Az ajtó előtt álltunk.
Ő és én.
Nem akartam be menni. Féltem , hogy soha többet nem találkozunk.
- Add meg a telefonszámodat, holnap reggel fel hívlak . - Mosolyogtam a fiúra , próbáltam elrejteni a félelmem.
Vissza mosolygott rám de egy szót sem szólt. Csak a nagy szemeivel intett az ajtó felé, jelezve ideje be mennem.
-Jó .. rendben. Megyek már. - Ajkaimat le bigyeztve fordultam meg.
-Holnap reggel a kis bolt előtt várlak. -
Szinte vigyorogva fordultam vissza a fiú felé de már sehol nem volt... nem gond nem vette el a kedvem.
Dúdolgatva léptem be a küszöbön.
-Szia anyaaaa. - A nappaliba mentem majd megpusziltam az arcát.
-Mi történt angyalom? Örülök, hogy ilyen vidám vagy. - Mosolyogva nézett tovább míg elhaladtam a tv előtt.
-Én mindig vidám vagyok. - Rá kacsintva mentem be a szobámba majd elő vettem a telefonomat , hogy irjak a legjobb barátnőmnek.
"Yura nem fogod elhinni mi történt velem..."
Elküldtem az üzenetet mire hívott is.
2 órát beszéltünk telefonon. Viszont nem mondtam el, hogy a sötét alakról van szó.. nem hinne nekem és csak most békültünk ki.
Miután le tettem a telefont elmentem zuhanyozni.
Anya hívott vacsorázni de valamiért úgy érzem, hogy tele vagyok nem férne belém egy falat sem. Ezért be mentem a szobámba le dőltem az ágyamra zenét hallgattam.
Másnap reggel
Nem tudom, hogy mikor aludhattam el de mikor már fel ébredtem a telefonom tökig le volt merülve.
Töltőre raktam majd a tükör elé ültem.
A hajamat ki fésültem és ki vasaltam. Egy alap sminket fel tettem, mintha csak randizni készülődnék reggel 7 órakor.
Fekete hosszú derekú nadrágomat vettem fel egy fehér bordázott bodyval.
Fekete kabátomat vettem fel fekete bakancsommal. Azt hiszem színes egyéniség vagyok, bizonyára erre már ő is rá jöhetett.
Parfümömből még egy-egy fújás és indulhatok is.
Épp mikor ki léptem a szobám ajtaján anyával találtam szemben magam. - Ilyen korán? - Nézett rám nagy szemekkel. - Jó reggelt egyébként. -
Mosolyogva néztem rá . - Ööö.. igen. Yuraval találkozunk aztán hamarabb be kell mennem a suliba. Te hová mész ilyen korán? - Kérdeztem őt miközben a bakancsomat húztam fel.
Nevetve vette fel a táskáját. - Dolgozni kedvesem, ma már szerda van. Azért ne maradjatok sokáig Yurával. - Megpuszilta a homlokomat majd megvárt míg felhúztam a cipőmet és együtt indultunk el.
Én a kis bolt előtt már elköszöntem tőle, azzal az indokkal, hogy Yurat itt kell megvárnom.
Miután túl ment a kisbolton fel szállt a buszra. Vártam még pár percet és el indultam a bolt felé.
Telefonomat néztem percenként , hogy mennyi ideje állhatok ott .
Fel óra el telt.
Nem jön el... hazudott nekem. Csak azt akarta,
hogy fogjam be a számat.
Nagy levegőt vettem majd a zsebembe helyeztem a telefonomat. Épp a buszmegállóhoz indultam mikor éreztem azt a bizonyos illatot. Hátat fordítottam, ott állt.
Tényleg eljött, nem csak úgy mondta tényleg itt van.
Mosolyogva léptem közelebb hozzá. - Késtél! Tudod mióta várok rád megfagyva?- Kérdeztem őt a kabátomat jobban össze húztam.
-De hát nem mondtam, hogy hány órakor legyél itt. Általában 11 órakor szoktál erre lófrálni. - Bele túrt a hajába zavartságában mert bizony értettem mit mondott. - Szóval mióta is figyelgetsz, hogy tudsz ilyen dolgokról? - Mosolyogva néztem a szemeibe. - Le vennéd a maszkodat? Muszáj így beszélgetnünk mindig?-
Nem válaszolt.
Elkezdtünk sétálni míg egy könyves bolthoz értünk ami egyben egy kávézó is volt.
-Van nálad fülhallgató vagy bármi ilyesmi? Csak bólints , ne szólalj meg. - Nézett rám nagy szemekkel.
Bólintottam majd a zsebemből ki vettem majd felé nyújtottam.
El vette majd a fülembe helyezte. - Csinálj úgy, mintha telefonálnál mikor hozzám szólsz. - Nem értettem miért kell ezt csinálnia, ami eléggé zavart. Viszont le vette a maszkját aminek nagyon örültem, tényleg nagyon helyes srác.
A könyvek között járkáltunk mikor megakadt a szemem egy borítón. Egy magas srác volt a képen és egy alacsony lány akik ölelték egymást. "Egymás karjaiban" volt a címe. Oda sétáltam hozzá. - Nézd, pont olyanok mi vagyunk. - Mosolyogtam majd nyújtottam felé. - Mármint a magasság miatt. Bólintott egyet tovább nézegette a könyveket.
Nagy levegőt vettem majd vissza raktam a helyére.
Mikor megfordultam ott állt előttem.
-Mindenképp olvasd el ma este. - Mosolyogva nyújtotta felém. Nagy szemekkel néztem rá majd mosolyogva vettem el a kezeiből. "Örökké melletted.." volt a címe.
A kasszához mentem volna fizetni de a táskámba kapaszkodva húzott vissza. - Már a tied. - Nézett rám, zavarban volt. Mosolyogva köszöntem meg, majd a könyvért cserében meg hívtam egy kávéra.
Jót beszélgettünk , sok dolgot megtudtam róla. Például azt is, hogy van egy nővére és már nem él a szüleivel de tartsa velük a kapcsolatot.
Eléggé elmerültünk a beszélgetésben. A telefonom csörgésére lettünk figyelmesek. Már délután 3 óra?! Szemeimet össze húzva néztem rá. - Ne haragudj, de mennem kell. Sajnos már kezdődik a tanítás. Mosolyogva felállt majd felajánlotta , hogy félútig elkísér addig is beszélgetünk.
Majdnem a suli előtt álltunk ...
