Ismeretlen ismerős [!ÁTÍRÁS ALATT!]

13.

-Taehyung nyisd ki-dörömbölt az ajtómon Jackson

Ha így dörömböl biztos valami baj lehet ezért rögtön szaladtam is ajtót nyitni.

Jackson vizesen állt az ajtóba kezében BamBam-el.

-Mi-mi történt?-kérdeztem miközben a könnyeim hirtelen elkezdtek potyogni

-Nem tudom, egy hajós hozta oda nekünk és akkor már nem volt magánál-mondta miközben óvatosan letette az ágyra.

-Van itt orvos? Hívjuk a mentőket!! Ahj Jackson mozdulj már-zokogtam

-Tae itt nincs egyik sem-mondta lehajtott fejjel

-Akkor kelj már fel, nem maradhatsz így-kiabáltam sírva BamBam-re

Jackson leült mellém és megölelt. Viszonoztam ölelését és még jobban sírni kezdtem.

-Nyugodj meg-simogatta hátam-Nem lesz semmi baja, csak takard be és vigyázz rá-mondta majd kiment

Azt csináltam amit mondott. Betakartam és lefeküdtem mellé majd simogatni kezdtem. Még egy ideig sírtam utána elnyomott az álom.

Mikor felébredtem már korom sötét volt a szobába. A telefonom után nyúltam hogy világítsak. Óvatosan BamBam felé fordítottam a fényt akinek nyitva volt a szeme?!?!??!?!

Az örömtől a nyakába ugrottam. Megint sírtam miközben szorosan öleltem őt. 

-Ez fáj-nevetett fel

-Jajj bocsi-engedtem el-Csak nagyon örülök hogy felkeltél, azt hittem egész nyaralás alatt aludni fogsz-törölgettem könnyeim

-Most viszont aludnék még ha nem baj-mosolygott

-Ja persze aludj, jó éjt-mondtam majd jobban betakartam és adtam egy puszit a homlokára mire ő csak elmosolyodott és megfordult.

-BamBam-suttogtam

-Igen?-fordult felém

-Soha többet ne csinálj ilyet! Belehalnék ha elveszítenélek...