Romokból kezdtem építeni váram
De én mindig hittem a csodában
Az élet sokszor padlóra küldött
De a szívem mindig tovább küzdött
Sokan csak nevetni tudtak rajtam
Ezért belül teljesen meghaltam
Szívemben mindig ott élt a remény
De az élet olykor nagyon kemény
Néhányan a végéig biztattak
És néhányan példát is mutattak
Rengeteg célom harccal elértem
S Sokszor a helyes útról letértem
Íme lassan az út végén állok
S valóra vállnak a csodás álmok
Már minden reggel nyugodtan kelek
És begyógyulnak a fájó sebek
Nyugalmam már teljesen szüntelen
Így értelmet nyer minden küzdelem
By: Kovács Ádám
