The Yellow Flower[Shin Hoseok]

3.rész

Nem hittem a szememnek. Plátói szerelmem legimádottabb barátja topogott előttem,hatalmas mosollyal az arcán.

-Mit akarsz tőlem,Wonho?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Mivel szeretnétek ismét megalázni engem? Hol a banda többi tagja?-húztam fel egyik szemöldököm.
-Hé,nyugi. Nincs semmi ilyenről szó!-nyúlt kezemért,de én elhúztam azt.
-Akkor?-kérdeztem már kíváncsian.
-Üljünk le és mindent elmesélek.-mondta,majd a közelben lévő padra mutatott.

Minden lépésem kínos volt,de ezt Wonho jelenléte eredményezte. Magam után húzott légzőkészülékem érdekes kattogó hangott adott ki,ám őt ez mégse zavarta.

-Na, ülj le mellém.-mondta kellemes hangon.
-Szóval?-érdeklődtem.
-Szóval én küldöm neked azokat a sárga virágokat. Azért a sárgát választottam,mert az nem megszokott szín virágok terén,ahogy te sem vagy az. Különleges vagy számomra. A sárga szín számomra a törékenység színe is,amilyen te is vagy. Erős nő vagy és kitartó és én nagyon felnézek rád.-nyeld egy nagyot.

Nem tudtam megszólalni se a hírek hallatán.
-Annyit szeretnék kihozni ebből az egészből,hogy én bármit megtennék érted,Sooyoung!-fejezte be.
-Jézusom,miért kell ezt csinálnod egy halál szélén álló lánnyal? Hitegetsz..-pattantam fel helyemről.
-Nem hazudok! Esküszöm! Szeretnék mától melletted lenni és az életed részévé válni.-állt fel ő is.

Képtelen voltam hinni szavainak. Miért egy beteg lány? Hajam hullik,bőröm fehér és száraz,arcom beesett,testem vékony. Semmilyen nőies vonással nem rendelkezem.

Fejem megráztam,majd hazaindultam.
-Sooyoung!-kiabált utánam,de én nem álltam meg. Minden homályosnak tűnt körülöttem,majd egy nagy durranás és a földön találtam magam.
-Jól vagy?-kérdete hisztérikusan.
-Wonho..-nyögtem ki,mikor szembesültem azzal,hogy elütöttek.

Túl nagy volt bennem a stressz,ezért se észleltem szinte semmit nem körülöttem. Fájt minden egyes mozdulatom.

-Kérlek,maradj ébren!-simogatta fejemet,majd telefonja után nyúlt,ám azt már nem hallottam,hogy kit hív,hiszen kómába estem.

Szemeim csak a hangos sikoltásokra,valamint a szirénákra pattant ki.

Két mentős lépett mellém,majd feltettek egy hordágyra és a mentőautóba toltak.
Kezemre néztem,melyet Wonho erősen szorított.
-Sose engedlek el.-mondta könnyes szemekkel.

Erőm teljesen elszállt,de azt még éreztem,ahogy a vér kiáramlik testemből.
Rossz érzés volt.

Féltem a haláltól. Féltem itt hagyni édesanyámat és a szeretteimet. Féltem a túlvilágtól.