Sick of You |M. C. ff.|

Chapter 1.

    Reggel, a már 10 éves vekkerem felmondta a szolgálatot, így a megszokottnál később keltem. Fél órás csúszásban az sem érdekelt, hogy milyen idő van. Felkaptam magamra egy hosszú fekete farmert és egy fekete pólót. Ebben a hacukában rontottam be a fürdőbe, nem törődve avval, hogy mit döntök fel.Fogmosás, smink és elmaradhatatlan karkötők. Minden megvolt. Tegnap bepakolt táskámat a hátamra kaptam, felhúztam a cipőmet és a sarokban álló nehéz időket megélő gördeszkát megfogva trappoltam le a lépcsőn. Az éppen reggeliző apámmal nem foglalkoztunk egymással, csak a kulcsaimat kutattam. Miután sikeresen kiértem a járdára egy bíztató pillantást vetettem a ragasztószalagos deszkára és a suli felé kezdtem száguldani. Nem kéne már a második héten elkésnem a suliból és elszúrni mindent. Így is éltem legjobb dolga az, hogy ösztöndíjat kaptam és a Chicagoi művészeti egyetemen tanulhatok. Azt akarom, hogy a művészetről szóljon az életem.

    Már látom az iskolát. Éppen a befordulok az egyik sarkon, mikor valaki futva nekem jön oldalról, majd hallok egy reccsenés. Tudtam mi volt az. Szerettelek gördeszka! Mindig hű társam voltál! Nyugodj békében! Mire a belső hangom elhallgat, már valaki nyújtja felém a kezét. Megfogom azt majd felnézek. Egy gyönyörű zöld szempárral találom szembe magam és annak szőke hajú, fehér bőrű gazdájával. Az idilli képet, csak az arcán látható fintor zavarta meg.

    -Jobban is figyelhetnél! -mondta undorral, miután elengedtem a kezét.

   -Bocs! -szóltam semleges hangnemben, majd a földre pillantottam. Jól sejtettem. A deszkám két darabban hever, az idegen lábai előtt. Nagyot sóhajtottam.

    -Hát, ezt jól megszívtad! -nevetett fel gúnyosan. Én ügyet sem vetve a világi bunkóra lehajoltam mind két darabjáért egyetlen közlekedési eszközömnek, majd a mellettünk lévő kukába hajítottam és Őt otthagyva futottam az iskoláig.

    Hajszál pontosan értem be órára és próbáltam figyelni is, ami egy kicsit nehéz volt, mert végig a deszkatörő világbajnokon járt az agyam. Valahonnan nagyon ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan. Viszont, mikor már a negyedik órán sem tudtam, hogy mit is vettünk vagy, hogy milyen tantárgyat is tanulok éppen, nem gondoltam rá többet.

    Hazafelé menet, az egyik villanyoszlopon megláttam egy plakátot. Közelebb mentem, majd szemügyre vettem a rajta szereplő négy fiút. Mikor az utolsót megláttam elakadt a lélegzetem. Bunkó és híres! Micsoda párosítás! Még bámultam kicsit a, mint a plakátról kiderült, Michael nevű srácot, majd fél perc múlva megszólal valaki mögülem.

    -Na, ki a leghelyesebb? A fürtös, a kreol, a szöszke vagy Én? -lassan megfordultam és egy rosszalló pillantás után elindultam haza, de a srác utolért és mellettem kezdett el sétálni. Tekintete lyukat égetett mindenhova a testemen.

    -Hagyj békén Michael! -mordultam rá és szaporázni kezdtem a lépteimet.

    -Na és ha nem? -kérdezte, majd megfogta a csuklómat. Felszisszentem, mert bár nem erősen fogta a kezem, éreztem, ahogy a behegedni készülő vágások feszülnek. Kicsit szorított a fogásán és a szemembe nézett. -Nem hittem, hogy ennyire nyápic vagy! -nevetett fel és még jobban szorított. Éreztem, ahogy egy könnycsepp száguld végig az arcomon. A fiú látva ezt semleges arccal elengedett, Én pedig futásnak eredtem és reméltem, hogy utoljára találkoztam avval az emberrel, aki miatt a pólóm ujján véres folt éktelenkedik.

Sziasztok! Ez az első fanfictionom, remélem tetszeni fog! :) ;)