Egy méternyi távolságra állt tőlem fekete pulcsijában, fekete nadrágban, fekete szájmaszkja elfedte az egész arcát csak a nagy szemeit láttam. Próbáltam minél jobban szemügyre venni, de mikor észre vette, hogy figyelem egy fekete sapkát húzott a fejébe és folytatta az evést. Letettem az asztalra a ramenes dobozom majd nagyot sóhajtva vettem elő a telefonomat.
- Igen anya, nem sokára megyek. Ne aggódj, nincs semmilyen veszélyes alak a környéken. És már mondtam, ne higgy el mindent a tv-nek. - Szememet forgatva tettem le a pultra a telefonomat. Mégis honnan vette, hogy pont a mi környékünkön egy fura pasas lófrál?!
Mindig egy csendes környék volt, soha nem láttam erre fura embereket. Fejemet jobb-balra döntögettem mikor a szemem megakadt a fekete magas alakon. Szemeim nagyra kinyíltak majd gondolkodás nélkül levettem a pultról telefonomat és a kabátomat a táskámmal együtt, ahogy csak tudtam futottam ki a kisboltból.
Remegve próbáltam a rendőrség számát tárcsázni mikor hátam mögött megszólalt egy hang. Mintha a torka rezzent volna, mély hangja átjárta minden porcikámat.
- Rossz ötlet. - Hangjában magabiztosság volt. Némi mosolyt is oda képzeltem bár még soha nem láttam az arcát.
Nem mertem sem megmozdulni sem megszólalni. Fogaimat összeszorítva álltam mindössze egy vékony hosszú ujjú felsőben és egy szaggatott farmernadrágban. Kabátomat a kezemben tartottam, nem volt bátorságom felvenni. Miért nem hallgatok anyára? Mindig igaza van. A francba. Jobb lábammal a földbe tiportam mire a szemeim összerezzentek. Biztosan észre vette, most mit tegyek? Ide fog jönni.. tudom. Most meg fog ölni? Megfogok halni.
Szerettelek anya!
Miután 10 percet álltam a sötétségben az egyik szememet résnyire kinyitottam, de senki nem volt ott. Magam körül néztem de sehol nem volt senki, mintha a föld nyelte volna el.
Ki lehet ez az alak?
