Extasy° |ziam| <BEFEJEZETT>

1/17

Zayn reggel kínzó fájdalmakra ébredt. Lélekben már elküldte Liamet a jó kurva édes nénikéjébe. Hogy lehetett vele ilyen? Hiszen szerette őt, eddig túlságosan is szelíd és kedves volt a legelső benyomásokhoz képest. Vajon kígyót melengetett a keblén? Akárki is zaklatta őt a kapcsolatuk elején, igaza volt. Nem szabadott volna közel engednie magához a fiút, hisz nem tudja mit csinál. Ha pedig tudná, nem csinálná, mert ez rossz. Ki veri véresre annak a hátát, akit állítólag szeret? Színjáték lett volna az egész szerelem Liam részéről? Kimerítő zokogása újra elkapta a szerencsétlen kis srácot, bevarasodott sebeivel  hátán és sajgó fenekén. Nem mondhatja el senkinek, hogy Liam bántotta. Saját magának nem tudja lefertőtleníteni, de az orvos szóba sem jöhet. Egyetlen kiutat látott maga előtt, tehát kezébe vette a telefont, és írt egy sms-t.

Megara ijedten tépte ki a hálószoba ajtaját. Zayn még mindig meztelen feküdt az ágyon, mire a lány a talpáig elpirult, s kezeit két szeme elé téve belépett.
-Nézz rám nyugodtan, nem vagyok szégyenlős. -mondta halkan Zayn.
-Mi a szent szar történt veled? -lépett közelebb az ágyhoz Meg. Amint meglátta a srác hátán húzódó, mély hegeket, egyből a legrosszabbra gondolt. -Szadista, igaz? -Zayn csak  párnájába temette az arcát. Nehezére esett válaszolni.
-Az, hogy bassza meg. -Meggie leült az ágy szélére, hogy jobban szemügyre vehesse a szíjak helyét.
-A fürdőben van fertőtlenítőszer? -a srác csak erőtlenül bólintott. Meg a fürdőszoba felé vette az irányt. Kegyetlenül érezte magát, ám kicsit boldog is volt, hogy segíthet Zaynnek. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva bűntudat gyötörte, hogy nem tudott előbb közbelépni. Nem akarta kihasználni a helyzetet, hogy a srác tőle függ, de iszonyatosan jó teste van, azt meg kell hagyni. Izmos hát, széles vállak, kerek popsi... És persze a hosszú, mély sebek, melyek beborítják tökéletes, kreol bőrét. Összeszorult a szíve, ha ránézett. Lefertőtlenítette a sebeit, majd segített neki lefürdeni. Épp elég kellemetlen volt látni is, de hozzá érve teljesen leblokkolt.
Zayn testében erőtlen és satnya érzés terjedt szét. Bevett egy fájdalomcsillapítót, majd Meggie segítségével belebújt pár itthoni, kényelmes ruhadarabba. A lány készségesen kimosta a vértől piros lepedőt, majd Zayn visszafeküdt az ágyra. Meggie kezdeményezésére beszélgetni kezdtek a tegnapi dologról.
-Mi történt? -huppant le a srác mellé, s tette lábait törökülésbe. A fiú belekezdett a mesébe. Elmagyarázta mi az a minősítés, hogy Conor átadta neki a posztját, hogy egyben meg is bolondult, és Liamet is kirúgta. A következőképp folytatta.
-Sokat veszekedtünk, mindent eltitkol előlem mostanában. Már nem érzem, hogy lennének irántam érzései. Egy igazi kedves szava nincs hozzám, és nem őszinte. Ennek tetejébe tegnap éjjel bedurvult, lekötözte a kezeim, és véresre verte a hátam egy bőrszíjjal, csak mert visszabeszéltem neki. Normális ez? -Meg szájtátva hallgatta végig barátját. Annyira sajnálta. Ő ennél a bánásmódnál sokkalta jobbat érdemel.
-Zaynie, nem szabad többet találkoznod vele.
-Nem is tervezem. -sóhajtott nagyot a srác.
-Mindent elcseszett, a saját hibájából veszített el. Egy érzéketlen tuskó. Ne aggódj, lesz nála sokkal jobb. -próbálta értelmezni Megara szavait, de minden egyes mondatban Liam nevét hallotta. Akármennyire is igaza volt a lánynak, Zaynnek hiányzott a kedves, gondoskodó Liam. Aki puha, selymes cicafarkával simogatja a hátát, nem pedig bőrszíjjal. Könnyek szöktek a szemébe.
-Meggie, itt maradnál ma velem? -nézett az ágy sarkában gubbasztó lányra. Meg hevesen bólogatni kezdett.
-Hogyne, de előbb hozok neked valami reggelit. Biztosan éhes vagy már. -Zayn megforgatta a szemeit.
-Nem vagyok az, hányingerem van.
-Nekem is az lenne egy ilyen után, de enned kell valamit cicc. -a fiú  halványan elmosolyodott az aranyos, ám elég lényegretörő becenév hallatán.
-Jó barát vagy Meggie. -"Miért csak barát?" A lány kellemetlenül érezte magát, de egy gyors mosollyal lezárta a beszélgetést és elszaladt a sarki élelmiszerboltba.

A szombati nap teljes nyugalomban zajlott Zayn házában, egészen a délutáni órákig. Megara ebédet főzött, takarított, s gyengéden ápolta a véresre vert fiút. Akár egy jó feleség, minden vágyát teljesítette. Z nem tudott másra gondolni, csak is mély, fájó sebei okozójára. Egyenesen rosszul volt az új énjétől, ám hiányzott is neki, kegyetlenül. Meggie kedvessége tényleg segített neki picit felejteni, de mindig beugrott egy apró részlet, ami Liamre emlékeztette.
A nappaliban üldögélt, miközben a mindig vidám lány a konyhából mesélt neki.
-...Aztán tényleg berakta, de olyan volt, mintha egy fogpiszkálót dugna belém. Esküszöm, rámesett egy nagy szekrény kis kulccsal. -Zayn jóleső nevetéssel díjazta a csodás hasonlatot Megara legutolsó alkalmi kapcsolatáról. Ritkán szedett fel pasikat, de általában a legszerencsétlenebbeket fogta ki.
-És nem hiányzik egy komoly kapcsi? -tette fel a jól ismert kérdést. Meggie a fakanalat lenyalva megrázza a fejét, majd szemeit a padlóra szegezi.
-Engem senki sem becsül meg igazán. Csak a szexet látják bennem, ami nagyon bánt. Tizennyolc éves vagyok, az francba! Kéne már egy normális pali, aki kedves, aranyos, figyelmes és törődik az érzéseimmel. Te pont ilyen cuki vagy Zayn! -csúszott ki a lány száján, mire gyorsan elfordult a konyhapult felé. Önmagában szidta az eget és saját magát, hogy miért nem tudja befogni azt a lepcses száját. Nem volt képes elképzelni sem, mi következik ezután. Csak lehunyta a szemét, s várta a fiú reakcióját, ami nagy meglepetésére csak egy édes, fogvillantós nevetés lett.
-Komolyan? Örülök, hogy így gondolod. -ivott egy korty teát az előtte heverő pöttyös bögréből. -Egyesek nem képesek megbecsülni a jó tulajdonságaimat, mert túlságosan el vannak foglalva a saját faszságaikkal. De te, Meggie, olyan jó vagy hozzám! Mondd, miért vagy ilyen rendes? Hisz semmi jót nem tettem érted eddig, te pedig mindig itt vagy, ha szükségem van rád! -kérdezte csillogó szemekkel a fiú. Olyan aranyos látványt nyújtott, két hatalmas aranybarna szeme boldogságtól fénylett. Mintha egy pár percre teljesen elfelejtette volna az őt érő megpróbáltatásokat, s a benne lakozó, kibírhatatlan lelki fájdalmat. Meggie szedett az ételből két tányérba, majd a kanapéhoz sétált, s leült Zayn mellé. Kezei közé nyomta az egyik elviselhetően forró tányért.
-Bírlak és kész. Az elejétől kezdve. De figyelj, most inkább egyél Zaynie.  -a fiú villájára szúrta a krumplit, s jóízűen a szájába tette. Idilli ebédjüket az ajtón történő hangos kopogás zavarta meg. Meggie letette a kaját, s elindult az előszoba felé.
Az ajtóban Liam álldogált, kezében egy nagy csokor vörös rózsával. A lány meglepetten felhúzta a szemöldökét, majd az ajtófélfának támaszkodott. Első látásra sokkal intelligensebbnek, kedvesebbnek és szívdöglesztőbbnek bizonyult, mint képzelte.
-Óh, bizonyára te vagy Liam! -a srác aprót bólintott. -Hát te mit keresel itt? Zayn nem akar téged látni. -kántálta éllel a hangjában.
-Te mit keresel a lakásán? És egyáltalná ki vagy te? -Liam összeszűkített szemekkel nézett le az alacsony lányra.
-Óh, bocsi. Elég udvariatlan vagyok. -kinyújtótta apró kezét az előtte álló, jóképű fiú felé emelte. -Megara McMyer vagyok, Zayn barátnője.