Koloratúrszoprán

3.

Lately I've been thinking, thinking about what we had ... - elégedetlenül mordulva egyet, fúrtam fejem mégjobban párnámba, abban reménykedve, hogy hátha a kissé nyálfoltos, ám változatlanul halványkék textília hangszigetelő funkcióval bővült, azalatt a pár óra alatt, amíg aludtam. Justin Bieber hangja azonban csak nem szűnt meg, sőt, mintha még erőteljesebben zendített volna rá, a Nothing like us következő soraira. Ugyanakkor az általam úgy szeretett dal csak arra volt elég, hogy kirángasson a feketeségből, amibe ki tudja mennyi ideje belemerültem. A teljes felébresztésemre már nem volt elég. Így azonban még volt némi reményem arra, hogy valahogy sikerül visszaaludnom. Ahogy arra is, hogy nem ébresztenek megint föl. Végülis simán lehet, hogy valójában szabadnapunk van, és csak véletlenül szólalt meg a telefon. Ezzel a roppant szimpatikusnak tetsző gondolattal fejemben kezdtem ismét belesüppedni az álmok tengerébe, mikor is megéreztem, ahogy közvetlenül mellettem megemelkedik a matrac, majd az eddig derekamat átölelő kéz lecsusszan rólam. Hirtelen megrázkódva húztam összébb magam, ugyanis azontúl, hogy az eddig oldalamon fekvő test eltűnésével szorító érzés kezdett úrrá lenni belsőmben, még hidegebb is lett körülöttem. Ugyan ezeket a kellemetlenségeket valamelyest kompenzálta a leálló zene, és az ajkak is, melyeket nem sokkal később az arcomon éreztem meg, visszaaludni már nem tudtam. Pedig V nagyon figyelt, hogy ne ébresszen fel, még az ajtót is szinte egy hang nélkül csukta be maga mögött, mikor kilépett a szobából. Jó tíz perc eredménytelen forgolódás után, mikor is beletörődtem, hogy a plusz szunyókálásnak lőttek, sóhajtva ültem fel, hunyorogva nézve körül a helyiségben. Bár a sötétítőfüggönynek hála nem volt kifejezetten világos a szobában, szememet még az a kevés fény is bántotta, ami átszűrődött a textílián. Amikor azonban végre sikerült valahogy kilesnem pilláim alól, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettem a meglepéstől. Szerelmem ágya továbbra is érintetlennek tűnt, azonban az este folyamán a földre dobált ruháink eltűntek, ahogy a takaró is, amin, nos, az események történtek. Pedig úgy rémlett, hogy azon aludtam el. De itt még mindig nem volt vége. A levegő is frissnek hatott, amiből arra következtettem, hogy ki lett szellőztetve, s az éjszaka alatt valahogy még ruhák is kerültek rám. Az egész tér tisztább és takarosabb volt, mint eddig bármikor, pedig Jin, legjobb tudomásom szerint már vagy két hete nem járt idebent, különböző fertőzés veszélyre, és mászkáló kajamaradványokra hivatkozva. Azóta sem tudom miről beszélhetett. Fejemet rázva tápászkodtam fel az ágy széléről, elhatározva magamban, hogyha a különös rendért valóban párom a felelős, mint ahogy azt sejtettem, meghálálom valamivel. Ezzel az elhatározással lelkemben hagytam el a szobát, egyenesen a fürdő felé véve az irányt, ahonnan már egy ideje a csobogást hallottam. Habár nem lehettem biztos a bent lévő személy kilétében, nem igazán zavartattam magam. Nem volt miért. Ha hét fiú évek óta egy légtérben él, szorosan egymás mellett, néhányan közülük ráadásul egy szobában, viszonylag hamar levetkőzik a szerénységük által felállított szokásaikat, s nemsokára már egy szál alsógatyában is olyan lelki nyugalommal flangálnak egymás előtt, mintha együtt nőttek volna fel. Sőt! Továbbmegyek. A debütálásunk óta eltelt években szerintem már mind láttuk egymást meztelenül. És sosem tartottuk ezt furcsának. Legalábbis néhány hét után már biztosan nem. Ígyhát, most sem zavartatva magam léptem át a fürdő küszöbét. Alig csuktam be az ajtót magam mögött, máris körbeölelt a víz hőmérsékletének hála kellemesen meleg levegő, és hiába homályosították el látásomat az előttem lebegő gőzpamacsok, rögtön tudtam ki áll a zuhany alatt. Orrüregemet minden egyes szippantásnál betöltötte az általam olyannyira szeretett erőteljes menta, és kicsit haloványabb áfonya illatának párosa, s a két aroma bódító összhatásától mosolyra húzva számat dobáltam le magamról pizsamámat, majd ügyesen kicselezve a félig elhúzott zuhanyfüggönyt léptem át a kád peremét. Lágy pillantással követtem végig, ahogy a csillogó vízgyöngyök leperegnek szerelmem gerincének vonalán, majd egy óvatos mozdulattal csípőjére simítva tenyeremet húztam magamhoz. A fiú minden bizonnyal nem vette észre jelenlétemet ezidáig, legalábbis erre utalt az a halk sikkantás, amit kiadott, mikor testeink egymásnak préselődtek, illetve keze is, mely mellkasára tapadva valószínűleg szívverését igyekezte lecsillapítani valamelyest.