Veszélyes érzelmek:Elveszve

A kulcs az új kezdethez

Másnap lőni mentem,mint minden szerdán,ilyenkor teljesen belefeledkeztem mindenbe...egyszerűen imádtam lőni.
Eközben:
John:Azt hiszed,hogy a főnök hagyni fogja,hogy az egyszem kislány elhagyja az országot?
Dave:Pedig Tom azt mondta elég határozott volt...ismered Ivy-t..forrófejű,mint az apja.
Trev:Hogy mi van?Miről beszéltek?
Dave:Öhm...Trev,Ivy Szicíliába akar költözni...az éttermes dolog miatt.
Trev:Hogy mi?Az én lányom költözni?Ezt meg honnan veszed?
Dave:Onnan,hogy a fiam megkérte a kezét,ő meg emiatt nemet mondott.
Trev:Megkérte a kezét?EL AKAR KÖLTÖZNI?Csak a holttestemen át...
John:Nyugi,főnök,biztos meggondolja magát.
Trev:Arra nem lesz szükség,mert nem mehezt sehova...úgy nem tudnám megvédeni és szemmel tartani.Vannak ellensegeink ott?
Dave:Jelenleg nincs.
Trev:Nem érdekel...nem mehet sehova,mit képzel?Majd én megmutatom neki!-mondta és elrohant.
~•~
-YVETTE FAWN!-jelent meg az apám,ijedtemben eldobtam a fegyvert.
-Ne is kezdd...semmi esélyed,úgyis elfogok menni!Nem korlátozhatsz,felnőtt vagyok már!-mondtam idegesen.
-Nem mész sehova,Ivy,eszednél vagy?Itt miért nem jók a kurzusok?Ott nem tudnálak szemmel tartani.
-Te és a kalitkád...hát fogd már fel,hogy felnőtt vagyok...hat nap múlva már nem leszek itt,és téma lezárva,nem tehetsz semmit!
-Te most komolyan azt hiszed,hogy nem tudom elintézni,hogy az első határnál visszafordítsanak?-förmedt rám.
-Azt nem tennéd meg...most megyek,találkoznom kell Evaval.-rohantam el idegesen...tudtam,hogy nem fog megérteni.
~●~
-Trev,már hazaértél?-kérdezte Hailey.
-Igen...
-Van valami baj?
-Tudod te,hogy mire készül a lányunk?!
-Igen...
-Ennyi?
-Nem tehetünk semmit Trev...nem fogod fel,hogy már nem az a kicsi lány akinek megmondhatjuk mit tehet..?Azt hiszed nem aggódom?Dehogynem...de tudom,hogy nem lesz baj...vigyázni fog magára...ha ez az álma hát legyen,kövesse csak...
-Nem érdekel...akkor sem hagyhatom,hogy elmenjen...-vágott idegesen az asztalra.
~●~
-Hová megyünk?-kérdezte Eva.
-Van egy dolog amit mindig is kiakartam próbálni...-mondtam vigyorogva.
-Na és mi az?-vonta fel a szemöldökét.
-Menjünk el ahoz a híres jósnőhöz.
-Na nem!Ezt nem!Nem játszadozhatsz a jövőddel!-förmedt rám.
-Csak gyere el velem...nem kell jósoltass nyugi.-kérleltem.
-Ezt még megfogom bánni.-forgatta a szemeit.
"Madam La'Rouse jósdája"-írta a kis házikón.Bementünk...mindent vörös selyemmel volt bevonva,a föld pedig valami fura zöld színű volt.Aztán megpillantottam a jósnőt aki talpig feketében volt.
-Gyere ide,gyermekem!-nézett rám.
-Öhm...üdv.-nyögtem ki.
-Csak te szeretnéd megtudni a jövődet ha nem tévedek...
Bólintottam.Volt valami hátborzongató a hangjában...
-A kezed,kedvesem!-odanyújtottam.
-Látom,hogy elutazni készülsz...
Ijedten meredtem rá,de folytatta:
Ne menj el...felejtsd el!Jön majd egy...látok egy fiút,és veszedelmet...ha elmész a vesztedbe rohansz...és mar nem térsz haza!NE....MENJ...EL!-mondta idegesítően baljós hangon a jóslatokat.Eva szinte elájult,de én nem dőltem be.
-Önt is felbérelte az apám,igaz?!Ez már beteges!-mondtam idegesen,karon fogtam Eva-t és kiviharzottunk.
-Én nem akarlak megijeszteni..de szerintem...nem volt felbérelve,elgondolkodhatnál...-mondta rémülten Eva.
-Ugyan már Eva...nőjj fel.
-Jó...én szóltam.-mondta idegesen.
-Amúgy...Tom-mal mi a helyzet?Beszéltek?
-Nem,és hallani sem akarok róla...elegem van,hogy mindenki megakarja mondani mit tegyek...
-De hiányzik...
-Igen,de nem keres...tovább lépek rajta...minél előbb annál jobb...-mondtam idegesen.De nem gondoltam komolyan,szerettem Tom-ot.
-Akkor...mit szólnál ha este elmennénk bulizni és jól éreznénk magunkat?
-Benne vagyok!-mondtam némi tétovázás után...
Amikor hazaértem elkezdtem készülődni.
-Nahát...milyen csinos vagy,hová készülsz?-ölelt meg anyu.
-Csak egyet bulizni Eva-val.-vágtam rá.
-És Tom...?-kérdezte némi óvatossággal.
-Összevesztünk.
-Dehát miért?
-Olaszország miatt.-mondtam a padlót bámulva.
-Minden rendben lesz,drágám...meg fogja érteni!-ölelt meg.Imádtam ha megölelt,olyankor úgy éreztem,hogy minden megoldódik.
-Kisasszony!-szólt apám,amikor már indulni készültem.
-Ne most apu...úgy sem győzhetsz meg...-fogtam a fejem.
-Tudom...és bár nehéz elismerni...de feladom,elmehetsz...anyádnak és Brynak köszönd-mondta szomorúan apa.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-mondtam ujjongva és a nyakába szöktem...úgy gondoltam semmi nem  ronthatja el az estém,hát tévedtem.
Elvettem Eva-t a házuk elől,és 10 perc múlva a "Yours Club"-nál voltunk.Rég buliztam úgy döntöttem kirúgok a hámból.Amikor beértünk épp a kedvenc számom ment.
-Várj meg itt,Eva,hozok valami piát.-mondtam és elindultam a bárpult fele,de a földbe gyökerezett a lábam..ott volt Tom és egy szőke csajjal csókolózott,nem hittem a szememnek...nem bírtam türtőztetni magam,odamentem elrántottam és lekevertem neki egy jókora pofot.
-Hogy merészelted ezt?El akarsz jegyezni 2 napja,most meg itt csókolózol egy random csajjal?Nem sül le a pofádról a bőr?-üvöltöttem.
-Hagyd,hogy megmagyarázzam...nagyon részeg vagyok,miattad vagyok itt...szinte belebetegedek abba,hogy elmész...szeretlek Ivy...-mondta sírva.
-Többé már nem érdekel.-mondtam,kirohantam,kocsiba ültem...és hazamentem.Egész éjjel sírtam...bedagadt szemekkel ébredtem fel.Még pár nap és vége a rémálomnak.. -gondoltam.
~•~
Csak rohantak a napok...és máris eljött...az utolsó napom.A szüleim búcsú kertiparty-t szerveztek...ott voltak ők,Bry,Eva,Alisha,Callie,John,Dave...csak ő nem,pedig reméltem,hogy ott lesz.
Hangulatos kis ebéd volt,már csak 2 óra volt az indulásomig...
-Vigyázz magadra,ahogy odaértél hívj...és mindennap hívj.-mondta anyu zokogva.
-Érezd jól magad,és érd el amit akarsz taknyos!-ölelt meg Bry.
-Ha bármi zűrbe keveredsz hívd Russo-t...-bámulta apu a földet.
-Ezt nem hiszem el.Ott is van valami embered?-forgattam a szemeimet.
-Vigyázz magadra Ivy,siess haza!-mondta Callie.
-Akkor kiviszed a reptérre?-kérdezte anyu miközben magához szorított.
-Nem,majd én kiviszem.-hallottam meg Tom hangját,aki hirtelen átölelt hátulról.
-Tom!-mondtam ujjongva és megöleltem.
-Szeretlek Yvette Fawn,és várni fogok rád...bocsáss meg!-szorított magához.
-Még nem bocsájtottam meg!-mondtam,és megcsókoltam.
-Annyiszor foglak meglátogatni amennyiszer csak lehet!-puszilt bele a hajamba.
-Dave,nem adtam rá engedélyt,hogy a fiad eljegyezze a lányom!-törte meg apu a romantikus pillanatot,erre mindenki felröhögött.
Bevallom,nehéz szívvel hagytam ott őket,de hajtott a kíváncsiság az ismeretlen felé.
Tom kivitt a reptérre...ujra elbúcsúztunk,és már repültem is Olaszország felé...