Destiny
A hideg víz érzése még álmomban is követett, nem hagyott nyugodni, remegtem és szuszogtam, így alvásom nem volt túlságosan pihentető. Mikor felébredtem, csak az autó zaja hallatszott, valamint Harry szuszogása mellettem. Ő is hatalmas pokrócba volt bugyolálva, akárcsak én, viszont arca visszanyerte az egészséges színét, ajkai ismét pirosan díszelegtek korábbi kéksége után. Már nem éreztem rosszul magam, a hidegrázás is teljesen eltűnt, a bőröm pedig ismét normál hőmérsékletű lett.
- Hogy érzed magad, Destiny? – kérdezte Louis a volán mögül, mire kicsit előrehajoltam, hogy ne keltsem fel a göndörkét a beszédemmel.
- Már egész jól. Mennyit aludtam? – kérdeztem vissza, ugyanis az ablakon kinézve láttam, hogy bizony már sötétedni kezdett.
- Körülbelül öt órát... Harry is azonnal bealudt utánad – mondta, arcán láttam, hogy eléggé fáradt már és ráférne az alvás.
- Nem vagy álmos? Majd én vezetek – ajánlottam fel a segítségemet, ugyanis mást nem nagyon tudtam tenni.
- Tudsz vezetni? – lepődött meg, mire halkan felnevettem.
- Miért ne tudnék? Már két éve megvan a jogsim – vontam meg a vállam. Soha nem okozott gondot a vezetés de még a parkolás sem, drága édesapám olyan jól megtanított, hogy azonnal át is mentem a vizsgán.
- Hát nem tudom... Már sötétedik... - gondolkozott hangosan, de én csak megforgattam a szemem.
- Ugyan már. Rád fér a pihenés, szóval állj félre és cseréljünk helyet – mondtam ellenkezést nem tűrően, mire megadva megát felnevetett és lassítani kezdett.
- Igenis főnökasszony – röhögte, majd már le is parkolt egy pihenőben. Mintha Harry megérezte volna a kocsi lassulását, nyitogatni kezdte a szemét, így azonnal ott teremtem, hogy megnézzem, minden oké-e vele. Nem találtam semmi rendellenességet, így megnyugodva csak hátrasimítottam kócos haját az arcából.
- Miért álltunk meg? – kérdezte kómásan, majd a szemét dörzsölve már fel is ült.
- Átveszem a vezetést Loutól – mondtam neki, majd már ki is pattantam a kocsiból, szorosan fogva magamon a takarókat.
- Mi? Ne, majd én! – eszmélt fel Harry és rögtön utánam ő is kint termett. A levegő elég hűvös volt, de sokkal elviselhetőbb volt, mint korábban a vízben. – Destiny, majd vezetek én – erősködött Harry, de én megráztam a fejem, majd leszedtem magamról a takarókat, hogy kényelmesen tudjak majd vezetni. Ekkor vettem csak észre, hogy egyetlen szál alsóneműben vagyok, így az utolsó takarót magamon hagytam.
- Te komolyan levetkőztettél? – kérdeztem megilletődöttségemben, nem is foglalkozva előbbi beszélgetésünkkel. Louis eközben csak nevetve figyelt minket, mint mindig mikor szivattuk egymást.
- Csakis a te érdekedben, cica – kacsintott rám perverzen, mire csak rosszallóan megráztam a fejem. Szerencsére már teljesen megszáradtam, így száraz ruhákért kutattam a csomagtartóban.
- Srácok, öltözzetek fel aztán találjátok ki, ki vezet, én addig ledőlök – mondta Louis és már be is szállt hátulra.
- Én vezetek – mondta rögtön Harry, amiért igyekeztem csúnyán nézni rá.
- Nem, majd én. Többet aludtam, mint te és amúgy is szeretek sötétben vezetni – érveltem ellenkezést nem tűrő hangnemben, mire megadóan feltette mindkét kezét.
- Ha ennyire szeretnél, hát rendben. De előre ülök melléd mert bonyolult útvonalon megyünk – vigyorgott rám szélesen, piszkálódó stílusban.
YOU ARE READING
Hostage
Action- A zsaruk elől menekültök? Ti vagytok az amcsi börtönszökevények? - kérdezte, miközben már leengedte a kést a kezéből és csevegő hangot vett fel. - Csak én. Ő a túszom - válaszoltam a mellettem didergő lányra nézve. ---- Mint tudjuk, a legtöbb bört...