Raplove (Suga ff.) BEFEJEZETT

15.

Sírva aludtam el...
Február. A tél utolsó hónapja. És egyben a legszarabb is. Mert már annyira akarod, hogy vége legyen, a hó még mindig esik.
Gyerekek lassan nagyobb költő leszek, mint Petőfi (xdjobbat nem találtam ki szerk.).
De mindjárt megdöglök.
Már vagy másfél órája itt fetrengek a kanapén, és valami szar kdrámát nézek. A fiúk fotózásra mentek, engem meg itt hagytak unatkozni. Végül nem bírtam tovább, felöltözem, és elindultam sétálni.

Utam az elhagyatott játszótérhez vezetett. Már törzshelyemmé vált ez a hely. Sapkámat megigazítva néztem körül. Senki nem volt itt, a játékok nagyon régiek, és minden csupa hó. De mégis, mikor ránéztem, mindig az jutott eszembe, hogy kimásztam a depis korszakomból. A szüleim még hiányoznak, de kezdem elhinni, hogy nem én öltem meg őket. És, hogy szeretnek még engem, ott fönt. És valahogy azt érzem, hogy büszkék is rám. Nem tudom miért kéne annak lenniük, de így érzem.
El akartam kezdeni dolgozni, de a fiúk nem engedték. Ők az új családom, és nagyon szeretem őket. Úgy egy óra ücsörgés után, elindultam haza, azzal a gondolattal, hogy forró csokit csinálok nekik. Ahogy beértem a dormba, levettem magamról a meleg cuccokat, és neki is láttam az édesség elkészítésének. Miután végeztem, raktam rá pillecukrot, és elővettem a telóm, hogy lecsekkoljam az időt, és, hogy lefotózzam a művemet.
17:30

Lassan már itt kéne lenniük.
Nemsokára meghallottam az autó lefékezését, majd az élénk társalgást odakintről. Az ajtó kivágódott, és fel is hangzott a kiáltás.
- Noona!
Aztán nekem csapódott egy Jungkook és egy Tae. J-hope is odaugrándozott, és vigyorogva ölelt meg, nem érdekelte, hogy oda van hozzám préselődve 2 idióta. Jimin is bejött, és mosolyogva adott egy puszit. Szegény még nincs teljesen rendben, de jól viseli.
- Jujj, én is adhatok puszit?- reménykedett nyuszika, majd V is, mire én nevetve tartottam nekik oda az arcom.
Olyan kis cukik! ♥
Rapmon és Pinkanya is bejött, mosolyogva intettek egyet, és fáradtan dőltek le a székre.
- Ez forró csoki? - nézett rám nagy szemekkel V, mire én bólintottam.
- Ihatok?
- Persze- nevettem- Direkt 8-at csináltam.
Erre mindenki elcsórt egy pohárral.
- Jia, ez de fincsi- sivított Hope.
- Tudom- vigyorogtam- én csináltam.
- Volt kitől örökölnöd. - veregette hátba magát Jin anya.
A nappaliba mentünk, ahol V nagy átéléssel elmesélte, hogy a fotós csaj ránézett. Kook pedig el kezdett veszekedni vele, hogy ő hozzá még hozzá is szólt. Aztán tűnt fel valami.
- Suga hol van? - néztem az idősebbekre értelmes választ várva.
- Jah, ő már a Bighitnál elvált tőlünk. Nem tudom miért. - gondolkodott Mone, a többiek meg bólogattak.
Egy ideig elmerengtünk, hogy mit csinálhat a mi swagünk, de az ajtó csapódás mindenkit felébresztett. Susmorgás hallatszott, és kíváncsian kukkoltunk ki, kik lehetnek azok. Nem sokára a nappali előtt megjelent Suga, és mellette egy csaj. Kezdtem rosszul érezni magam, ahogy végignéztem a lányon. Sokkal szebb volt, mint én, bár sütött róla, hogy egy ribanc.

- Srácok, bemutatom a barátnőmet, Kim Haneult.
A torkomon akadt a levegő. Mellettem V ült, és ahogy Suga száját elhagyta ez a mondat, kezét kezemre rakta, és enyhén megszorította, jelezve, hogy nyugi. Végignézve a fiúkon, mindannyiuk szemében ott volt a lenézés, ahogy végigmérték a lányt.
- Ohm...nagyon örülünk Haneul. - találta meg elsőnek Jin anya a hangját, egy kényszermosoly kíséretében. A fiúk mind bólintottak.
- Szerintem nem szükséges bemutatkozni, ismersz minket, ugye?
- Hát persze- nyávogott a csaj, mire enyhén elkerekedtek a szemeim, és Jiminre sanditottam, akinek ugyanilyen arckifejezése volt. - Mondhatni én vagyok a legnagyobb Army, de te ki is vagy?! Ha jól tudom, lányok nincsenek a Bts-ben, bár nem pont téged vennének fel. - kacarászott a saját, szar poénján.
Éreztem, hogy a másik oldalamon lévő nyuszika megfeszül, így észrevehetetlenül végigsimítottam a hátán, nehogy neki ugorjon.
- Lee Jia vagyok, Jimin uncsija, és a fiúk barátja. - néztem fel rá pókerarcal.
A csaj felvonta a szemöldökét, és épp válaszolt volna, de Suga közbe szólt.
- Oké, mi fent leszünk, jó éjt hyungok és Jia. - azzal megfordultak és felmentek. Undorodva kaptam el a fejem, ahogy láttam, hogy rázza magát az a lotyó.
Dermedten néztünk össze.
- Ribanc- szűrte a fogai között Jungkook, és most az egyszer Jinanya se cseszte le.
Mert hát igaza volt.
- Nem lehet igaz! Hogy tud valaki egyfolytában így beszélni! - háborgott Jimin, mire megértően bólogatni kezdtünk. - Srácok! Ugye nekem nem ilyen hangom van?!
Megnugtattuk, hogy nem. Jiminnek gyönyörű hangja van, ennek a ribancnak meg fülsértő.
- Ohm fiúk, én is megyek aludni.
- Ilyen korán? Még csak 6 óra van. - nézett rám kérdőn Jin anya, mire én csak erőltetten elmosolyodtam, és bólintottam egyet.
- Fáradt vagyok. Jó éjt fiúk. - intettem, mire ők egy emberként köszöntek el. A szobámba érve felkaptam a pizsim, és a fürdőbe blattyogtam.
Beálltam a zuhany alá, a vizet jó forróra állítottam, és lehunytam a szemem.
Miért játszadozott velem?
Miért hagyta, hogy még jobban bleszeressek?
Fájt. Fájt, hogy most nem én, hanem az a ribanc van a szobájában. Fájt, hogy nem engem szeret.
Csukott pilláim alól forró cseppek hullottak, folytak végig az arcomon, és keveredtek a vízzel. Könnyeim égették az arcomat, de per pillanat meg ezt is leszartam.
Miután végeztem a fürdéssel, kimásztam a tusoló alól, megtörölköztem, és felvettem a pizsamám. A tükör elé állva elborzadva néztem az arcomat. Szemeim feldagadtak, és még mindig folytak belőlük a sós cseppek. Arcom sápadt volt, és nagyon hideg, úgy néztem ki, mint egy zombi. Megmostam a fogam, és leültem a kád szélére. A mellkasomban a fájdalom feszített, a fejem fájt, és tudtam, ha felállok, megszédülök. Szar érés, nem kívánom senkinek. Eltámolyogtam a csapig, és a fölötte lévő szekrényből előkotortam egy borotva pengét. Visszaültem a kád szélére, és kinyújtottam a karom.
Ezt most nagyon nem kéne.
A pengét, szinte alig érintve, húztam végig a bőrömön. Aztán még egyszer, ezúttal mélyebben. A régi, már csak barnás hegem mellé. Rohadtul fájt, de akkor jobb volt a fizikai fájdalom, mint a mellkasomban lévő, feszítő érzés. A vérem végig folyt a karomon, onnan cseppent le a kádba. Mivel nem akartam elvérezni, a vörös folyadékot a karomon felitattam egy zsepivel, és mikor elállt a vérzés, vízzel letisztítottam a kádat is. Miután megbizonyosodtam, hogy semmi jelet nem hagytam magam után, sietősen mentem a szobámba, hogy a trikómat leválltsam egy hosszú ujjú pólóra.
Szomorúan dőltem hátra az ágyon, miközben a fülemben üvöltött a Buterfly.
Azt hiszem öszetörtem.

Itt is az új rész, és igen, nagyon depis. Remélem tetszeni fog! :) Komizni és voteolni szabad! ♥♥♥
És itt a Butterfly. Mer én annyira cuki vok. ♥