Egy álom, ami valóra vált

Önkínzás

Akihiko-san szemszögéből

Nem értem, hogy tudnak így kiközösíteni valakit.Nálunk Japánban ilyen nem fordult elő túl gyakran, de lehet azért mert elit suliba jártam.Remélem nem sértettem meg Leont azzal a csókkal.Úgy éreztem összetörik a karjaimba, de olyan erős vonzást éreztem...mégis mi volt az a furcsa csábító vágy?Rendkívül jól esett az a csók bár érdekes ezt úgy mondani, hogy a lányokat szeretem...tudtommal mondjuk még nem is próbáltam mást.Talán csak el kéne felejtenem.Nem mintha az olyan egyszerű lenne.

-Milyen szép ma a hold!

-Te is így gondolod?

-Te jóságos macskafülű krokodil! 

-Nyugi csak én vagyok. Leonidas.

-Ja oké.Bocsi nem láttalak és egy kicsit megijedtem.

-Ó ugyan én rémisztettelek meg. Majd legközelebb vigyázok, de..macskafülű krokodil? Azt hittem ennyire nem vagyok csúnya.

-Ó dehogy is, nem erről van szó, ez csak egy furcsa szokásom hogy mindenféle hülyeségeket hordok össze mikor bepánikolok vagy ilyesmi...és...ö..

-Miért jöttél ki?

-Tessék ? Mármint nem tudom, vagy még is, a többiek rólad beszéltek mindenféléről és nekem ez nem nagyon jött be úgyhogy inkább kijöttem.

-Kérdezhetek valami hülyeséget?

-Ö..ja persze.

-Te a Földön születtél?

-Igen. 

-Kérdezhetek még?

-persze.

-Szűz vagy még?

-Tessék...?Mármint igen, de hogy jött ez ide?

Hogy tud ilyen zavarbaejtő kérdést feltenni rezzenéstelen arccal?

-Csak kíváncsi voltam.

-Elégedett vagy a válasszal?

-Őszintén..nem gondolam volna, hogy még szűz vagy.Arra számítottam, hogy majd sorolod a megszerzett lányok ezreinek a nevét vagy valami.

-Kár, hogy a lányok igazából egyáltalán nem bomlanak értem. Még csak lány ismerősöm sincs. Ó..várj mégis van..az anyám.

-Egyszer mindennek eljön az ideje.

-Remélem. Amúgy te mit keresel idekint? Na meg mégis, mikor mentél ki a szobából észre se vettem.

-Sokszor megesik, hogy nem látnak.Beírnak hiányzónak pedig ott ülök az első padban, de már megszoktam.

-De, miért jöttél ki?

-Mert,....telihold van és gondoltam megnézem, na meg gondolkodni akartam.

-Min?

-Ha te nem érezted, Azt akkor nem tudom mit gondoljak rólad.

-Milyen Azt?

A csókra gondol? Arra a csábító vonzásra?

-Mikor megcsókoltál, amugy igen jól, éreztél egy erős csábítást nem ?

-Mégis honnan..

-tudtam?

-Lehet nem látszik, de nekem is vannak érzelmeim.Irántad is van egy nagyon erős  pedig alig egy hónapja jöttél.Nem tudom azonosítani vagy szavakba önteni.

-Várj...te lehetséges, hogy ..szerelmes vagy belém?

-Nem tudom.De ha tényleg ez a  helyzet nem kell aggódnod erős vagyok, megvédelek.

-Öm öké de mégis mitől? A repülő csokisfánkoktól?

-Nyugalom nem kell bepánikolnod.Itt vagyok veled.

Olyan mintha nem is az általam ismert lonnal beszélnék.Azt hittem ő az áldozat, de egy ilyen magabiztos ember nem lehet az.

-Ökhg,...

-ömm..jól vagy ? Szóljak a tanárnak?

Mi ez a kellemetlen érzés? Vissza akarok menni.

-Ne! Mármint...nem kell köszönöm.

Leon szemszögéből

Már megint.Nem tudom magam leállítani.Túl erős .Nem bírom tovább.Utálom ezt az átkot!

-Biztos, hogy jól vagy?

-Igen.

Menj már innen! Nem bírom már sokáig.

-Én még maradok egy kicsit, de te menj be jó?

-oké, de ha bármi van csak kiabálj vagy valami.

-Jó köszi.

Végre elment. Most már nem lesz gond.

Akihiko-san szemszögéből

Ez fura beszélgetés volt, de attól még szerintem rendes srác örülök, hogy beszélhettem vele még, ha Azt bele is vesszük.Remélem legközelebb többet fog mondani valami homályos rejtélynél.Már félúton voltam amikor észrevettem,hogy eltűnt a nyakláncom, biztosan leesett miközben beszélgettem Leonnal.