Ketten együtt örökké!

1.

Éppen a konyhában mosogatok, mikor egy fej emelkedik ki a konyhapult előtt a jobb oldalamon. Szívinfarktus kíséretébben akkorát ugrottam, hogy neki a hűtőnek. Tobi lesett fel és nézte mit csinálok.
–Rei'-senpai, jól vagy? - lépdel elém. Persze, a fájó hátam miatt leültem a földre és fehér tincseim eltakarták az arcom.
–Tobi, az Istenit! Hányszor mondtam, hogy ne ijesztegess? – csapom hátra a hajzuhatagom és nézek a maszkosra. Rögtön enyhül a tekintetem, amint a műsírásába akar belekezdeni.
–Pedig Tobi..
–Jó fiú! – mosolygok rá. A nyakamba ugorva ölel át és bealszik. Sóhajtva állok fel vele és viszem a szobánkba. Igen, mivel szoba- és csapattársak vagyunk. Jó társaság amúgy, nem tudom mi bajuk vele. Vagyis, pár tagnak csak volt...
–Túljátszod magad, kezded unni a szerepet? – teszem le az ágyára. Ezzel fel is ül, lekapja a maszkját és az ölébe ránt.
–Tudod, hogy akármennyire is szeretlek, ha valamit elárulsz meg kell öljelek? – érinti össze a homlokunk, én meg két kezem közé fogom az arcát.
–De másnak nem ártasz, ugye? – nézek gyönyörű ónix szemeibe.
–Nem ígérhetek semmit... – vigyorog – de ezt tudhatnád. – ad egy gyors puszit a számra. Elengedem és felállok, majd a klánom véröröksége által aktiválom a Yorugan-om. Ebbek a szemnek annyi a különlegessége, hogy láthatalanná vált embereket is észre veszem és egy ritka fajta Tér-Idős jutsut is tudok létre hozni.
–Valaki túl közel jött a rejtekhez. – pillantok Obitora aki biccentett. –Elintézem, de van itt valami. Pein holnap kioszt pár küldetést. Az egyikhez Konohába kell menni. Itachi és Kisame kudarca után, kivételesen te fogsz menni. – mondja, mintha ez olyan minden napi lenne. Ledermedve fürkészem az Uchiha arcát, hátha csak poénkodik. De olyan komoly tekintettel nézett, hogy be kellett lássam, nem viccel.
–És... Kivel küldesz? – nézek rá és huppanok az ágyamra. Ő egy mosoly kíséretében felveszi a maszkját.
–Tobival mész, Rei'-senpai! – vékonyítja el a hangját. Felnevetek. Obito hasa nagyot kordult, így felálltam.
–Megyek, készítek vacsorát. – lépek ki az ajtón. Egy pár Rin'nengann-nal találtam szembe magam.
–Reika. Gyertek enni, Konan csinált vacsorát. – szólal meg a maga monoton hangján és elmegy.
–Rei'-senpait lecserélték. – állapítja meg Tobi akivel a konyha felé vesszük az irányt.

(Másnap Konoha felé)
Már épp Avarrejtek kapuja bekerült a látókörünkbe, mikor a csapattársam egy kunait enged át magán. Aztán fa elemmel próbáltak meg minket elkapni, de időben elugrottunk.
–Miért van itt két Akatsukis?! – mondja egy szőke fiú. Biztos ő a róka, elég nagy a chakrája.
–Meglett a kis elszökött rókica. Márcsak haza kell vinni a ketrecébe. Nem de? – fordulok Tobi felé aki halk kuncogás kíséretében landol egy fán.
–Jól mondod, Rei'-senpai! – csapja össze a kezeit. A Konohaiak fenyegtő nézése mosolygásra késztetett. Olyan reménnyel teli volt az arcuk. Naruto pár árnyék klónt hozott létre. Pár kézjelet formálva pár tűzgolyót köptem nekik, amíg Tobi valahogy eltereli máshova a kilencfarkú gazdáját.
–Ilyen izgalmas egy küldetés? Ezt tudom, gyakrabban jövök! – aktiválom a Kekkei Genkai-om és egy másik dimenzióba megyek. Leülök ott és elkezdem elemezni a többiek képességét. Ott van a kis szőke srác, ő klónozik, Rasengannal támad. Nem nehéz kivédeni, kár hogy a démont nem használja. Ott van a rózsaszínke, aki csak ütni és gyógyítani tud. A mesterük, aki már érdekesebb, mivel Sharinganja van, és tűz- és víz elemű támadásokat is tud. Na meg az a fás fickó. Neki az "erdő királyai" a fegyvere, nem nehéz eset. Vissza tértem közéjük, ahol Tobi csak állt és mentek át rajta a támadások, de attól még besegítek neki. Idéző jutsuval megidéztem egy nagyobbacska skorpiót, az lefoglalja őket.
–Halasszuk máskorra, nem olyan nagy az izgalom. Mellesleg, hamar össze fogunk velük futni ismét. – mondom a társamnak. Vissza küldve az idézett állatom Obito átfogta a derekam és el is tűntünk.
–Obito. – feküdtünk az ágyára. Este fele járt az idő.
–Hm? – hajolt közel. Ezt egy rövidke csókkal fűszereztem neki.
–Ketten. Együtt. Örökké!