Egy álom, ami valóra vált

Az első csók

-Jól van, most te jössz !

-Én? Dehát nem is játszom. Olyan butaság az egész.

-Ha olyan butaság miért ne tennéd? úgy se ér semmit az egész nem ?

-Hát...jó legyen elvégre ez egy osztálykirándulás.

-Pörgess!

-Oké.

-....És a két fél nem más mint..Akihiko-san és lydia!

Mégis mit kérdezzek? habár volna ötletem de ilyet nem tehetek vele..mire is gondolok én, ne az osztálytársaidon éld ki a vágyaidat!

-Akkor...Akihiko-san felelsz vagy mersz? 

remélem mer...

-Merek!
-húú, hangzott a háttérből.

-Lydia úgyse mond semmi dúrvát hisz ő az osztály strébere súgta oda Akihiko-san Leonak.

Persze hallottam úgyhogy meggondoltam magam.Megleckéztetem én egy kicsit mint az osztály strébere.

-Oké akkor ...adj egy csókot....

-Miii? Csak csók, ugyan már.....

-..Leonnak

-........

-Talán baj ?

-...Mi?Megőrültél, hisz ő fiú...és tudod mit, legyen.

Ez..azz mindig is őket shipeltem az osztályban és végre teljesülni fog....már boldogan halok meg!

-Ez csak egy baráti csók .

-Oké.Engem emúgy se nagyon izgat.

-Akkor...

Leonidas szemszögéből.

Nem tudom hogy Lydia tud e valamit de ez nem lehet csak véletlen egybeesés, de mégis hogy jött rá? Honnan tudja hogy én többet érzek Akihiko-san iránt mint barátság?

Nem számít most nincs időm ezen gondolkodni.Nem mintha tudnék racionálisan gondolkodni bármiről is ebben a pillanatban hisz meg fog csókolni. Elég csak elképzelnem ajkai puha nedves tapintását az enyémen a nyelvemet az ő szájjában......Ó te jó ég még is mire gondolok!! abban a pillanatban szétestt a világom és egy új egésszé állt össze, megfogta az állam közelbb húzott az ölembe ült és az ajkait az enyémre tapasztva szívtam be az illatát. A pulzusom volt vagy 160, az arcom kipirult és kielégült fejet vághattam, mert amikor Akihiko-san elhúzódott mindenki megiletett pillantással nézett rám.Mégjobban elpirultam.

Csak remélni tudtam, hogy Akihiko-san nem veszi észre.

-Ne aggódj Leon, minden férfinak esik csorba a büszkeségén.

-I-i..gazad ..van. Mondtam bizonytalanul dadogva

Még megszólalni is alig bírok, még is mi van velem? Habár igaz, hogy valami isteni csoda folytán amiről minden lehetséfes pillanatban álmodoztam teljesült, de Akihiko-san úgysem érez irántam semmit. Hisz neki semmit sem jelentett ez a csók, de ha még is akkor se lehetne köztünk semmi mert én...

-Kopp,kopp.

-Basszus! A tanár az ! 

-Mindenki gyorsan be az ágyba, mintha aludnátok!

Egész jól tetették az alvást valaki még a horkolást is megjátszotta.Mintha minden nap ezt csinálnák.

-.....

-Nos, úgy tűnik itt nincs probléma az alvással! Még az elsősöknél van remény! ahh...álmos vagyok, megyek aludni,úgy is megvolt már az ellenőrzés.

-.......

-Kiment? Tette fel a kérdést valaki az ágyalól.

-Igen.Tiszta a levegő.

-Hú ez meleg helyzet volt, dde megúsztuk.

-Várjatok! Hova lett leon?

-Miért nincs itt? 

-Hát, én nem látom sehol.

-Talán sirdogálva visszament a szobájába miután ellopták az első csókját.Hahahaha.Monta Henrik.

-Igaz, hogy csak cserediák vagyok itt és nem akarok beleszólni az osztály ügyeibe, de kedvesebbek is lehetnétek vele.Nem hinném,hogy ezt érdemli.

-Lehet, de nem tudjuk nem szekálni.Olyan ídegesítő,hogy mindig olyan kis udvariasan viselkedik, pedig belülről ő is biztos olyan rohadt mint mi.

-Ez....én egy kicsit kimegyek.Kiszellőztetem a fejem.

-Ó, maradj még. Fiatal még az este!

-Nem kösz. Majd talán máskor.

-