Reggel a telefonom pittyegésére ébredtem.
Megnéztem, és azt hittem, hogy szívrohamot kapok.
Írt.
ÚRISTEN! ÍRT! MÁTÉ ÍRT!
Ez lehetetlen.
Visszaírtam neki, majd folytattuk a beszélgetést, ahol tegnap abbahagytuk.
~Figyelj lenne kedved moziba jönni?- kérdezte.
~Lenne, csak nem biztos, hogy elengednek.
~Ja hát igen...
~Amúgy hány éves vagy?-tettem fel életem legrosszabb kérdését.
~18... Három hét múlva 19. Te?
~Mennyinek nézel?-kérdeztem
~17?
~Nem...Hát öhm... 13... Nem sokára 14...
~Ja hát az úgy más.. Nem baj, majd megoldjuk. Azért kérdezd meg a szüleidet.
~Rendben!
[...]
~Mi a terved jövő hétre?-kérdezte anya.
~Hát hétfőn szeretnék moziba menni...
~Kivel?
~Egy barátommal.
~Hol ismerted meg?
~Tegnap, fellépésen.-feleltem
~És hány éves?
~18...
~NEKED ELMENT AZ ESZED?! NE IS ÁLMODJ OLYANRÓL, HOGY TE EGY 18 ÉVES GYEREKKEL MÉSZ BÁRHOVÁ IS.
~De anya légyszi megcsinálok bármit, csak engedj el!
~Biztos, hogy nem!
Berohantam a házba, becsaptam magam után az ajtót, majd sírva az ágyamra zuhantam...
[...]
Egyből a telefonomhoz nyúltam.
~Nem tudok holnap menni.
~Miért?
~Anya túlságosan is félt engem
~De ne már...
~Majd legközelebb...-mondtam, majd mindent félrerakva elkezdtem zenét hallgatni.
[...]
~Hová készülsz?-kérdezte anya.
~Kimegyek mamához pár napra -közöltem vele.
~Na ezt most még egyszer..
~Kimehetnék mamához pár napra?
~Persze, mikor?
~Ma, vagy holnap.
~Pakolj.
~Ezek szerint...?
~Menj már, mindjárt megy a busz.
[...]
Szokás szerint, rohanok a buszra. Nem is én lennék.
Éppen, hogy beértem a megállóba, már ott is volt a busz.
Felszálltam, majd ismerősöket kerestem a buszon.
Ez se az én napom. Sofőrrel együtt 6-an voltunk, amiből egyedül én voltam gyerek...
Bő 10 perc alatt beértünk.
Leszálltam, majd gyorsan bementem a boltba, vízért, mert rosszul lettem.
Mire visszaértem, beállt a busz.
Rajtam kívül 4-en szálltak fel a buszra.
~De jó, nincs egy olyan utam, ahol lenne valami társaságom?-gondoltam magamban.
Elfoglaltam a leghátsó helyet, vártunk pár percet, majd elindultunk.
[...]
Lehetetlen csöndben elülni 1 óra hosszan a buszon úgy, hogy zene szól mellettem.
[...]
Bekanyarodtunk a faluba, megálltunk a "pályaudvaron" majd, mint aki megnyerte a lottó 5-öst, olyan boldogan szálltam le a "haláljárat"-ról.
A falu végében vagyok... És a másik felébe kéne eljutnom.
Nagy sóhajtás közben erőt véve magamon, elulindultam.
A bőrönd kerekei hihetetlenül hangosak voltak ahogy húztam.
Azt hittem megőrülök.
Elővettem a telefonom, majd benyomtam a leghangosabb zenét, amit lehetett. Bármit, csak ne a kerekeket kelljen hallgatnom, mert beleőrülök...
[...]
Már vagy fél órája gyaloglok. Lassan ott vagyok, de már nagyon fájnak a lábaim.
[...]
Mamáék kinnt ültek a teraszon.
Mama, Bálint (az unokatesóm), Keri (keresztapám), Lackó (keresztapám haverja), 2 kisfiú, és egy kb. velem egy idős fiú.
Bementem.
~Sziasztok!
~Szia!-köszöntek
Adtam mamáéknak puszit, majd rátértem a lényegre.
~Jajj mama lehetetlen ide kiérni. Hosszú az út, senki nem bír vissza köszönni, megnéznek, megszólnak, stb... Na mindegy. Nem akarsz bemutatni nekik?
~ Mutatkozz,ha szeretnél
~Öhm oké sziasztok, Leila vagyok. És ti?
~Bence vagyok- mutatkozott be a kb. velem egy idős fiú
Megállt az idő. Nem volt más, csak ő és én...
