képemből,és kirohantam.Szakadt az eső.Pillanatok alatt megáztam.
-Remek!Remek!Mi jöhet még?!-kiáltottam és beültem egy taxiba.Útközben Bryan hívott,akkor jutott eszembe,hogy azt ígértem vigyázok Callie-re.(Bryan lánya)
-Szia Bryan...ne haragudj,kiment a fejemből,várjatok kicsit,mindjárt ott vagyok.-mondtam megsemmisülten.
-Szia,nincs baj...várunk,mi történt?
-Semmi.
-Yvette Fawn...a testvéred vagyok,ismerlek!
-Semmi ...-ismételtem.
-Na ki vele...
-Felvettek.
-Hadd találjam ki,Olaszországba akarsz költözni,de ez senkinek nem tetszik,mert őrültség de ez téged nem érdekel,mert annál makacsabb vagy?!
-....
-Kinek mondtad el eddig?
-Anyunak...Evanak...és Tomnak...
-Apa nem fog belemenni.
-Kérlek Bry...kérlek...próbálj meg beszélni vele...
-Megpróbálok...
-Mindjárt odaértem!Beszélünk!-mondtam kicsit megnyugodva...de tudtam,hogy a neheze még hátra van.
-Szia Alisha!-köszöntem Bry feleségének.
-Szia drága!Köszi szépen,hogy elválaltad Callie-t.-ölelt meg.
-Ivy,Ivy,Ivy!-ugrándozott Callie.
-Szia taknyos.-vigyorodott el Bryan.
-Én is téged,na de mars kikapcsolódni!Megérdemlitek!-mondtam.
-Nem kell kétszer mondd!-kontráz9tt Bry.
-Ha valami baj van hívj!-mondta Alisha és elmentek.Én meg a csendesen rajzolgató Callie-t néztem miközben ezernyi gondolat cikázott az agyamban.Egyrészt már alig vártam hogy elinduljak...másrészt pedig egy önző dögnek éreztem magam...pedig a neheze még ezután jött.